Elképesztő napokon vannak túl a magyar barlangászok, célegyenesben a mentőakció

A Morca-barlang 1276 méteres mélységével Törökország harmadik legmélyebb barlangja, már több mint tíz éve végeznek itt feltáró munkákat, a húszfős nemzetközi expedíció azért érkezett a helyszínre, hogy újabb szakaszokat tárjanak fel, térképeket készítsenek. „Egyszerre 6-8 ember ereszkedik a mélybe, akik 3-4 fős csoportokra bontva mozognak együtt” – ismertette az Indexnek Horváth Richárd, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat (BMSZ) országos szakmai vezetője.

Az expedíció amerikai tagja, a 40 éves, tapasztalt barlangász, Mark Dickey 1120 méteres mélységben járt társaival, amikor rosszul lett, és ezért visszaindultak az 1040 méter mélyen lévő alaptáborhoz. Nem sokkal később drasztikus gyomor-bél rendszeri vérzés lépett fel nála.

A súlyos állapotba került férfi mellett marad egyik társa, felesége pedig azonnal elindult az 500 méterrel feljebb található segélykérő telefonhoz. Eddig a pontig huzalozták be évekkel ezelőtt a barlangászok kommunikációjára szolgáló telefonhálózatot, ugyanis gyakori feltárási helyszínről van szó

– tudtuk meg a BMSZ szakmai vezetőjétől. 

Csak a magyar csapat volt alkalmas a mentésre

A Törökországi Barlangász Szövetség azonnal nemzetközi segítséget kért az Európai Barlangi Mentők Szervezetétől (ECRA). A több mint ezerméteres mélységben tartózkodó férfi felszínre szállításához olyan mentőalakulatra volt szükség, ahol van sürgősségi ellátást nyújtani képes gyakorlott barlangász orvos. Belátható távolságon belül egyedül csak Olaszország és Magyarország rendelkezik ilyen szakembergárdával, a Magyar Barlangi Mentőszolgálathoz szeptember 2-án érkezett riasztás után a tapasztalt barlangi túravezető intenzív terápiás aneszteziológus szakorvosukkal azonnal a helyszínre indultak.

A szervezet képviselője elmondta, hogy önkéntes alakulatként hamarabb mozgósíthatók voltak, miközben az olaszországi mentőcsapat állami szervezet, így diplomáciai engedélyekhez kötött a beavatkozásuk.

A négyfős magyar mentőalakulat szeptember 3-án kezdte meg az ereszkedést, 16 órába került, mire elérték az 1040 méter mélységben található alaptábort.

Ez nagyjából három maraton lefutásának megfelelő teljesítmény, már 48 órája voltak talpon társaink, mikor elérték a bajba jutott barlangászt

– érzékeltette Kovács Márton, a BMSZ koordinátora. Hozzátette: ez azért is okoz nehézséget, mert az orvosnak fizikailag és mentálisan is képesnek kell lennie az életmentő beavatkozás elvégzésére. A csapat másik három tagja összesen nyolczsáknyi holmival mászott-kúszott a nehéz terepen a bivakig. Az eljáráshoz szükséges steril csomagok, különleges micro orvosi eszközök mellett saját maguk többnapos tábori ellátásához szükséges holmikat is magukkal kellett vinni a mélybe.

„Az utolsó pillanatban érkeztünk Markhoz, annyi vért vesztett, hogy azonnal transzfúzióra szorult. Hat egység vért, vérplazmát és intravénásan nagy dózisban gyomorvédőt, gyomorsavlekötőt  is kapott” – részletezte a magyar mentőalakulat képviselője. Steril környezetet igénylő beavatkozásról van szó, amit egy intenzív sátor felállításával oldottak meg. Egyértelmű volt, hogy csak azután indulhatnak el a felszínre, ha a férfi állapotát sikerült stabilizálni, mindez öt teljes napot vett igénybe. Ezalatt húsz barlangász ötfős csoportokban vitt a lent tartózkodást biztosítandó eszközöket, lámpát, élelmet, egészségügyi ellátmányt, és cserélték egymást.

A Magyar Barlangi Mentőszolgálat szeptember 4-én újabb ötfős alakulatot küldött a helyszínre. Szeptember 7-én este pedig a Külgazdasági és Külügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség segítségével további 20 fős magyar barlangi mentő egység utazott ki Törökországba csatlakozva a nemzetközi mentőakcióhoz.

Ezer méter mélyen jobb, mint a magasban

A szakmai vezető elmondta, hogy a Magyar Barlangi Mentőszolgálat évente több alkalommal gyakorlattal készül fel az ilyen speciális helyzetekre. Bár hazánkban nincs háromszáz métert meghaladó barlang, általában az ország különböző pontjain tesztelik tudásukat, 200 méteres mélységben. A másik óriási különbség, hogy míg itthon a barlangok átlagos hőmérséklete 10-12 Celsius-fok körül mozog, addig a Morca ezer méterén 4 fok van.

Nem olyan, mint ugyanilyen magasságban, nagy különbség, hogy az oxigénellátottság stabil, és nem kell nyomáskülönbséggel megküzdenie a szervezetnek. Ami nehézséget okoz, a nagy páratartalom miatt az átnedvesedő ruhákban az állandó fázás, a fizikailag megerőltető lejutás, ami után szüksége van az embernek annyi erőre, hogy fel is tudjon jönni

– részletezte Horváth Richárd. A mélységben lévő alaptáborban pedig éppolyan tábori körülményeket kell elképzelni, mint a hegymászásnál, például benzinégővel melegítik a konzervételeket, és felállított sátor szolgál pihenőhelyként. A nyirkos hidegben mindössze egy polifoamon alszanak, és akkumulátoros lámpával világítanak, amit három nap után cserélni kell, ezért is van nagy szerepe az utánpótlást hordozó csoportnak. 

Pár nap után talpra állt az amerikai barlangász

Mark Dickey olyan jól reagált a kezelésre, hogy a beavatkozást követően pár nap múlva talpra állt. Ezután, szeptember 9-én 14:28-kor tudta az ECRA nemzetközi mentőalakulata Zádor Zsófia, az életét megmentő magyar orvos felügyeletében magyar–bolgár–horvát barlangászok biztosításával együtt megkezdeni a felfelé mászást.

Mark a vízszintes részeken már a saját lábán mászik, a függőleges terepen hordágyban viszik

– ismertette a BMSZ koordinátora. A sérült barlangkutató az indulás előtti napokban videóüzenetben adott hírt az állapotáról. Mark Dickey pontosan tudja, hogy milyen nehézségekkel jár a mentése, ugyanis maga is barlangi mentő, és évek óta tagja magyar expedícióknak is Montenegróban. Barlangkutató tevékenységén kívül az ECRA orvosi bizottságának titkára és az amerikai barlangi mentő szervezeteinek oktatója.

A hordággyal történő mentés a barlangban technikailag úgy működik, hogy a barlangászok sorosan elhelyezkedve egymásnak adogatják a sérültet. Pihenni kitámasztott testhelyzetben vertikális vagy horizontális árkok felett addig tudnak, amíg nem érkezik hozzájuk a sérült

– mondta el a szakmai vezető. „A mentéshez pedig szükség van az erőnlétre, ami több mint tízórás folyamatos munkát igényel” – tette hozzá. A horvát–magyar csapat, akik 400-500 méterről 150 méterig viszik a sérültet, szeptember 11-én délben már 36 órája voltak mozgásban. E szakasz rengeteg kisebb és három nagyobb aknát is tartalmaz, amelyek közül a legnagyobb mélysége 60 méter. 

A tervek szerint haladnak 

Az ECRA becslése szerint a beteggel egy óra alatt 20 métert tudnak haladni, amit a magyar csapat teljesít is. Horváth Richárd ehhez hozzáfűzte, hogy ennek ellenére nem lehet kiszámítani pontosan a felszínre érkezés időpontját, mivel az orvos utasítása szerint, ha a beteg állapota indokolja, pihenni kell, majd ennek függvényében indulhatnak tovább. A magyar doktort hat nap után olasz kolléganője cserélte, Zádor Zsófia a pihenést követően a helyszínen fogja biztosítani az orvosi ellátást, összesen 180 barlangász vesz részt a nemzetközi mentőakcióban. A kijáratnál a törökországi mentőszolgálat készenlétben van, a BMSZ információi szerint valószínűleg nem helikopterrel, hanem terepjáróval szállítják az amerikai barlangászt a legközelebbi kórházba.  

A mentőegységek célja az, hogy szeptember 12-én vagy 13-án a felszínre érjen az amerikai barlangkutató

– nyilatkozta közvetlenül a felszínre indulás előtt a török katasztrófavédelem (AFAD) kutatás-mentési igazgatójára, Recep Salcira az Ihlas török hírügynökségnek. 

A hordágy elérte a felszín alatti 150 métert – ezt hétfőn 17 óra körül a Magyar Barlangi Mentőszolgálat közösségi oldalán osztotta meg.

A korábbi barlangi mentési rekord

A barlangi mentések történetében az eddigi rekordot 2014-ben a németországi Riesending-barlang tartotta, akkor egy üregomlás miatt koponyasérülést szenvedett kutatót hoztak felszínre 11 nap után a sajtóinformációk szerint 700 fő német, osztrák, svájci, olasz és horvát mentőcsapatok közreműködésével.

(Borítókép: Intenzíves sátor 1040 méteren. Fotó: Berentés Ágnes / BMSZ)