Putyint sürgeti az idő, döntenie kell majd

2024. március 17-én tartják az orosz elnökválasztást. Az már biztos, hogy Vlagyimir Putyin újraindul az elnöki székért, és az sem kérdés, 2024-től ki lesz az orosz elnök. Kosztur Andrást, a XXI. Század Intézet vezető kutatóját azért megkérdeztük, hogy mit lehet tudni a további indulókról, mi az indulásuk jelentősége, ha egyáltalán van; mit lehet tudni Putyin népszerűségéről, a kampányról és az orosz elit szembenállásáról.

Jelenleg azon jelöltek aláírásgyűjtése zajlik, akiknél a választási törvény ezt előírja; hivatalosan még csak két parlamenti párt jelöltjét, Vlagyiszlav Davankovot (Új Emberek) és Leonyid Szluckijt (LDPR–Oroszország Liberális Demokrata Pártja) regisztrálták az orosz elnökválasztáson – mondta el a XXI. Század Intézet vezető kutatója az Indexnek. Vlagyimir Putyin hivatalosan önálló jelöltként indul, ami azt jelenti, hogy 300 ezer aláírás összegyűjtésére lesz szüksége.

Az, hogy több jelölt vesz részt a választásokon, annak ellenére is természetes, hogy annak kimenetele a korábbiaknál is egyértelműbb. Az egyik parlamenti ellenzéki párt, az Igazságos Oroszország például nem is állított saját jelöltet, hanem Putyint támogatja. A jelöltek egyikének az ismertsége és népszerűsége sem mérhető Putyinéhoz, bár sokan vannak közülük, akik régóta a nagypolitikában vannak, például a parlamenti kommunisták jelöltje, Nyikolaj Haritonov, vagy a konzervatív Orosz Össznépi Szövetség által jelölt Szergej Baburin

– fogalmazott Kosztur András.

Mint rámutatott: a jelenlegi legfontosabb kérdésben, az ukrajnai háborúval és a Nyugattal való viszonnyal kapcsolatban a regisztrált és potenciális jelöltek többségének álláspontja közel áll az ország vezetésééhez. Egyedül Borisz Nagyezsgyin (Polgári Kezdeményezés) az, aki „végzetes hibának” tekinti a „különleges hadművelet” elindítását.

„Más, legalább mérsékelten háborúellenesnek tekinthető jelöltek nem lesznek: a régi motoros liberális Grigorij Javlinszkij nem indult a választáson, az egyesek szerint Mihail Hodorkovszkij emigráns oligarchához köthető Jekatyerina Duncova regisztrációját pedig elutasította a választási bizottság” – tette hozzá a kutató.

Mindent a mozgósításra tesznek fel

Az Index kérdéseire válaszolva, hogy az orosz–ukrán háború hogyan befolyásolja Vlagyimir Putyin megítélését az orosz választók körében; lehet-e egyáltalán hinni a hivatalos orosz közvélemény-kutatóknak, illetve van-e olyan orosz kutatás, amely független a Kremltől, Kosztur András elmondta: a Levada Központ, amelyet Oroszországban külföldi ügynöknek nyilvánítottak, és általában függetlennek tekinthető, megerősíti az állami és államhoz közeli közvélemény-kutatók méréseinek eredményeit.

Vlagyimir Putyin bizalmi indexe jelenleg is 80 százalék körüli vagy magasabb. Sőt, a Levada év végén még magasabb értékeket is mért Putyinnak, mint a szövetségi VCIOM. Ha a Levada méréseiből indulunk ki, azt láthatjuk, hogy közvetlenül a háború előtt 71 százalékon állt a Putyinban bízók aránya, a hadműveletek kezdete után pedig már csak 2022 őszének három hónapjában esett vissza 80 százalék alá

– közölte a kutató. Ezekből az adatokból szerinte levonható következtetésként, hogy az ukrajnai harcok – vélhetően a radikális-hazafias közeg révén – növelték az orosz elnök támogatottságát:

„így egyes elemzők szerint a választás is inkább referendum jellegű lesz, ahol a kormányzat számára az elsődleges feladat nem a szavazatszerzés, hanem a tábor mozgósítása lesz.”

Kosztur András továbbá megjegyezte, hogy az elektronikus szavazás intézménye és a három napon át tartó szavazási folyamat vélhetően ez utóbbit hivatottak elősegíteni, az elmúlt évek Kreml számára kedvező tapasztalatai alapján.

Oroszország, Putyin, 2024

A XXI. Század Intézet vezető kutatója arról is beszélt lapunknak, hogy a kampány központi üzenetei: a folyamatosság, az egyértelműség és a stabilitás. Ezeket jelentheti, hogy az arculat eddig az orosz trikolór színeibe foglalt Oroszország, Putyin és 2024 feliratra korlátozódik.

A sajtóértesülések korábban arról szóltak, hogy a kampány a »büszkeség a múlt iránt«, »magabiztosság a jelenben« és »remény a jövőre nézve« hármasa köré épülhet majd fel. Ezek a motívumok vélhetően előkerülnek majd valamilyen formában a kampány során, és korábban is megjelentek már. Például akkor, amikor Szentpéterváron egymás mellett állították fel az orosz trikolórt, a szovjet zászlót és az Orosz Birodalom zászlaját, ezzel felvállalva az orosz múlt különböző időszakaival való folytonosságot, és egyben rámutatva arra, hogy az Oroszországi Föderáció elődei nyomdokaiban kíván haladni az ország jelentőségét tekintve

– fejtette ki Kosztur András.

A háború is szerepet kaphat majd a kampányban, azonban a kutató szerint valószínűleg nem ez lesz a hangsúlyos elem, a felmérések alapján ugyanis az embereket a szociális és gazdasági kérdések jobban foglalkoztatják a háborús eseményeknél.

Mit tanulmányoz a Kreml?

Idén október 7-én lesz 72 éves Vlagyimir Putyin, egy újabb elnöki ciklus végén már közel lesz a 80. életévéhez. Ezzel kapcsolatban több kérdés is felmerülhet, meddig indulhat még újra, lehet-e tudni valamit az utódlásáról. A XXI. Század Intézet vezető kutatója szerint Putyin akár még hat év múlva, 2030-ban is újraindulhat a törvények szerint, azonban nagyobb valószínűsége lehet annak, hogy a következő ciklus – „persze, ha sikerül annak első felében megnyugtató módon lezárni az ukrajnai háborút” – a hatalmi átmenetről szólhat majd.

A hatalom átadása – tranzit vlasztyi – az alkotmány módosításának 2020-as bejelentése óta napirenden van, azonban máig nem tudni, ki lehet Putyin lehetséges utódja. Hasonló problémákkal a posztszovjet térség más államai is küzdenek. Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök például a napokban ismerte el, hogy elődje, Nurszultan Nazarbajev lemondása után kettős hatalom alakult ki az országban, ami hozzájárult a 2022. januári véres zavargásokhoz, ez pedig felveti annak kérdését, mennyire szerencsés a lemondás után erős emberként a háttérből továbbra is befolyásolni a politikai folyamatokat. Hasonló problémák elé néz Belarusz is – a Kremlben minden bizonnyal tanulmányozzák ezeket az átmeneteket, és ezek tapasztalatai, valamint a belpolitikai helyzet alapján hoznak majd döntést az utód személyéről

– vélekedett Kosztur András.

A stratégiai dilemma nem múlt el

Korábban többször is írtunk arról az Indexen, hogy a háború kitörése változást hozott az orosz politikába: a Putyin mögött álló elit „békepártiakra” és „háborúpártiakra” oszlott, miközben korábban az erőszakszervezetekhez köthető szilovikok és a rendszerliberálisok szembenállásáról esett a legtöbb szó. Mint azt megírtuk: valójában nem a háború ténye, hanem az ahhoz fűződő elvárások és az elfogadható árral kapcsolatos álláspontok mentén vált ketté az orosz politika.

A XXI. Század Intézet vezető kutatója akkor kifejtette, hogy az úgynevezett békepártiak kerülnék az eszkalációt, és kompromisszumkészebbek, amennyiben üzleti, anyagi jellegű ellentételezést remélhetnek: például a szankciók enyhítését vagy feloldását, illetve a Nyugaton zárolt vagyonok visszaszolgáltatását. A háborúpártiak ellenben fokoznák a háborús erőfeszítéseket, erővel rettentenék el a Nyugatot a mélyebb beavatkozástól.

A kutatót most arról kérdeztük, hogy jelen állás szerint mit lehet tudni ezekről a szembenálló csoportokról, változott-e valami az elmúlt hónapokban. Kosztur András elmondta: a Prigozsin-zendülés bukása, a Wagner-vezér halála és Igor Sztrelkov (a szakadár Donyecki Népköztársaság volt védelmi minisztere) bebörtönzése lehűtötte a kedélyeket a leghangosabb „háborúpártiak” sorában, és ehhez persze hozzájárultak az orosz hadsereg fronton elért sikerei is az ukrán ellentámadás visszaverése során. A kutató megjegyezte: ezzel persze a „háború vagy béke” stratégiai dilemmájának problémája nem tűnt el, a nyílt nyomásgyakorlási kísérletek helyett azonban ezek visszatértek a kabinetviták medrébe. Kosztur András szerint az orosz vezetés jelenleg ráér, és vélhetően megpróbál minél többet elérni a kitűzött céljaiból, mielőtt tárgyalásokba kezdene a háború lezárásáról.

„A hadműveletek folytatását valószínűleg nem tekintik öncélnak, így amennyiben Ukrajna és a Nyugat engedne az orosz követeléseknek, Moszkva is hajlandó lenne tárgyalni” – jelentette ki a XXI. Század Intézet vezető kutatója.

Vlagyimir Putyin újévi beszédében hangsúlyozta: Oroszország képes a legnehezebb feladatokkal is megbirkózni, sosem fog meghátrálni, és semmi sem oszthatja meg az orosz népet. Az amerikai CNN szerint az oroszországi elnökválasztásokat legjobban egyfajta politikai színházként lehet jellemezni, Vlagyimir Putyinnak nincs komoly ellenfele, de azt akarja, hogy a világ – és a választói is – erősnek higgyék, illetve az Ukrajna iránti támogatás megingására számít.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin az Egyesült Oroszország Párt 21. kongresszusán 2023. december 17-én. Fotó: Contributor / Getty Images Hungary)