Orbán Viktor szövetségese kétszer nyert a választáson

Szeptember 30-án előrehozott választást tartottak Szlovákiában, ahol – mint azt a felvezető cikkünkben is írtuk – az egyik legnagyobb kérdés az volt, hogy a közvélemény-kutatásokban fej fej mellett mért szociálpopulista Smer–SD (Irány–Szociáldemokrácia) vagy a liberális Progresszív Szlovákia szerzi meg a legtöbb szavazatot.

Azonban az exit pollra rácáfoltak az eredmények, a Robert Fico vezette Smer ugyanis magabiztosan nyerte meg a választásokat, amivel rendkívül jó helyzetben várhatja majd a koalíciós tárgyalásokat.

Elégedett az eredménnyel Orbán Viktor

Orbán Viktor sem rejtette véka alá elégedettségét, hogy az északi szomszédunknál egy olyan politikus kezébe kerül újra a marsallbot, akit a szövetségesének tekinthet.

Na ki jött vissza! Gratulálunk Robert Ficónak a szlovák parlamenti választáson elért vitathatatlan győzelméhez. Egy hazafival mindig jó együtt dolgozni. Várom

– írta angolul a Twitteren Magyarország miniszterelnöke, bejegyzését a két ország zászlajával megtoldva.

Az együttműködésük várható alakulását tekintve támpont lehet, hogy Fico néhány napja, a szlovákiai és a lengyelországi választások jelentőségéről szólva úgy fogalmazott: azért fontosak, hogy olyan kormányok alakulnak-e, amelyek a szuverén, nemzetállami hozzáállást akarják képviselni. Megerősítette: abban a tekintetben mindenképpen egy véleményen van Orbánnal, hogy a két országnak nem szabadna jelentéktelen tényezővé válnia az európai térképen. Közös pont, hogy az EU- és a NATO-tagság nem jelenti a nemzetállami érdekek feladását.

Szijjártó Péter reakciója sem váratott soká magára, a külgazdasági és külügyminiszter a Facebook-oldalán úgy fogalmazott: örül annak, hogy Szlovákiában egy megkérdőjelezhetetlenül demokratikus választáson az emberek egyértelmű döntést hoztak. Kiemelte: a választások eredménye esélyt ad arra, hogy Szlovákiában újra stabil kormány alakuljon és a szlovák–magyar kapcsolatok tovább fejlődjenek. Az elmúlt években minden olyan eredmény, ami segítette a két ország kapcsolatait, mint a hídépítés vagy a határátkelőhelyek megnyitása, mind Robert Fico korábbi kormányával kötött megállapodások eredménye! A tárcavezető aláhúzta:

Ezután a vasárnapi pozsonyi sajtótájékoztatóján Robert Fico már úgy értékelt a választás nem hivatalos végeredményeire reagálva, hogy fontos számára a V4 működőképessége, mint ahogy az is, hogy ha megbízatást kapnak, akkor egy stabil, négy éven át működő kormányt tudjanak létrehozni.

Ami Ukrajnát illeti, Fico hasonló álláspontot képvisel, mint Orbán: a fegyverszállítást ellenzi, a humanitárius segítséget viszont támogatja. Fico előrebocsátotta: egyik első lépése egy olyan határozat elfogadása lesz, hogy az illegális migráció megfékezésére ideiglenesen határellenőrzést vezessenek be a szlovák–magyar határon.

A szavazatok 99,98 százalékos feldolgozottsága szerint így nézhet ki a következő Szlovák Nemzeti Tanács:

• szociálpopulista Smer–SD – 22,95 százalék (42 mandátum)
• liberális Progresszív Szlovákia – 17,96 százalék (32 mandátum)
• szociáldemokrata Hlas–SD – 14,7 százalék (27 mandátum)
• centrista–populista, OĽaNO – 8,9 százalék (16 mandátum)
• kereszténydemokrata KDH – 6,82 százalék (12 mandátum)
• libertariánus SASKA – 6,32 százalék (11 mandátum)
• szélsőjobboldali SNS – 5,63 százalék (10 mandátum)

Meglepetésre nem jutott be az újhullámos fasiszta, a Milan Uhrík vezette Republika, ami a szavazatok 4,75 százalékát kapta, ahogy egy szlovákiai magyar párt sem: a pártszakadáson áteső, korábban három szlovákiai magyar pártot összeterelő Szövetség a szavazatok 4,39 százalékát szerezte meg, míg a Mikuláš Dzurinda exkormányfő pártjával, a Modrival közösen induló Most-Híd, illetve a több, kisebb szlovákiai párttal induló Magyar Fórum még az egy százalékot sem érte el – előbbire a szavazók 0,27, utóbbi 0,12 százaléka szavazott.

Fico visszatér

Az eredményekről Tokár Géza felvidéki politikai elemzőt kérdeztük, aki elmondta, hogy a szlovák politikában ritka, hogy a választások után ennyire tiszta lenne a helyzet. Matematikailag ugyanis két lehetőség van:

• egy Robert Fico vezette Smer-kormány a Hlasszal és az SNS-szel;
• vagy pedig egy széles, Fico-ellenes koalíció a Progresszív Szlovákiával, a Hlasszal, a SASKA-val és a KDH-val.

Ugyanakkor ezek közül a legvalószínűbb az első forgatókönyv.

Példaként említette a miniszterelnök személyét: elképzelhető, hogy azt Pellegrini magának, vagy egy független jelöltnek szánná Fico helyett, ugyanakkor Tokár arra számít, a Smer, a Hlas és az SNS képes lehet kompromisszumot kötni, méghozzá viszonylag gyorsan.

Ráadásul azzal, hogy a Republika nem jutott be, még egyszerűbbé vált a kormányalakítás, mivel Pellegrini és az SNS-es Andrej Danko is csak feltételekkel fogadta volna be a koalícióba a  Milan Uhrík vezette újhullámos fasisztákat.

Mint arra rámutatott, az utóbbi időben ugyan voltak kutatások, amik a párt csökkenését jelezték elő, de még a párt vezetői sem gondolhatták veszélyben a parlamenti helyüket. Az elemző szerint a párthoz nem szorosan kapcsolódó szimpatizánsait a Smer és részben a Hlas szívhatta fel.

Tokár a koalíciós tárgyalások kapcsán azt várja, ott kulcsfontosságú kérdés lesz a szlovák rendőrség szerepe, mivel az előző ciklusban több, Smerhez és Hlashoz köthető politikussal vagy üzletemberrel szemben folytattak nyomozást korrupciós ügyekben – köztük az egykori belügyminiszter Robert Kaliňákkal szemben –, emiatt akár egy tisztogatás is kezdődhet a rendőrségen belül.

Boldogtalan liberálisok, bukott jobbközép

Annak ellenére, hogy az exit pollok szerint a Progresszív Szlovákiára szavaztak többen, a párt végül jócskán elmaradt azoktól az eredményektől. Tokár szerint a felfokozott várakozások miatt most biztosan csalódottak, mivel a választást megelőző közvélemény-kutatások a Smerhez való fokozatos közeledését mérték a pártnak.

A Progresszív Szlovákia nem csak elveszítette a választásokat a Smerrel szemben, hanem Fico viszonylag könnyen össze tud rakni egy kormánykoalíciót, ami nagy pofon a pártnak.

Ráadásul Fico akár rendszerszerű változásokat is eszközölhet kormányon, ami szintén csalódottságot okozhat a párton belül. Mindezek ellenére a Michal Šimečka vezette párt a szakértő szerint találhat pozitívumot az eredményekben: jobban szerepelt, mint amit a szlovák politikai kínálat szerint egy ilyen liberális párt várhatna, azonban mivel a PS egy Fico-ellenes gyűjtőpárttá vált, ezért szerinte hosszú távon elképzelhető, hogy a párt elveszítheti ezen jellegét.

Igaz, jelenleg a Progresszív Szlovákiának nincs alternatívája a centrum és a jobbközép között, hiszen hiába próbálkozott ezzel Eduard Heger bukott kormányfő a Demokratí nevű pártjával, a projektje kudarcot vallott. Igaz, Tokár hozzátette, Szlovákiában gyakori, hogy a semmiből feltűnik, majd megerősödik egy párt, így a PS leginkább emiatt aggódhat majd a jövőben, „de ezzel nagyon előreugrottunk az időben”.

Ugyan elsőre megdöbbentőnek is tűnhet, hogy a korábbi kormánypártokkal – a Heger vezette Demokratí és a Boris Kollár-féle Sme Rodina (Család Vagyunk) szemben bejutott az elmúlt három év kormányzásának kaotikussá tételében oroszlánrészt vállaló Igor Matovič és az OĽaNO, de a szakértő rámutatott: a rendkívül megosztó bukott miniszterelnöknek van egy nem túlságosan nagy tábora, aminek tagjai rajonganak érte, és Matovičtól nem a kormányzást várja el, hanem egyfajta őrkutya szerepet a korrupcióval szemben.

Ezzel szemben Heger nem tudta bebizonyítani, hogy ő lehetne a Nyugat és EU-párti jobbközép vezetője, mivel már kormányfőként is gyenge vezető volt, míg Boris Kollárt személye körüli botrányai, illetve korábbi maffiózó kapcsolatai rántották le a mélybe.

A szlovákiai magyar pártoknak még együtt sem lett volna meg az öt százalék

A szlovák választások történetében ez volt az idei legrosszabb eredménye a szlovákiai magyar pártoknak: míg 2020-ban a két lista együtt a szavazatok több mint öt százalékát szerezte meg,

Tokár szerint a Szövetség választási teljesítményének az értékelése kicsit ambivalens. Egyrészt nem jutott be a parlamentbe a maga 4,39 százalékos eredményével, ugyanakkor a vártakhoz képest jobban szerepelt: nagyon rossz előjelek után viszonylag jó kampányt tudott folytatni és a végén nagy lendületet szerzett a párt, de még így is távoli volt a bejutási küszöb, pedig a Most–Híd és a Magyar Fórum kifejezetten gyenge szereplése miatt nem is beszélhettünk magyar–magyar versenyről.

Tokár a Szövetség kimaradásának okát abban látja, hogy a párt potenciális szavazói közül a kicsit liberálisabbak, a Ficót vagy Gyimesi Györgyöt elutasító szavazók nem tudták feloldani a Gyimesi érkezésével keletkező dilemmát, mert a párt 149. listahelyén szereplő politikus kommunikációja annyira hangsúlyos volt.

Az elemző úgy látja, hogy a szavazók egy része elszivárgott a magyar etnikai párttól,

az pedig egy jó kérdés, hogy vissza lehet-e őket hozni – ebben nem vagyok teljesen biztos, és nem tudom, hogy a Szövetségnek van-e erre valamilyen stratégiája.

Tokár úgy látja, hogy van egy plafon, amit nem tud áttörni a Szövetség – mint emlékeztetett a pártot részben domináló Magyar Konzervatív Platform (korábbi nevén Magyar Közösség Pártja, MKP) már 2010 óta nem tagja a parlamentnek: az egykoron Bugár Béla vezette párt Bugár kilépésével, majd a Most-Híd 2009-es megalakulásával már 2010 óta nem tud visszajutni a parlamentbe – 2010 óta mindig 4 százalék körüli eredménnyel zár, csak úgy, mint most.

Hogyan tovább, szlovákiai magyar pártok?

Hogy két sikertelen parlamenti választás után mi lehet a szlovákiai magyar politizálás jövője, arról a Szövetség egyik alelnökét, az Összefogás Mozgalom Platformban helyet foglaló Mózes Szabolcsot, illetve az onnan Gyimesi érkezése miatt kiváló Most–Híd alelnökét, Rigó Konrádot kérdeztük.

Mózes szerint számos oka lehet a sikertelenségnek, de ezeket először fel kell tárni és higgadtan kielemezni. A politikus szerint a rendkívül magas részvétel nem a Szövetségnek kedvezett – véleménye szerint előzetesen a megszerzett 130 ezer szavazat akár elég is lehetett volna alacsonyabb részvétel mellett –, a Híd-platform kiválása kapcsán pedig úgy fogalmazott, az is az egyik összetevője lehet.

Rigó Konrád, a Most–Híd alelnöke a legnagyobb hibát abban látja, hogy a 2020-as választások után hiába akartak „egy széles skálán mozogni tudó, más véleményét elfogadó, EU-párti gyűjtőpártot” létrehozni a magyar pártok, az azonban szerinte nem valósult meg teljesen. Szerinte a Szövetséget az MKP a saját arcára formálta, „majd kiszorította a Hidat, ami után ez lényegében már nem egy gyűjtőpárt volt, hanem egy MKP 2.0 projekt”.

Rigó úgy látja, az MKP már ötödjére próbált az etnikai kérdéssel foglalkozó kampánnyal bejutni a parlamentbe, ami megint nem sikerült. Az eredményekből emiatt azt olvassa ki,

a szlovákiai magyar térfélen nem lehet egy olyan pártot működtetni, ami etnikai pártként határozza meg magát, másrészt pedig ideológiailag ennyire elkötelezett.

Rigó szerint emiatt a megoldás az lehet, ha az etnikai politizálást az együttműködés politikája váltja fel, és a szlovákiai magyar pártok szövetségeseket keresnek – a Híd idén az autoriter Vladimír Mečiart 1998-ban legyőző Mikuláš Dzurinda-féle Modríval indult közösen. A Híd jövője kapcsán elmondta, először ki kell értékelniük a párt választási eredményét, ugyanakkor elöljáróban leszögezte, a párt továbbra is az együttműködés politikáját fogja képviselni.

Mózes azonban nem látja az etnikai politizálás végét. Mint fogalmazott,

az etnikai politizálásnak nincs alternatívája, hiszen a szlovák pártokat nem érdeklik a magyarok problémái és nem is értenek bennünket, nem törődnek az általunk lakott régiókkal. Ezen ez az eredmény sem változtat semmit.

Emiatt szerinte a kérdés az, hogyan lehet a felvidéki magyarság legalább kétharmadát a párt mögé állítani, mivel csak így érhető el az öt százalék. Úgy látja, ennek egyetlen járható útja az etnikai politizálás és a gyűjtőpárti jelleg, „amely nem feszíti szét a magyar választótábort ideológiai témák mentén, hanem a mi valós problémáinkra fókuszál és ad konkrét válaszokat” – érvelt a Szövetség alelnöke, majd hozzátette, „sajnos ezen a téren nem voltunk elég meggyőzőek, ha nem lett meg az öt százalék”.

Zárásként elmondta, nem csak párton belül, hanem azon felül, egy társadalmi vita keretében kell kielemezni a szlovákiai magyarság kérdéseit és a mostani eredményeket. Hangsúlyozta: a Szövetség gyűjtőpárti jellegét erősíteni és színesíteni kell.

(Borítókép: Robert Fico az Irány – Szociáldemokrácia (Smer–SD) párt vezetője nyilatkozik a sajtó képviselőinek, amikor megérkezik a párt pozsonyi székházában rendezett eredményváróra 2023. szeptember 30-án, a szlovák parlamenti választások napján. Fotó: Martin Divisek / EPA / MTI)