Helyiek adhatták a tippet az oroszoknak a háború egyik leghalálosabb csapásához

Miután Ukrajna alig több mint egy évvel ezelőtt visszafoglalta a 320 lelket számláló Hrozát, a lakosok gyanakodva figyelték egymást, és már nem voltak biztosak abban, hogy melyik szomszédjukban bízhatnak. A bizalmatlanságuk nem volt alaptalan – írja a The Wall Street Journal.

Október 5-én többtucatnyi lakos gyűlt össze a falu szélén lévő temetőben, majd a temetést követően elsétáltak a falu kávézójába, ahová délután 1 óra 25 perckor rakéta csapódott be, megölve 59 embert.

Az amerikai lap szerint a támadás időzítése és helyszíne annyira konkrét volt, hogy a túlélő családok meg voltak győződve arról, hogy az egyik helyi lakos adta a tippet az oroszoknak. 

Honnan máshonnan tudtak volna a temetésről? Mi másért támadtak volna meg egy apró, katonai jelenléttel alig rendelkező falut, megölve lakosságának egyötödét?

– tették fel a kérdést. „Nehéz elképzelni, hogy bárki képes lehet egy ilyen szörnyű tettre. Ez egy szörnyű árulás” – mondta ugyanerről Natalja Berezanec, egy 41 éves hrozai lakos.

Az orosz határtól mintegy 65 kilométerre lévő falu lakossága generációk óta szoros kapcsolatokat ápolt. A falubeliek egymás földjén legeltették állataikat, segítettek a szomszédok fémtetőinek javításában, és összefogtak, ha valakinek drága orvosi ellátásra volt szüksége. Az összetartást azt sem ingatta meg, hogy a helyiek az orosz és az ukrán nyelv keverékét beszélték.

A falu egyik fele az ukránok, a másik fele az oroszok oldalán áll 

A cikk szerint október 5-én azt az Andrij Kozirt helyezték végső nyugalomra, aki a háború kirobbanása előtt Lengyelországban élt, de a harcok hírére visszatért Ukrajnába, és bevonult a hadseregbe fiával, Denisszel együtt. Mindkettőjüket a kelet-ukrajnai frontra küldték, ahol Andrijt heteken belül nyakon lőtték, és egy dnyiprói kórházban életét vesztette 2022. március 29-én.

Eközben az oroszok a háború első napján elfoglalták Hroza városát. A lakosok szerint a falu mintegy fele Ukrajnát támogatta, és igyekezett elkerülni az orosz katonákat, a másik fele viszont vegyes volt. Néhányan nyíltan üdvözölték az oroszokat, mások később azt mondták, hogy azt tették, ami a túléléshez szükséges volt. 

A legnyíltabb szövetségben a Mamon család állt az oroszokkal, a szülők ugyanis megengedték, hogy katonák szálljanak meg náluk, és mindhárom testvér az orosz vezetésű rendőrkapitányságon dolgozott a közeli Sevcsenkovéban.

A megszállás kezdetén 28 éves Volodimir Mamont a bűnügyi nyomozás vezetőjévé nevezték ki. Az oroszok egy fehér, szovjet korabeli terepjárót adtak neki, amelynek oldalára a lakosok és a bírósági dokumentumok szerint egy „Z” betűt, az orosz hadsereg jelképét rajzolták fel. Körbejárta a területet, és mutatta az orosz katonáknak, hogy hol laknak ukrán katonai veteránok.

Tavaly szeptemberben, amkor az ukrán erők villámoffenzíva keretében visszafoglalták a területet több tucat lakos, köztük a Mamon család menekült el az oroszokkal együtt, de a bizalmatlanság megmaradt. A falu felszabadulása után Andrij Kozir feleségének apja – aki továbbra is jó viszonyt ápolt a Mamonokkal – úgy döntött, hogy temessék újra Kozirt Hrozában, ezzel is újra összehozva, illetve kibékítve a helyieket.

Kozir Lengyelországban maradt felesége és lánya is visszatért Ukrajnába a temetésre, és fia, Denisz is megjelent. De olyan lakosok is tiszteletüket tették, akik nem ismerték Kozirt. A beszámolók szerint aktív katonák nem voltak jelen a temetésen.

Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) által közétett, a Mamon testvérek közötti szöveges üzenetek szerint Volodimir Mamon információkat kért a temetésről a falu lakóitól, és megbeszélte Dmitro Mamonnal, hogy mit mondott a szertartás részleteiről az oroszoknak. 

Elmagyaráztam, hogy civilek lesznek

– írta testvérének, hozzátéve, hogy az oroszok valószínűleg nem fogják megtámadni az összejövetelt. Néhány napon belül az SZBU bejelentette, hogy Volodimir és Dmitro Mamon segítettek az oroszoknak megtervezni a csapást. A nyomozás jelenleg is folyik.

„Pontosan tudták, hogy sok olyan ember lesz ott, akiket személyesen ismertek” – mondta erről Natalja Berezanec, a korábban is említett helyi lakos.