Kontinensek érzik meg, ha a lázadók ezt a kritikus infrastruktúrát támadják

Az Irán által támogatott jemeni húszik november óta tartó, a Vörös-tenger kritikus fontosságú hajózási folyosójának megzavarására irányuló kampánya közepette új aggodalom jelentkezik: a lázadók célba vehetik a tenger alatti kábeleket, amelyek szinte a teljes adat- és pénzügyi kommunikációt továbbítják Európa és Ázsia között.

Eddig a támadásokkal kapcsolatos aggodalmak nagy része érthető módon a Szuezi-csatorna és az Indiai-óceán közötti kulcsfontosságú átjárón zajló kereskedelmi hajózásra és energiaszállításra gyakorolt zavaró hatásra összpontosított. Ez az új aggodalom azonban kiemeli, hogy a tenger alatti infrastruktúra – és annak potenciális sebezhetősége – a globális biztonsági tengeri környezet kritikus elemévé válhat – írja elemzésében a Foreign Policy.

December végén egy, a húszi lázadókhoz köthető Telegram-fiók fenyegetéseknek tűnő üzeneteket tett közzé a Jementől nyugatra fekvő Bab el-Mandeb-szoroson át húzódó tucatnyi optikai kábel ellen. A ködös fenyegetéseket a Közel-keleti Médiakutató Intézet szerint más, Irán által támogatott fegyveresekhez, köztük a Hezbollahhoz kapcsolódó fiókok is visszhangozták és felerősítették.

Az elmúlt években a tengerfenéken lévő kulcsfontosságú infrastruktúra a szürkezóna csataterének részévé vált, az orosz „szellemhajók” a Balti- és az Északi-tengeren riogatják a szomszédaikat. Több mint egy évvel ezelőtt rejtélyes módon felrobbantották az Oroszország és Németország közötti Északi Áramlat 1. gázvezetéket (míg az Északi Áramlat 2. megrongálódott), tavaly ősszel pedig a Balti-tenger keleti részén lévő energia- és adatkapcsolatok is rejtélyes módon megrongálódtak. Hasonló epizódok sújtották az adatkapcsolatokat a Földközi-tenger térségében.

Hatalmas fennakadások lehetnek

Bár a Vörös-tenger alatti kábelekkel kapcsolatos homályos fenyegetések eddig nem vezettek incidensekhez, a célpont központi szerepe egyértelmű. Ugyanis kevés más módja van az Európa és Ázsia közötti hatalmas mennyiségű adat- és pénzmozgásnak, mint az üvegszálas kábelek kötege, amelyek éppen azon a területen haladnak keresztül, ahol a húszik a legaktívabbak.

Az interkontinentális kommunikáció jóval több mint 99 százaléka tenger alatti kábeleken keresztül zajlik – ez nemcsak az internetet, hanem a pénzügyi tranzakciókat és a bankközi átutalásokat is jelenti. A védelmi minisztériumok nagy része is a kábelekre támaszkodik. Nagyjából minden, amit csak el tudunk képzelni a nemzetközi kommunikációban, tenger alatti kábeleken múlik. Ami a Vörös-tengert illeti, az elég kritikus Európa és Ázsia összekötése szempontjából

– mondta Timothy Stronge, a TeleGeography távközlési piackutató vállalat kutatási alelnöke. 

A fenyegetéstől eltekintve az első nagy kérdés az, hogy a húszik valóban képesek-e megrongálni a tenger alatti kábeleket, amelyek általában alaposan beágyazódnak a tengerfenékbe. A lázadók eddigi támadásainak többsége abból állt, hogy rakétákat lőttek ki és drónokat indítottak a térségben lévő kereskedelmi hajók (valamint az amerikai és brit haditengerészeti hajók) ellen.

Nem látom, hogy a húszi arzenál bármely része valóban veszélyes lenne a tenger alatti kábelekre. Ha tényleg kárt akarnak tenni ebben az infrastruktúrában, akkor le kell ereszkedniük mélyen a tengerbe

– mondta a Brookings Institutiontól Bruce Jones, aki sokat írt a tenger alatti kábelek fontosságáról.

A húszikat azonban Irán támogatja és fegyverzi fel, és Teherán a nyugati és öböl menti érdekek elleni támadásokhoz használja őket regionális megbízottjaik egyikeként. Jones szerint még ha maguk a húszik nem is rendelkeznek a képességekkel, Irán más tészta lehet, különösen az Egyesült Államok és Irán közötti feszültségek eszkalálódásával.

A kérdés, hogy az irániak rendelkeznek-e ezekkel a képeségekkel, és megtennék-e ezt a lépést. Azt hiszem, erre kell figyelni – ha ez tovább eszkalálódik (...) akkor fog kiderülni, hogy az irániak rendelkeznek-e ilyen képességgel

– mondta Stronge.

Ez azt jelenti, hogy vannak potenciálisan egyszerűbb technikai eszközök egyes tenger alatti kábelek megrongálására, különösen azokon a helyeken, ahol azok sekélyebb vizekben vannak lefektetve. Stronge szerint a tengeri kábelekkel kapcsolatos incidensek kétharmada emberek által előidézet baleset, általában a tengerfenéken horgonyukat maguk után húzó halász- vagy kereskedelmi hajók miatt történik. Szakértők szerint elképzelhető, hogy a húszik képesek lennének legalább néhány, tenger alatti kábelt részben megrongálni.

Normális esetben ez nem jelentene nagy problémát: az Egyesült Államok és a legtöbb más nemzet kábeljavító hajókat tart fenn, hogy a tenger alatti adatkapcsolatok megszakadása esetén foltozhassanak. De a lázadók vörös-tengeri hadműveletei miatt a javítóhajók egyszerűen nem tudnának több napot álló helyzetben tölteni egy sérült kábel megjavításával. Ebben az értelemben a tengeralattjárók jelentette fenyegetés egybeeshet az általuk már most is okozott felszíni zavarokkal.

A tenger alatti energetikai infrastruktúrák, mint például az Északi Áramlat csővezetékek vagy a balti összekötők és adatkapcsolatok között azonban az a nagy különbség, hogy a virtuális forgalom mozgatására sokkal több alternatíva van, mint az olaj vagy a gáz esetében.

Egyenként egy kábel rendkívül sérülékeny, de összességében ellenálló rendszerről van szó. Egy jó kapcsolatokkal rendelkező országot rendkívül nehéz lenne teljesen lekapcsolni. Nagyon kifinomult és összehangolt támadásra lenne szükség ahhoz, hogy egyszerre kapcsolják le őket

– mondta Stronge.

A nagyobb probléma az, hogy a védelmi tervezők és a biztonsági elemzők egyre inkább felismerik a világ hatalmas, tenger alatti infrastruktúra-rendszerének fontosságát és sebezhetőségét. Az olaj- és gázvezetékek elszaporodtak, a tenger alatti adatkapcsolatok pedig ugrásszerűen nőttek az elmúlt években, és idén és jövőre még látványosabb növekedés várható, hogy lépést tartsanak a digitális átvitel iránti exponenciális igényekkel.

A tengerfenék felfegyverzése nem teljesen újszerű: a britek az első világháború legelején elvágták a tenger alatti német távírókábeleket, hogy elszigeteljék Berlint a világtól, és a Grönland–Izland–Egyesült Királyság közötti szakadékban a tengerfenék szonárja a hidegháborúban is szerepet kapott. A tenger alatti infrastruktúra növekvő jelentősége a globális gazdaságban azonban arra kényszerít minket, hogy újragondoljuk a tengeri kommunikációs vonalak védelmének hagyományos haditengerészeti feladatát.

A NATO új részleget hozott létre a fenyegetés kezelésére

A NATO tavaly az Északi Áramlat elleni támadások nyomán új részleget hozott létre a kritikus tenger alatti infrastruktúra védelmének koordinálására. Tengerészeti elemzők úgy látják, hogy ezen eszközök védelme egyre fontosabb feladat a haditengerészet számára, különösen Európa infrastruktúrával telített vizeiben.

A Hágai Stratégiai Tanulmányok Központja most adott ki egy új jelentést, amely kiemeli, hogy az európai haditengerészet számára egyre fontosabbá válik a tenger alatti infrastruktúra megfigyelésére szolgáló, pilóta nélküli, víz alatti járművek fejlesztése, és hangsúlyozza, hogy az európai haditengerészetnek prioritásként kell kezelnie az Európához vezető kritikus „hozzáférési területek”, köztük a Vörös-tenger védelmét.

A védelmi feladatok jelentősen kiterjedtek. A kritikus infrastruktúrák védelme is bekapcsolódott a játékba

 – állapította meg a jelentés.

Míg az új küldetés nagy része eddig a rendkívül sérülékeny energiavezetékekre összpontosított, különösen az Északi Áramlat és más incidensek nyomán, Jones szerint a tenger alatti világ igazi erősségei – és potenciális gyenge pontjai – az adatkapcsolatok.

Számomra egy dolog teljesen világos, hogy a tenger alatti pénzügyi kábelek a globalizáció legfontosabb és egyben legsebezhetőbb hálózata is

– fogalmazott.

(Borítókép: Optikai adatkábelt telepítenek a PLEIJEL kábelfektető hajóról 2023. november 9-én. Fotó: Stefan Sauer / picture alliance / Getty Images Hungary)