A Securitate több ezer gyereket is beszervezett a besúgóhálózatába

A Securitatét (románul: Departamentul Securității statului, azaz Állambiztonsági Osztály) több mint négy évtizedes fennállása alatt többször átszervezték, átnevezték, de a politikai rendőrség alapvető funkciója mindvégig az volt, amit alapító rendeletben is rögzítettek, hogy

megvédje a »demokratikus« vívmányokat, és biztosítsa a Román Népköztársaság biztonságát a szervezkedő belső és külső ellenséggel szemben.

Secu itt, Secu ott, Secu mindenütt

1948 és 1963 kö­zött az ukrán származású Ghe­org­he Pin­ti­lie (1902–1985) lett a Securita­te el­ső embe­re, aki egy­ben a Belügyminisztérium telj­ha­tal­mú el­ső miniszterhe­lyet­te­se is volt. A szervezet eleinte egyáltalán nem volt nagy létszámú, 1948 őszén 1151 fő­ből állt a köz­pon­ti ap­pa­rá­tus, és további 2822 tiszt dol­go­zott a 13 tar­to­má­nyi igaz­ga­tó­sá­gon. A tisztek többsége még be sem töltötte a 25. életévét, így semmilyen rendfenn­tar­tói vagy állambiztonsá­gi szolgála­tot nem tel­je­sí­tett 1945 előtt.

A Ce­aușes­cu-rezsim bukása után nem maradt fenn az ügynökök teljes, hiteles nyilvántartása. A mágnesszalagok is „csak” 58 ezer nevet tartalmaznak. A kutatók szerint a negyvenes évek végére széles körű ügy­nök­há­ló­za­tot építettek ki: mintegy 42 ezer be­sú­gót tar­tot­tak nyilván. Az 1960-as évek el­ső fe­lé­ben az ügynökök száma már 80 ezer kö­rül moz­gott, majd 1967-re elér­te a 118 ez­ret. Ez a szám a mun­ka­dosszié­val el­lá­tott ügy­nö­kö­ket, a re­zi­den­se­ket, a társadal­mi meg­bí­zot­ta­kat és az al­kal­mi kapcsola­to­kat is ma­gá­ba fog­lal­ta.

A het­ve­nes-nyolc­va­nas évek­ben óriás­ra duzzadt a Se­cu­ri­ta­te meg­fi­gye­lő­rend­sze­re: 1989-ben csaknem félmillió (!) ügy­nök­ak­ta lé­te­zett, eb­ből 130 ezer „ak­tív” kapcsolatokra vo­nat­ko­zott.

Érdekesmód a ma­gyar több­sé­gű Szé­kely­föld­re vo­nat­ko­zóan pontos kimutatások maradtak fenn. Eszerint 1958-ban 489, 1961-ben ezer ügy­nö­köt tar­tot­tak itt szá­mon, és a főképp magyar nemzetiségűekből ál­ló há­ló­za­tot egy nyolcvanfős, nagy­részt magyar nemzetiségű/anyanyel­vű ope­ra­tív sze­mély­zet irá­nyí­tot­ta.

A román Gulág

A Se­cu­ri­ta­te mű­köd­tet­te az úgynevezett ro­mán Gu­lá­got is, ahol 1964-ig körülbelül százezer személyt tartottak fog­va, gyakran bí­ró­sá­gi íté­let nél­kül.

A koncentrációs rendszerbe börtönök, kényszermunkatáborok, kivégzőtáborok tartoztak. Idekerültek mindazok, akik szembeszegültek a kommunista diktatúrával. Ehhez az elnyomó univerzumhoz 44 börtön és 72 kényszermunkatábor tartozott. Az átnevelőbörtönökben a kínzás válogatott módszereivel próbálták átnevelni a polgári világban nevelkedett embereket a kommunista ideológiára. Emellett működtek szerte az országban kivégzőbörtönök, de női- és gyermekbörtönök is.

Állampolgárok szervezett eladása

A Se­cu­ri­ta­te semmilyen piszkos ügylettől nem riadt vissza. Így a bel­ső el­há­rí­tás­sal foglal­ko­zó igazga­tó­sá­g ellenőrzése alatt folyt a szász és zsidó származású román állampolgárok szervezett eladása is az NSZK-nak, va­la­mint Iz­rael­nek.

A történet 1963-ban kez­dő­dött, ami­kor a ro­mán kor­mány brit köz­ve­tí­tés­sel megegyezett Izraellel tíz­ezer zsi­dó csa­lád kivándorlásában.

Az 1960-as évek vé­gé­től az NSZK kor­má­nya is „ki­vá­sár­lá­si” prog­ra­mot in­dí­tott, amit egy 1978-as ál­lam­kö­zi egyez­mény utó­lag szen­te­sí­tett.

Ni­co­lae Ce­aușes­cu (1918–1989) ural­ma alatt, az 1968–1989 kö­zött kivándorló mintegy negyvenezer zsi­dóért 112 mil­lió dol­lárt fi­ze­tett Ro­má­niá­nak az iz­rae­li kor­mány, míg a nyugatnémet ha­tó­sá­gok csaknem kétszázezer né­me­tet „vá­sá­rol­tak meg”, hozzávetőlege­sen 200 millió már­káért.

Diákokat kényszerítettek besúgásra

Az egykori kommunista titkosszolgálat levéltárát tanulmányozó országos tanács (CNSAS) két éve feltárta, hogy a Securitate fennállása alatt gyermekek ezreit szervezték be. Az átvilágítási testület szerint a szekusok és milicisták több ezer 18 év alatti diákot kényszerítettek rá, hogy a környezetükről jelentsenek.

Sok olyan eset is van, amikor a Securitatéval felnőtt korukban együttműködő besúgókról derült ki, hogy már gyermekkorukban beszervezték őket.

Csendes László, a CNSAS tagja és egykori elnöke úgy vélekedett, hogy tizenéves gyerekeket szülői jóváhagyás nélkül nem hogy beszervezni, de kihallgatni sem lett volna szabad. Ez akkor is törvénytelen és alkotmánysértő volt, a megfélemlített gyerekek tehát egyértelműen áldozatok voltak.

Megnyitották a kitelepítési aktákat

Három éve több tízezer, a román kommunista rendszer tevékenységéhez köthető kitelepítésekre vonatkozó iratot hoztak nyilvánosságra. Ezek az iratok is híven tükrözik, milyen gátlástalanul korlátozta a politikai titkosrendőrség a látókörébe került személyek szabad mozgását, és azt is, hogyan sértette meg alapvető emberi jogaikat.

A dokumentumok közzététele segíthet azoknak az egykori áldozatoknak és leszármazottaiknak, akik egy 2020-as törvénymódosítás alapján anyagi juttatásra jogosultak a kommunista hatalom meghurcoltatásai miatt. De a külföldre deportált, börtönbüntetésre ítélt és bezárt személyek felkutatásában, valamint az egykori üldözöttek életútjának dokumentálásához is hozzájárulhat az adatbázis.

(Borítókép:  A román titkosszolgálat, a Securitate működéséről szóló kiállítás 2008. február 25-én.Fotó: Németh György / MTI)