Amerikai témákkal túrnák ki Rishi Sunakot pártja éléről

Október elején rendezték meg a brit Konzervatív Párt éves konferenciáját Manchesterben, ahol a toryknak is becézett konzervatív politikusok azért gyűlnek össze, hogy a párt céljait és akcióterveit fektessék le az elkövetkezendő egy évre.

Az idei rendezvény a „Hosszú távú döntések egy szebb jövőért” szlogent kapta. Ezen először szólalt fel a párt elnökeként és brit miniszterelnökként Rishi Sunak, aki felszólalásával egy, a legkésőbb 2025. januárban rendezett parlamenti választáson győzelemre készülő, majd azután is hosszú távú tervekkel rendelkező, erőskezű vezetőnek próbált mutatkozni – a brit történelem eddigi leggazdagabb miniszterelnöke még a feleségét is felkérte felszólalónak, hogy a szavazók felé emberibbnek tűnjön.

A nemrég energetikai miniszterré kinevezett Claire Coutinho – tévesen – például azt állította, hogy a közvélemény-kutatásokat magasan vezető Munkáspárt (Labour) kormányon adót vetne ki a húsra – nincs ilyen terv –, de az új védelmi miniszter is félreérthetően fogalmazva azt állította, hogy az Egyesült Királyság nyújtotta a második legtöbb támogatást Ukrajnának az Egyesült Államok után, miközben valójában azt Németország állította.

De még az illegális migráció megállításával kampányoló Sunak is túlzóan beszélt arról, hogy a Keir Starmer vezette Munkáspárt évente százezer menekültet fogadna be az Európai Uniótól, miközben az Egyesült Királyság már nem is tagja a nemzetek feletti intézménynek, ezért nem is lehetne kötelezni erre a szigetországot.

Azonban a kétes állítások, illetve túlzó kultúrharcos kijelentések helyett egy jóval fontosabb szál húzódott meg a konferencia hátterében, mégpedig az, hogy 

Reformernek tűnni 13 év kormányzás után

Beszédében Sunak próbált távolságot tartani az elmúlt 13 év tory miniszterelnökeitől – a párt jelenlegi elnöke ezzel próbálta a változás, a párt megreformálójának pozicionálni magát, emellett az elmúlt 13 év kormányzásának vélt vagy valós hibáit távol tartani magától, mondván: ha már akkor is ő lett volna a kormányfő, ő nem így cselekedett volna.

A válságból válságba lépkedő brit kormányfő arról beszélt: az elmúlt 30 év brit politikája a könnyű döntés meghozatalálról szólt, nem pedig a helyesről, amivel szintén azt implikálta, hogy ő egyfajta változást hozna a brit politikába – a Munkáspárt elnökéről úgy beszélt, Starmer az elmúlt harminc év status quóját testesíti meg,

Beszédében ugyanakkor szakpolitikai témákat is érintett: megerősítette a brit sajtó értesüléseit, miszerint a már évtizedek óta húzódó, a tervek szerint Londont Birminghamen keresztül Manchesterrel és Leedsszel összekötő – majd azt egészen a skóciai Glasgow-ig meghosszabbítanák – HS2 nagysebességű vasútvonal északi fejlesztéseit lényegében felfüggesztik. Helyette a térség egyéb infrastruktúrainak fejlesztését ígérte, de e kijelentése miatt több kritikát is kapott párttársaitól Sunak – köztük David Cameron és Boris Johnson korábbi miniszterelnököktől.

Ezenkívül bejelentette, hogy a dohányzás visszaszorításával füstmentessé tenné az Egyesült Királyságot,

mivel szerinte az emberek nem dönthetnek csak úgy a biológiai nemükről.

Beszéde inkább szólt a következő parlamenti választásokra szóló kampány nyitányaként, mintsem konkrét akciótervnek – jelentős részben azt hangsúlyozta, hogy a toryknak bátraknak kell lenniük, és eljött a nagy változások ideje, emellett az oktatás vagy az infrastruktúra-fejlesztések kapcsán is olyan terveket lebegtetett be, amiket a jelenlegi parlamenti ciklus végéig biztosan nem tudna bevezetni.

Ugyanakkor nemcsak Sunak beszéde szólt a legkésőbb 2025 januárjában megrendezendő parlamenti választásokról, többi felszólaló is zömében aköré építette mondandóját, azonban ők teljesen más célból tették mindezt.

A mostani konferencia ugyanis remek lehetőséget nyújtott a Sunak pártelnöki pozícióját már eddig is megcélzó potenciális jelölteknek, hogy ezúttal a párttagok részvételét és a média kiemelt figyelmét kihasználva felkerüljenek a lehetséges utódoknak fenntartott listára – 2018-ban Boris Johnson is a konferenciát használta ki, mielőtt 2019-ben megszerezte a pártelnöki széket.

Amikor a tory univerzum találkozik Trumppal

Bejelentkező jelöltekből pedig akadt bőven. A már eddig is potenciális jelöltnek tűnő Suella Braverman belügyminiszter folytatta eddigi tevékenységét: továbbra is kultúrharcos témákkal próbálta magát építeni a jelenlévő párttagok jobboldali-szélsőjobboldali csoportjánál, többek között olyan kijelentésekkel, mint a „genderideológia”, de új migrációs hullámról és szerinte elhibázott környezetvédelmi politikáról is beszélt, amiért többször is megtapsolták.

Azonban amikor arról értekezett, hogy a genderideológia a modern brit társadalom mérge,

Az egyébként londoni önkormányzati képviselő, Andrew Boff többek között azt mondta a belügyminiszter beszéde közben, hogy nem létezik genderideológia, ám amikor az újságírók elkezdték videózni, inkább kivezették. Később azt nyilatkozta, Braverman homofób és transzellenes kijelentéseket tett, és szerinte a pártja nem lehet homofób.

De rajta kívül mások is kultúrharcos témákkal próbáltak kitűnni a felszólalók sűrűjéből: a technológiáért felelős miniszter, Michelle Donelan szerint mára a tudományt is elérte a „kúszó woke-izmus”, de beszédében még Margaret Thatchert is megidézte; míg az utóbbi időben egyre nagyobb sajtófigyelmet kapó Kemi Badenoch is a Munkáspárt vélt vagy valós „woke-ságát” támadva próbálta magát egy antiwoke politikusként pozicionálni.

A mérvadó, brit politikával foglalkozó Politico hírlevele szerint a kultúrharcos üzenetek miatt

– Trump szlogenje, a Make America Great Again (MAGA) után a korábbi amerikai elnökhöz hasonlóan a szélsőjobboldali, kultúrharcos témákkal foglalkozókra olykor jelzőként használják a MAGA-t.

Meglepő módon a legutóbbi két pártelnökválasztáson harmadik helyet megkaparintó, majd a Sunak-kabinetben a kormány és parlament közötti kapcsolatokért felelős miniszter, a moderált Penny Mordaunt is inkább nekik akart imponálni, amikor beszédének végén hosszasan arról beszélt, hogy a toryknak fel kell állniuk és harcolniuk kell a szocializmus ellen, mert a szabadságért meg kell küzdeni. Ráadásul a „stand up and fight” kifejezést összesen tizenkét alkalommal említette, miközben elég heves kézmozdulatokkal próbálta azokat nyomatékosítani.

Ugyanakkor a konferencián nem mindenki a párt jobbszélének próbált imponálni, voltak olyanok, akiknek teljesen más céljuk volt. A konferenciával egy időben több hátsó soros képviselő saját programot szervezett, ahol a párt arcaitól eltérő véleményeket osztottak meg. Tették mindezt annak ellenére, hogy a miniszterelnök szerint pártja egységesen kiáll mögötte.

Ilyen volt például a kérészéletű miniszterelnökséget magának tudható Liz Truss, aki a pénzügyminiszter Jeremy Huntot bírálta – bár Truss rendezvényén jóval kevesebben vettek részt, mint Hunt egy időben tartott beszédén –, de a Johnson-kormány alatt fontos pozíciókat betöltő Jacob Rees-Mogg vagy Johnson egykori belügyminisztere, Priti Patel is részt vett Truss rendezvényén,

Farage újságírói kérdésre egyébként nem zárta ki, hogy csatlakozna a párthoz, bár elmondta, ez csak abban az esetben valósulna meg, ha a Konzervatív Párt valóban konzervatívvá válna.

Sunak szerint még nyerhetnének is a toryk 

Annak ellenére, hogy Sunak bizakodóan, sőt, néhol már túlzóan optimistának hangzott, a párt egyáltalán nincs olyan jó helyzetben, mint ahogy azt a miniszterelnök lefestette.

és ugyan a Liz Truss bukása utáni mélypontról már sikerült elmozdulnia a pártnak, továbbra sem tudja megközelíteni az átlagban 44 százalékpontra mért ellenzéki pártot.

Azonban sajtóhírek szerint Sunak mindezek ellenére komolyan gondolja, hogy a Konzervatív Párt labdába rúghat Keir Starmerékkel szemben. Ezt részben arra alapozzák, hogy a nyáron tartott három időközi választáson Boris Johnson korábbi londoni körzetét sikerült megtartaniuk, ráadásul a munkáspárti londoni főpolgármester egyik szakpolitikáját támadva, így a kormányfő szerint hiába a tetemes hátrány, ez még nem lefutott verseny.

Az optimizmus ellenére azonban nem állnak jól a toryk és a Sunak-kormány: az Egyesült Királysághoz képest magas, 6,2 százalékos infláció miatt nagyon sok brit szenved a megélhetési válságtól. A Sunak-kormány számára az egyetlen jó hír, hogy két év után először csökkent az élelmiszerek inflációja, igaz, az előző hónaphoz képest mindössze 0,1 százalékkal.

A toryk továbbra is a Sunak-párti moderáltakra és a kultúrpolitikai témákban szélsőjobboldali nézeteket valló jobboldaliakra oszlanak.

Megoldandó feladatok pedig még így is bőven akadnak Sunak számára: ötpontos tervéből jelenleg egyiket sem igazán sikerült teljesíteni, miközben a Munkáspárt biztonsági játékot játszva inkább nem mond semmi meghökkentőt, ezzel elkerülve, hogy támadási felület adjanak.

Ugyanakkor ez annyiban változhat, hogy Keir Starmerék a jövő héten tartják Liverpoolban szokásos évi konferenciájukat, ahol akár valami konkrétabb is elhangozhat a toryk eddigi kritizálásán kívül.

(Borítókép: Rishi Sunak 2023. október 4-én. Fotó: Anthony Devlin / Getty Images)