India tárgyalóasztalhoz akarja ültetni Oroszországot és Ukrajnát?

Közhelyszámba megy, hogy az ukrajnai háború csak nyugati fixáció. Az érvelés szerint az ukrajnai orosz invázió mozgósította a Nyugatot, és összehangolt fellépésre ösztönözte a demokratikus ország védelmében, de a világ számos más részén nem talált visszhangra. A globális Dél országai nagyjából közömbösek Ukrajna helyzete iránt, vagy csupán bosszankodnak a háború által okozott kellemetlenségek miatt. A globális Dél megfigyelői okosan rámutathatnak a náluk dúló, elhanyagolt konfliktusokra, de nyugati kritikusaik úgy látják, hogy az olyan demokráciák, mint Brazília, India és Dél-Afrika érdektelensége és funkcionális semlegessége egyenértékű az orosz akciók elnézésével vagy a liberális normák és értékek elutasításával − írja a Foreign Affairs hasábjain megjelent elemzésében Happymon Jacob, a Jawaharlal Nehru Egyetem Diplomáciai Tanszékének docense. 

És mégis, akik húzódoznak az állásfoglalással nem egyszerűen passzívan várakoznak az oldalvonalon; sokan közülük aktívan keresik a háború befejezését. Az elmúlt hónapokban számos béketerv érkezett a globális Dél országaiból, többek között Brazília, Indonézia és egy afrikai országcsoport külön kezdeményezéseivel. A nyugati megfigyelők hajlamosak ezeket a javaslatokat eleve elutasítani, vagy nem szentelnek nekik nagy figyelmet. Mind az orosz, mind az ukrán tisztviselők elutasították a tervek számos aspektusát, mivel túl sokat engednek a másik félnek.

Az biztos, hogy a harctéri körülményeknek határozottan meg kell változniuk, mielőtt akár Moszkva, akár Kijev hajlandó lenne érdemi tárgyalásokba bocsátkozni a konfliktus lezárásáról. Oroszország és Ukrajna egyelőre nem jutott olyan kölcsönös patthelyzetbe, amely asztalhoz kényszerítené őket. A szerző oroszországi és ukrajnai látogatásain a háború tavalyi kezdete óta folytatott megbeszéléseiből egyértelműen kiderül, hogy jelenleg egyik fél sem törekszik tűzszünetre vagy a háború diplomáciai befejezésére. Úgy tűnik, Oroszország hajlik az elhúzódó háborúra, mert úgy véli, hogy hosszú távon ő van fölényben. Bár a tűzszünetet nem ellenzi, a Kreml nem fogja feladni az elfoglalt területeket. Ez Ukrajna számára nem jelenthet esélyt. A kijevi kormány, amelynek óriási a támogatása, úgy véli, hogy a lendület az ő oldalán áll, de további jelentős harctéri győzelmek nélkül Ukrajna csupán gyenge pozícióból tárgyalhat.

Indiának jelentős hatalomként ebben szerepe van, és a háború kezdete óta mind Oroszország, mind Ukrajna szorgalmasan udvarol. Újdelhi elutasította az orosz invázió nyílt elítélését, ami lehetővé tette számára, hogy fenntartsa történelmi kapcsolatait Moszkvával. Az elmúlt évben azonban Ukrajna felé is közeledett. Amikor Narendra Modi indiai miniszterelnök május végén a G7-ek csúcstalálkozójának margóján találkozott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, biztosította őt arról, hogy India „mindent megtesz” a háború befejezésének érdekében.

Az Oroszország és Ukrajna közötti közvetítői szerepvállalással India elősegítheti a háborúban álló felek közötti, nagyon szükséges megbeszéléseket, mérsékelheti a konfliktus humanitárius hatásait, és segíthet enyhíteni a háború által a globális délen okozott gazdasági károkat. Indiának nem szabad túlbecsülnie, hogy mit tud elérni, de nem is kell félnie attól, hogy döntőbírónak állítsa be magát és érvényesítse elképzeléseit egy olyan konfliktusban, amely oly távol van otthonától.

India, a döntőbíró

Modi és Zelenszkij találkozója jelentős változást jelentett India Ukrajnához való hozzáállásában. Az elmúlt hónapokban Újdelhi olyan lépéseket tett, amelyek arra utalnak, hogy végre komolyan elkezdett foglalkozni Ukrajnával, többek között elősegítette a Zelenszkij kabinetfőnöke, Andrij Jermak és Modi nemzetbiztonsági tanácsadója, Ajit Doval közötti megbeszéléseket a kétoldalú kapcsolatokról és Ukrajna tízpontos béketervéről. Korábban India szoros kapcsolatainak fenntartása Oroszországgal − beleértve a kiterjesztett energiavásárlásokat − az inváziót követően globális figyelmet keltett és a Nyugat türelmetlenségét váltotta ki. Most India más irányt vesz. Ez a változás, bár finom, de több tényező eredménye, köztük Modi azon törekvése, hogy a 2024-es általános választások előtt globális államférfinek mutassa magát. A kínai ambíciókkal kapcsolatos növekvő indiai aggodalom, a nyugati érzékenységek kielégítésének egyidejű igénye, valamint a riválisok kiegyensúlyozásának szükségessége áll az indiai stratégiai hagyományok középpontjában.

Nem meglepő, hogy egy nem nyugati hatalom ennyire érdeklődik az ukrán konfliktus iránt. Eddig az Oroszország és Ukrajna között a háború alatt kötött legjelentősebb megállapodások Törökország közvetítésével jöttek létre, például a mostanra meghiúsult megállapodások a Fekete-tengeren keresztül történő, nagyon szükséges gabona és mezőgazdasági termékek szállításáról. Az Ukrajna szoros szövetségesei és támogatói közé tartozó nyugati országok vagy Oroszország szövetségese, Kína által támogatott kezdeményezéseket elkerülhetetlenül gyanakvással fogadják. Indiának éppen azért van egyedülálló lehetősége a részvételre, mert nem ítélte el Oroszországot, és továbbra is fenntartja kapcsolatait Moszkvával. Alig több mint egy héttel a Zelenszkijjel való találkozó után Modi felhívta Putyint, hogy „párbeszédet és diplomáciai megoldást” szorgalmazzon a háború befejezése érdekében. A G-20 legutóbbi, Indonéziában tartott csúcstalálkozóján India segített a csoport tagjainak, köztük az ellenfeleknek, Oroszországnak és az Egyesült Államoknak, megegyezni a találkozó végén kiadott hivatalos nyilatkozat szövegéről. Ahogy Subrahmanyam Jaishankar indiai külügyminiszter rámutatott:

India nem lett volna képes értékelhetően közvetíteni és segíteni a helyzet enyhítésében, ha a háború korai szakaszában azt tette volna, amit a Nyugat akart tőle.

India, mint nukleáris hatalom, szintén megpróbálhatja biztosítani, hogy ebben a konfliktusban semmilyen formában ne kerüljön sor nukleáris fegyverek alkalmazására. Újdelhi következetesen kiállt a nukleáris fegyverek − beleértve a kisebb taktikai nukleáris fegyvereket is − bevetésének mellőzése mellett, és határozottan hisz a nukleáris tabuban. Indiának fel kell szólítania minden érintett felet, hogy biztosítsa, hogy egyik fél sem vezet be taktikai atomfegyvereket a háborúban, még akkor is, ha ez a javaslat talán nem nyűgözné le Oroszországot.

Sokat nyerhetünk, keveset veszíthetünk

Kétségtelenül India érdeke, hogy megpróbáljon egy ilyen szerepet betölteni. A legszélesebb körben ezek a lépések lehetővé tennék a Modi-kormány számára, hogy emlékeztesse a világot arra, hogy India fontos hatalom. India arra törekszik, hogy a többpólusú nemzetközi rendszerben pólusként jelenjen meg, és az ukrajnai háborúba való beavatkozással aláhúzná, hogy képes hozzájárulni a globális rend fenntartásához. Ez annál is inkább fontos India számára egy olyan időszakban, amikor szomszédja és riválisa, Kína szintén igyekszik magát nemzetközi béketeremtőnek beállítani. Az Irán és Szaúd-Arábia közötti enyhülés biztosításán való munkálkodással Kína megmutatta, hogy jelentős geopolitikai erő, ami Indiának még nem sikerült.

Kína saját béketervet terjesztett elő az ukrajnai háború befejezésére, bár a kijevi és a nyugati tisztviselők nem veszik komolyan. Kína közvetítési kísérlete azonban lehetővé tette, hogy jó kapcsolatot ápoljon Oroszországgal, Ukrajnával és Európával, az ukránok és nyugati szövetségeseik pedig abban reménykednek, hogy Kína hajlandó lesz támogatni az ország esetleges újjáépítését. Ez csak erősíti Kína geopolitikai pozícióját. Minél tovább húzódik a háború, annál inkább növeli Oroszország Kínától való függőségét − és tovább korlátozza Oroszország képességét és hajlandóságát arra, hogy segítse Újdelhit a Pekinggel folytatott versengésében. Újdelhi nem akarja, hogy a háború miatt Oroszország megroppanjon, hanem inkább egy Oroszországot szeretne, amely megerősítheti a multipoláris világrendet Ázsiában és visszafoghatja a kínai hegemóniát.

Az ukrajnai háború előbb-utóbb véget ér. Addig is az országoknak meg kell próbálniuk mérsékelni az erőszak intenzitását, előkészíteni a terepet a stratégiai megbeszélésekhez, és bizalmat építeni a jövőbeli tűzszünetek és egy esetleges békemegállapodás érdekében. Újdelhi erőfeszítései a legjobb esetben is tompíthatják a háború legpusztítóbb hatásait, a legrosszabb esetben pedig alig változtatnak valamit. De az indiai tisztviselők hibát követnének el, ha nem tennének semmit sem. 

(Borítókép: Narendra Modi, indiai miniszterelnök és Volodimir Zelenszkij. Fotó: Ukrainian Presidency / Handout / Anadolu Agency / Getty Images)