Eddig tartottak a mézeshetek a CDU-ban

Annak ellenére, hogy Friedrich Merznek sikerült stabilizálnia a 2021-es választásokat követően 16 év után az ismét ellenzéki padsorokba szoruló jobbközép-kereszténydemokrata CDU-t, a poszt-merkeli időszakban továbbra is ugyanaz a fő törésvonal a párton belül: követni a legutóbbi választások előtt visszavonuló, Bundesmuttinak is nevezett Angela Merkel centrista-jobbközép politikáját, vagy pedig visszatérve a Merkel előtti időkhöz, teljesen jobbra tolni a pártot.

Merz emiatt a párton belüli két csoportosulás között egyensúlyoz, miközben korábban egyértelműen elutasította Merkel politikáját – eleve Merkel pártelnökké, majd kancellárrá válásával szorult ki a CDU-ból még 2006-ban, ezért ő volt az egyik legnagyobb kritikusa Merkel politikájának, mielőtt a harmadik pártelnöki választásán végre sikerült visszatérnie a politikába több mint egy évtizeddel később.

Ugyanakkor hiába a tartományi választásokon elért eredmények, a közvélemény-kutatásokban való vezetés és a kormánypártok folyamatos gyengülése, úgy tűnik, egyáltalán nem lefutott, hogy ki is vezeti ki a pályára a választásokon közösen induló, emiatt uniópártoknak is nevezett CDU és CSU pártszövetségét a 2025-ös szövetségi választásokra. Ugyanis nemrég egy törtető tartományi miniszterelnök bejelentette: Merz kancellárjelöltsége egyáltalán nem egyértelmű, és a pártszövetség delegáltjainak őt is figyelembe kell venniük, amikor az uniópártok választási vezetőjéről döntenek.

Ismét Észak-Rajna-Vesztfáliából irányítanák az uniópártokat

Június végén egy véleménycikkben, majd egy interjúban is azzal állt elő Németország legnépesebb tartománya, Észak-Rajna-Vesztfália CDU-s miniszterelnöke, a posztot mindössze másfél éve betöltő Hendrik Wüst, hogy ő is megmérettetné magát a legfontosabb jelöltségért.

A tartományi szinten már 2005 óta képviselőként dolgozó Wüst az után lett a tartomány miniszterelnöke, hogy a 2021-es választásokon a CDU pártelnöki és kancellárjelölti pozíciójában elbukó Armin Laschet a tartomány vezetése helyett a Bundestagban való munkát választotta, így a 2022-es tartományi választásokon már az ő vezényletével nyert a CDU.

Wüst a tartományban 2017 és 2021 között a közlekedésért felelős miniszteri pozíciót töltötte be, mielőtt a párt miniszterelnök-jelöltjévé vált, majd a 2022. júniusi tartományi választáson már vele az élen a helyi CDU a szavazatok 35,7 százalékát szerezte meg – azaz 2,7 százalékponttal és 4 mandátummal többet, mint ami 2017-ben Laschettel sikerült.

Ugyanis Wüst mellett a német sajtóban korábban szintén lehetséges kancellárjelöltként emlegetett, a párt egyik reménységének számító Daniel Günther, Schleswig-Holstein tartományának miniszterelnöke is élesen kritizálta a pártvezért, mondván: a kormánypártok kritikája önmagában nem elég, és a párt vezetésének – bár nem mondja ki, de egyértelműen Merzre utal – jobban el kellene magyaráznia a választóknak a párt szakpolitikai terveit, és hogy milyen alternatívát jelentene, ha az uniópártok ismét kormányra kerülnének. Így ő is az eddigi nem nagyszámú, de egyértelműen Wüst mellett kiálló csoportot erősíti.

Az örök kérdés

Merz pozíciója már csak azért sem biztos a párton belül, mivel többen sem kedvelik a sokszor konfrontatív politikai kommunikációját, emellett Merz elég megosztó személyiség is. Utóbbit mit sem bizonyítja jobban, hogy mindössze harmadik nekifutásra sikerült megszereznie a pártelnöki pozíciót, miután Angela Merkel 2018-ban bejelentette, hogy a következő pártelnökválasztáson nem indul.

2018-ban a Merkel által támogatott és utódjának szánt, neve miatt csak AKK-nak becézett Annegret Kramp-Karrenbauerrel, míg 2021 januárjában a szintén centristákhoz sorolható Armin Laschettel szemben maradt alul. Merz hiába jutott be mindkét esetben a pártelnökválasztás második fordulójába, ott megosztó személyisége miatt mindig összezártak ellene a delegáltak.

Habár elsöprőnek tűnhet, hogy már az első fordulóban a szavazatok többségét, összesen 62,1 százalékát megszerezte, de így is a párttagok közel 38 százaléka jobb jelöltnek tartotta a Merkel idején megbukó egykori környezetvédelmi minisztert, Norbert Röttgent – igaz, utána a Bundestag külpolitikai bizottságának elnökeként újjáépítette magát – vagy az esélytelenek nyugalmával elinduló, 2021-ben a szövetségi választáson körzetében egy fiatal SPD-stől kikapó Helge Braunt, aki Merkel utolsó mandátuma idején a Bundesmutti kabinetfőnöki pozícióját töltötte be.

Merznek eddigi pártelnöksége alatt ugyan sikerült az uniópártok támogatottságának csökkenését megállítania, sőt a 2022-es választásokon elért 23 százalékpontos eredményről elmozdulni felfelé,

Ezen pedig nem segít, hogyha a pártelnöknek belső ügyekkel kell foglalkoznia, bár a Bild információi szerint az uniópártok frakcióülésén nagy tapsvihar közepette jelentette ki, hogy továbbra is ő az egyetlen, aki egyesíteni tudja a pártot, és rajta kívül a CDU-val mindig szövetségben induló, kizárólag Bajorországban működő CSU pártelnöke, Markus Söder tudja átérezni a súlyát a kancellárjelöltségnek, így a lap szerint lényegében kijelentette: a királycsinálók mindenképp ők lesznek.

És mi lesz Markus Söderrel?

Ugyanakkor közel sem biztos, hogy ez így lesz, hiába próbál erőt mutatni a pártelnök. A németek körében Wüst jelenleg népszerűbb politikus Merznél, ráadásul míg Merz a választások idején már 69, addig kihívója csak 49 lesz, így az idő mindenképpen utóbbinak kedvez, míg Merznek a következő, 2025-ben tartott választás lehet az utolsó esélye, hogy valaha is kancellár legyen – már ha ő lesz a kancellárjelölt.

A ZDF által elkészíttetett legutóbbi felmérés szerint ugyanis a németek többsége, de még az uniópártok szavazói körében is csak a harmadik legjobb jelölt az egykori Merkel-párt számára: a párt támogatói szerint a CDU választási sikerére legnagyobb esélye a fiatal észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnöknek lenne (a megkérdezettek 28 százaléka gondolta így), amit a CSU-vezér, egyben bajor miniszterelnök Markus Söder követ 25 százalékkal, és csak a dobogó harmadik helyére fért fel Merz a maga 22 százalékos támogatottságával. Ugyanez a kérdés a teljes német népességre mérve a sorrend változatlansága mellett már 22–22–16.

miközben a párttagok többsége mellett még állítólag maga Merkel is inkább őt szerette volna kancellárjelöltnek. Akkor a német sajtó hónapokig a CDU- és a CSU-pártelnökök közötti párharccal volt elfoglalva, aminek végén ugyan Laschet behúzta a kancellárjelöltséget, de ebben a párharcban annyira elhasználódott, hogy teljesítménye csak arra volt jó, hogy történetének egyik leggyengébb eredményét érje el a kereszténydemokrata párt.

Márpedig ha az uniópártok vissza szeretnének kerülni a hatalomba, akkor nem engedhetik meg maguknak, hogy ismét hónapokig tartó belső viszályokkal foglalkozzanak.

Merz pedig nemcsak a pártot nem tudja egyesíteni maga mögött – a FAZ-nak név nélkül nyilatkozó CDU-s politikusok ráadásul azért is kritizálják, mert Merz túl keveset kommunikál pártja felé, és leginkább csak a nyilvánosságnak szól –, de a németek többsége sem hiszi el neki, hogy az egykori legkeményebb, konzervatív Merkel-kritikus időközben moderáltabb jelöltté vált volna.

Ennek ellenére a párt kifelé azt kommunikálja, hogy minden rendben, és Merz hatalma szilárd. Ugyanakkor az már biztos, hogy a kancellárjelöltség nem automatikus számára, ráadásul ha a 2023 októberében tartott bajor tartományi választásokon Söder magabiztos győzelmet arat – amire jelenleg minden esélye megvan a közvélemény-kutatásokban mért 24,5 százalékpontos előnyével –, akkor utána hivatalosan ő is bejelentkezhet a kancellárjelölti címért. Ugyanis ellentétben Merzcel ő már többször is bizonyított, hogy tud választásokat nyerni.

(Borítókép: Friedrich Merz, Hendrik Wüst és Markus Söder. Fotó: Andreas Rentz / Getty Images)