Kijött az elemzés, ez lehet Putyin elítélésének folyamata

A megállapodás aláírása után Andres Parmas, Észtország főügyésze úgy nyilatkozott, hogy „még soha ennyi ország nem volt eltökélt” abban, hogy „valóban tegyen valamit” az agresszió bűntettei ellen.

Figyelemre méltó, hogy néhány nappal a találkozó után az ICC elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin orosz elnök és Marija Alekszejevna Lvova-Belova, kormányának egyik funkcionáriusa ellen, aki felügyelte az ukrán gyermekek Oroszországba való deportálását − írja a Foreign Affairsen megjelent elemzésében Janine di Giovanni, a The Recogning Project ügyvezető igazgatója.

A növekvő nemzetközi elszántsághoz hasonlóan azonban a bírósági bizonyítékok összegyűjtésére irányuló példátlan erőfeszítés is fontos. A korábbi háborúkban az elkövetők bíróság elé állítását akadályozta az a kihívás, hogy a bűncselekményeket úgy dokumentálják, hogy azok megfeleljenek a nemzetközi jogi bizonyítási normáknak.

Az ukrajnai másnak ígérkezik. A konfliktusban szörnyű atrocitások történtek, amelyek közül sokat valós időben, széles körben rögzítettek: május 21-ig a kijevi főügyészség 88 500 ilyen incidenst regisztrált az orosz erők részéről. A szíriai és más közelmúltbeli háborúkkal ellentétben azonban ezeket a bűncselekményeket kifejezetten azzal a céllal dokumentálják, hogy bíróság előtt felhasználható bizonyítékokat gyűjtsenek.

A háború kezdete óta több tucat oknyomozó újságírót képeztek ki háborús bűnök kutatójává, akik képeket gyűjtenek, szemtanúkat kérdeznek ki, és egyéb bizonyítékokat gyűjtenek az ország különböző pontjain. Emellett jogi szakértőkkel dolgoznak együtt, hogy ezeket az eredményeket megvizsgálják és előkészítsék a nemzetközi bíróság elé terjesztésre.

Putyin terrorja

A több mint 16 hónapos háború után a nyomozók egyre világosabb képet kaptak az orosz háborús bűnökről. Ezek közé tartozik több száz civil lemészárlása a Kijev külvárosában lévő Bucsában a háború első heteiben; jelentések a korábban oroszok által megszállt területekről, mint például a déli Herszon, ahol az orosz katonák forró vízbe mártották a civilek kezét, vagy kitépték a körmüket; és a keleti Izjum, ahol több száz tömegsírt találtak az oroszok szeptemberi visszavonulása után.

Ezen és más bűncselekmények konkrét jellegét és az orosz háborús stratégiával való kapcsolatukat ukrán és nemzetközi kutatócsoportok elkötelezett munkája révén próbálják megállapítani.

A Reckoning Project − egy nem kormányzati szervezet, amely az ukrajnai bizonyítékok összegyűjtésével foglalkozik, amelyet a cikk szerzője Peter Pomerantsev íróval és Natalija Gumenyuk ukrán újságíróval közösen alapított, és amelynek ügyvezető igazgatója − több tucat kutatót küldött az ország számos helyszínére.

Oroszország ukrán civilek elleni terrorkampányát legalább részben a büntetlenség érzése vezérelheti.

A Kreml jól tudja, hogy az oroszok szörnyű visszaéléseket követtek el a csecsen háborúk, valamint a 2008-as grúziai háborúk és a szíriai polgárháború során, és ezeknek alig volt nemzetközi visszhangja.

Mivel a múltban alig kellett elszámoltatnia magát tetteiért, Oroszország katonai vezetése úgy számolhat, hogy Ukrajnában is megúszhatja a hasonló viselkedést.

Bűnök büntetés nélkül

Oroszország ukrán civilek elleni terrorkampányát legalább részben a büntetlenség érzése vezérelheti. A Kreml jól tudja, hogy az oroszok szörnyű visszaéléseket követtek el a csecsen háborúk, valamint a 2008-as grúziai háborúk és a szíriai polgárháború alatt, és ezeknek alig volt nemzetközi visszhangjuk.

Mivel a múltban alig kellett elszámoltatnia magát tetteiért, Oroszország katonai vezetése úgy számolhat, hogy Ukrajnában is megúszhatja a hasonló viselkedést.

Valójában, amint azt a közelmúlt konfliktusai mutatják, a legtöbb ember, aki bűnöket követ el a háborúkban, soha nem kerül a Hágai Bíróság elé.

Az 1990-es években a kelet-boszniai táborokban embereket megerőszakoló katonák − akik az áldozatok közül egyeseket naponta akár 16-szor is megerőszakoltak − soha nem kerültek bíróság elé. Bashar al-Assad szíriai diktátor börtöneiben csak 2011 és 2016 között mintegy 60 ezer embert öltek meg az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja szerint.

A túlélők ezrei továbbra is kimondhatatlan traumákkal élnek, kínzóik pedig büntetlenül maradnak. Még a ruandai népirtás esetében is több mint 20 évig nem kerültek a vádlottak padjára a legsúlyosabb elkövetők, mások pedig még mindig szabadlábon vannak.

A probléma részben a nemzetközi igazságszolgáltatás rendkívüli lassúságában rejlik. A volt Jugoszláviában elkövetett súlyos bűncselekmények és a genfi egyezmény szörnyű megsértése miatt az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1993-ban hozta létre a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűnökkel foglalkozó nemzetközi büntetőbíróságot.

De annak ellenére, hogy a balkáni háborúkban több százezer embert gyilkoltak meg, és szisztematikusan erőszakoltak és bántalmaztak, a hosszú ideje működő ICTY-nek mindössze 90 háborús bűnöst sikerült elítélnie, és még több gyanúsítottat azonosítottak, de nem ítéltek el.

Hasonlóképpen, a Ruandával foglalkozó Nemzetközi Törvényszék 21 éves fennállása alatt mindössze 61 ítéletet és 14 felmentő ítéletet hozott − válaszul a közel egymillió ember megrendezett meggyilkolására.

Bizonyára mindkét esetben más lett volna a végeredmény, ha a civil társadalom szereplőit kiképezték volna a bizonyítékok gyűjtésére és az elkövetők azonosítására, amíg a háborúk még tomboltak, és mielőtt a tanúk elöregedtek vagy meghaltak volna.

Ukrajna esetében van esély az elszámoltatásra

Ami azonban Oroszország felelősségre vonását illeti, már most világos, hogy a nemzetközi megközelítés Ukrajnával kapcsolatban más. Nemcsak Zelenszkij Oroszország elleni harca kapott igen széles körű nemzetközi támogatást, hanem országok tucatjai támogatták Ukrajna azon törekvését is, hogy nemzetközi igazságszolgáltatást kérjen az orosz vezetés ellen az agresszió bűntette miatt.

Az ilyen erőfeszítések megkülönböztetik az ukrajnai háborút a többi háborútól − beleértve az   Etiópiában  még mindig dúló háborút is, ahol becslések szerint egymillió ember halt meg, és amelyért nem vagy alig lehetett elszámoltatni.

A bizonyítékgyűjtésre irányuló erőfeszítések eredményeként a kutatók nemcsak kiterjedt és szisztematikus nyilvántartást készítettek az Ukrajnában elkövetett háborús bűnökről, hanem megkezdték megállapításaik olyan módon történő összeállítását is, amely közvetlenül bírósági vádemeléshez vezethet.

A bizonyítékok következményekkel járnak

Ahogy a múltbeli konfliktusok öröksége megmutatta,  Ukrajna számára kulcsfontosságú lesz, hogy foglalkozzon a háborús bűnök kérdésével, miközben igyekszik újjáépíteni társadalmát és megvédeni demokráciáját a jövőbeli fenyegetésekkel szemben. Ennek a folyamatnak több formája is lehet. Sok ország alkalmaz igazságügyi bizottságokat: 1983 óta több mint 40 ilyen bizottság működött a világon.

Kijev és nemzetközi partnerei egy különleges bíróságot is létrehozhatnak, például egy új nemzetközi bíróságot az agresszió bűntetteinek elbírálására, amely koncepciót már számos nemzetközi jogász és ügyész is támogat. Ez lenne az első ilyen jellegű bíróság az 1945-ös nürnbergi perek óta. A kormány emellett a nemzeti és regionális bíróságok előtt, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróságon keresztül is felelősségre vonhatja az ukrán hatóságokat.

Az orosz elkövetők bíróság elé állításához még hosszú út vezet, és továbbra is jelentős kihívások állnak egy ukrajnai nemzetközi bíróság felállítása előtt. Mindazonáltal a bizonyítékok gyűjtésének és ellenőrzésének megváltoztatásával a kutatók máris új megközelítést dolgoztak ki, amely más konfliktusok esetében is alkalmazható.

Megfelelő nemzetközi támogatással az emberi jogok megsértésének ilyen valós idejű dokumentálása közvetlenebb és következetesebb dimenzióval bírhat a még mindig zajló háborúkban. Amint az ICC-parancs világossá tette, Putyin még bíróság elé kerülhet, és amikor ez megtörténik, az ügyészek készen állnak majd.

Az orosz–ukrán háború eseményeit az Index is folyamatosan követi, pénteki élő hírfolyamunk ide kattintva érhető el.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin 2023. június 28-án. Fotó: Sputnik / Sergei Savostyanov / Pool / REUTERS)