A szabad ég alatt alszanak a marokkóiak, mert rettegnek az újabb földrengéstől

Ahogy az Index is beszámolt róla, szeptember 8-án helyi idő szerint este 23 óra körül a Richter-skála szerinti 6,8-as erősségű földrengés rázta meg Marokkót, amelynek következtében a keddi adatok szerint csaknem háromezren vesztették életüket, miközben a sebesültek száma az 5500-at is meghaladja, míg több mint 300 ezren vesztették el otthonukat – az országban ez volt az 1960-as eset óta a legsúlyosabb. A földrengés epicentruma az egymillió lakosú Marrákes városától 71 kilométerre délnyugatra fekvő Igil közelében volt. A legtöbb épület az Atlasz-hegység falvaiban és a közvetlen környezetében lévő, az UNESCO világörökségéhez tartozó Medinában rongálódott meg.  

Az emberek az utcán, sátrakban, járdán fekve, vidéken gyümölcsfák közé kifeszített pokrócon éjszakáztak, nem mertek visszatérni a házaikba, még a kisebb károkat szenvedett fővárosban is annyira féltek az utórengésektől, amelyeknek sokszor többen esnek áldozatul

– számolt be az Indexnek Juhász Márton. A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) ügyvezető igazgatója két társával, Hegedűs Gáborral, az MRSZ kutató-mentőcsapatának vezetőjével és Mertol Göhtes török tolmács kollégájukkal indultak vasárnap este a katasztrófa helyszínére, hogy humanitárius segítséget nyújtsanak.

Nem mindenkitől fogadták el a segítséget

Marokkó konzulátusával ennek érdekében már korábban felvették a kapcsolatot, ahol megadták nekik az engedélyt, de leszögezték, hogy mentési munkálatokat egyedül négy országtól, Nagy-Britanniától, Spanyolországtól, Katartól és az Egyesült Arab Emírségektől fogadnak el. A magyar segélyszervezet ezért a kutyás keresőegységeit nem vitte magával. „Ennek ellenére találkoztunk kint svéd, holland és svájci segítőkkel, akik már a megérkezésünk napján, mindössze két nappal a földrengés után, elkeseredve számoltak be arról, hogy a romok alatt élő embert már nem találnak” – mondta a magyar segélyszervezet vezetője, aki 18 munkatársával februárban megjárta a törökországi földrengés helyszínét is. 

„Persze nem egymáshoz mérhető a két katasztrófa, mivel év elején erősebb és nagyobb kiterjedésű földrengésben közel hússzor annyian, 60 ezren vesztették életüket, de ott még öt nappal később is találtak túlélőket” − tette hozzá. Marokkó falvaiban a sárból, vályogtéglából tapasztott falak törmelékké porladtak össze, ahova még a levegő sem tudott bejutni. Mivel a katasztrófa éjszaka történt, sokakat álmukban érte a halál. 

Oda mentek, ahova a katasztrófavédelem nem jutott el

Juhász Márton szavai szerint mivel jártak már földrengés helyszínén, ezért tisztában voltak azzal, hogy míg a Magyarországról szállított adományok eljuttatása bonyolult logisztikát és több napot igényel, addig mindezt az adott országban megvásárolva már 1,5 nappal a pusztítás után célba érhet a segítség. Egy sivatagjáró terepjárót foglalva az első körben tartós élelmiszereket szállítottak. „Oda akartunk eljutni, ahova a katasztrófavédelem és a hadsereg nem megy, minivárosokba, falvakba, tanyaközpontokba. Nagyon meglepődtek a helyiek, hogy európaiaktól kapnak segítséget, de hálásak voltak nekünk” − mondta az MRSZ vezetője. Elsősorban fertőtlenítőszereket, ivóvizet, azonnal fogyasztható élelmiszereket osztottak ki, bébiételeket is, mert sok kisgyermekes család került kilátástalan helyzetbe.

„Voltak, akik sírva mutatták a romok alá temetett gyermekeikről a képeiket, de volt olyan, aki szüleit, voltak, akik a házastársukat veszítették el” – mesélte Juhász Márton, aki pontosan nem is tudja felidézni, mennyi tragédiával találkozott. Mint mondta, más tudatállapotot igényel az ilyen helyzet, ha az ember segíteni érkezik a helyszínre. A Magyar Református Szeretetszolgálat kiutazó munkatársai korábban egy egyhetes honvédségi felkészítést kaptak, hogy a katasztrófahelyzetben a terepen ne ösztönösen, hanem tudatosan cselekedjenek.

Napi 4-5 órát aludtak készenlétben, először teljes menetfelszerelésben, akár az újabb földrengésre is felkészülve. „Egy vizespalackot az asztal szélére tettem, ha nem ébrednék fel egy utórengésre, a puffanás figyelmeztessen erre” – jegyezte meg. Mint kiderült, a törökországi mentés idején történt már vele ilyen, akkor két méterrel arrébb ébredt fel a sátrában. Két liter víz, pluszakkumulátor, ezek mind mellettük vannak, hogy bírják két napig, ha a rengések sújtotta vidéken a romok alá szorulnának. Mertol Göhtes török kollégájuk – aki negyven éve maga is földrengés alatt született – a legrosszabbra készülve mindvégig a hotel előtt, inkább az autóban aludt.

Konferenciából tömeges véradás

A Bükki Nemzeti Park igazgatója, Rónai Kálmánné kollégáival is Marokkóban tartózkodott péntek éjjel, de mivel a földrengés epicentrumától távolabb volt a X. Globális geoparkok konferenciájának helyszíne, ezért azt az épületet kevésbé érintette a rengés. Az ülést azonnal leállították és véradóhelyszínné alakult, a 2500 résztvevő többsége így segített a helyi sérülteknek − számolt be Juhász Márton, hozzátéve: hétfőn ők is csatlakoztak az MRSZ-hez, és együtt vásároltak be a károsultak számára.

Még szerdán is az utcákon, tereken sátoroztak az emberek, mikor visszautaztak Magyarországra. Arra a kérdésünkre, hogy milyen tájékoztatást kaptak a hatóságoktól, mikor indulhat meg a rekonstrukció, meddig kényszerülnek az otthon nélkül maradtak az utcán aludni, elmondta, hogy a dániai konzulátuson tartottak már ezirányú tanácskozást. „Mérnökök és építészek egyeztettek az infrastruktúra mielőbbi újjáépítéséről már két nappal a földrengés után” – ismertette.

A Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezetője úgy fogalmazott, hogy ha összegyűlik annyi adomány, visszatérnek Marokkóba, mivel több százan vesztették el otthonaikat, több ezren családtagjaikat, tehát szükség van a segítségre. 

(Borítókép: Alejandro Martinez Velez / Anadolu Agency / Getty Images)