Három övezetben is berobbanhat a harmadik világháború, bekapcsoltak a globális vészjelzők

Az első olyan góc, amely magában hordozza a szélesebb konfliktus lehetőségét, az Tajvan, amely Kína esetleges támadása esetén az USA védelmét élvezné, tehát a kínai–amerikai szembenállással rögtön egy forró helyszín alakulna ki. Az NKE professzora szerint, bár tovább nőhet a feszültség a két szuperhatalom között, Kína semmiképpen nem tartja érettnek a helyzetet egy nyílt konfliktusra. Vélhetően kivárnak, elsősorban a novemberi amerikai elnökválasztás kimenetelét szeretnék látni.

Kínának hiába van már most egy erős hadserege, azonban az amerikai hadi kiadások képviselik a világon haderőre fordított összegek kétharmadát, és ez azért magáért beszél

– tette hozzá Bordás Mária.

Miért nincs még Európának saját hadserege?

A második potenciális gócpont az immár két éve tartó háború, amelyet Oroszország indított Ukrajna ellen. Bordás Mária megjegyezte, nem tartja valószínűnek, hogy az unióban sikerülne átverni egy olyan javaslatot, amelyet valamennyi tagország megszavazna, és létrejönne egy saját európai haderő. A békében eltelt évtizedek elkényelmesítették az európai országokat, és kicsit későn ébredtek, amikor az orosz invázió rádöbbentette őket, hogy a NATO és annak vezető ereje, az USA nélkül képtelenek lennének Ukrajnának érdemben segíteni. 

A professzor szerint egyébként kicsi a valószínűsége, hogy az Egyesült Államok kilép a NATO-ból, ezáltal cserben hagyva Európát.

Miért nem működik az amerikai demokráciaexport?

Végül a jelenleg legforróbb helyszínt elemeztük végig, vagyis a Közel-Keletet. Onnan indultunk, hogy miért nem volt sikeres az elmúlt 25 évben az az amerikai elképzelés, amikor Irakban vagy Afganisztánban megpróbálták a nyugati demokratikus játékszabályokat bevezetni, ám megbuktak ezzel. 

Kibeszéltük azt is, hogy miért van az arab országok némelyikében olyan hihetetlen mély gyűlölet a Nyugattal szemben, miért érzik magukat becsapva, és miért vélik úgy, hogy amit a Nyugat kínál, az szinte mindenben szembemegy az iszlámmal.

A Vörös-tengernél a helyzet napról napra változik

A szakértő szerint a térségben a Nyugatnak az a célja, hogy megállítsa az Irán támogatását élvező jemeni húszi lázadókat abban, hogy végérvényesen tönkretegyék a kereskedelmi hajózást a Vörös-tenger déli részén. Ennek érdekében fogtak össze amerikai irányítással nyugati erők. Az elmúlt hetekben végrehajtott légicsapások arra irányultak, hogy elpusztítsák vagy megbénítsák a húszik azon katonai erejét, amellyel képesek a teherszállítókat kilőni, azaz leginkább a rakétarendszereiket támadják.

Feszegettük azt a kérdést is, hogy vajon kell-e mindig az amerikai jelenlét, hogy rend legyen a Közel-Keleten. Arra jutottunk, hogy a mostani vörös-tengeri válság megoldásához egyértelműen kellett az amerikai–brit légi beavatkozás, bár egyértelmű, hogy a koalíció ennél messzebb nem akar jutni, azaz szárazföldi katonai akciók nem várhatóak.

Végül megvitattuk, hogy a mostani geopolitikai helyzetből átcsúszhatunk-e egy globális háborús szintre. Azt, hogy mi volt erről a professzor asszony véleménye, az az adást meghallgatva kiderül.

A műsorban ezek mellett szó volt még arról is, hogy:

• Miért jött egyáltalán létre a radikális iszlám a XX. században?
• Miért veszik annyira zokon a muszlimok, hogy az elmúlt évtizedekben a térségből távozó Nyugat egy komoly modernizációs válságot hagyott a nyakukon?
• Miért békélnek meg a gazdag arab országokban élők azzal, hogy jólét van, cserébe kevés a szabadság?
• Miért tűzte most olyan lelkesen a zászlajára a palesztinok ügyét Irán?
• Hogyan jöttek be a képbe a jemeni húszik a mostani közel-keleti válságban?
• Megmutatjuk azt is, hogy hol húzódik a síita félhold a Közel-Keleten.

(Borítókép: Bordás Mária. Fotó: Papajcsik Péter / Index)