Putyin üzent, jön, és győzelemre készül, de mi lesz utána?

A március 17-i orosz elnökválasztás nem tartogat túl nagy meglepetéseket, és mint Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója fogalmazott az Indexnek: teljesen elképzelhetetlen, hogy Vlagyimir Putyin ne arasson magabiztos győzelmet már az első fordulóban.

A kutató elmondta: az Összorosz Közvéleménykutató Központ (VCIOM) felmérése 82 százalékos eredményt vár, és vélhetően a Kreml is 80 százalék fölötti eredménnyel lenne elégedett.

A másik három jelölt három parlamenti, rendszeren belüli ellenzéki párt jelöltje:

• Nyikolaj Haritonov (Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja),
• Vlagyiszlav Davankov (Új Emberek) és
• Leonyid Szluckij (Oroszország Liberális-Demokrata Pártja).

„Ők elsősorban saját pártjaik létjogosultságának bizonyításáért küzdenek, az alapvető kérdésekben ugyanis a kormányzattal értenek egyet, így nem világos, hogy pontosan miben is jelentenek alternatívát a választók számára” – jegyezte meg Kosztur András. A három jelöltnek 5-6 százalékot jósol a VCIOM felmérése, egy ilyen eredmény pedig meg is felelne a céljaiknak.

Mit befolyásol Navalnij halála?

Arra a felvetésre válaszolva, hogy a százalékok eloszlásából kiolvasható lesz-e valamilyen belpolitikai tanulság, Kosztur András kifejtette: a választás révén hivatalos megerősítést nyerhet az az eddig csak közvélemény-kutatási adatokból ismert tény, hogy az orosz elnök támogatottsága nemhogy nem rendült meg, de még növekedett is a háború kitörése óta, és a társadalom összezárt mögötte.

„Ez egyben akár azon találgatások szimbolikus lezárásának is tekinthető lesz majd, hogy összeomlik-e az orosz rendszer a szankciók súlya alatt. A válasz egyértelmű nem” – emelte ki a kutató.

Az Index azt is megkérdezte, hogy Alekszej Navalnij halála bármilyen módon befolyásolja-e az orosz elnökválasztást, illetve lehet-e az özvegyéből meghatározó politikai tényező az orosz ellenzék számára.

Navalnij halála nincs hatással az orosz belpolitikai folyamatokra, az orosz rendszert a Navalnijnál jóval nagyobb politikai és társadalmi súllyal rendelkező Jevgenyij Prigozsinnak, a Wagner-zsoldoscsoport korábbi vezérének halála sem rendítette meg. Julija Navalnaja és az egész orosz emigráns ellenzék számára meglehetősen kilátástalannak tűnik a következő néhány év. Mivel nyíltan Ukrajna álláspontját tették magukévá a háborúban, Oroszországban csak egy szűk kisebbség számára van mondanivalójuk, amely társadalmi rétegnek ráadásul egyre nehezebb körülmények között kellene megszerveződnie, és hangot adnia rendszerellenes nézeteinek

– fejtette ki Kosztur András, majd felidézte, hogy erre mutatott rá Mihail Hodorkovszkij is.

„A hosszú ideig orosz börtönben raboskodó emigráns oligarcha Navalnij temetése után egy meglehetősen lemondó hangvételű posztban tulajdonképpen elismerte, hogy sem békés, sem erőszakos hatalomátvételre nincs lehetőség a rendszerellenzék részéről, ameddig Putyin él, és ezért a passzív ellenállás stratégiáját javasolja a rendszerellenes érzelmű oroszok számára. Navalnaja így Oroszország átalakításáért nem, legfeljebb az emigráns ellenzéki szervezetek vezetéséért szállhat harcba, hiszen ezek a körök maguk is rendkívül megosztottak” – mondta a kutató.

Mi az üzenet az orosz társadalomnak?

Egy januári cikkünkben már írtunk arról, hogy az orosz elnökválasztási kampány központi üzenetei: a folyamatosság, az egyértelműség és a stabilitás. Kosztur András akkor azt is hozzátette, hogy az ukrajnai háború is szerepet kaphat a kampányban, de nem lesz hangsúlyos elem, a felmérések alapján ugyanis az orosz embereket a szociális és gazdasági kérdések jobban foglalkoztatják a háborús eseményeknél.

Most a kutató azt mondta, hogy a választáshoz közeledve a kampány fő irányvonalai megmaradtak: az orosz elnök kampányvideójában a narrátor arra kérdez rá, „ki biztosítja a fejlődést, ki garantálja a stabilitást, ki egyesít minket, kiben lehetünk biztosak?” A válasz pedig az, hogy csak Putyin, így szavazzanak arra, akire „rá lehet bízni az országot.”

Az üzenet tehát az, hogy minden a megkezdett úton folytatódik tovább, Putyin nélkül pedig mindez veszélybe kerülne

– foglalta össze az orosz elnökválasztás legfontosabb üzenetét Kosztur András.

A kutató szerint ha hinni lehet az Oroszországban külföldi ügynökké nyilvánított és általában függetlennek tekintett Levada Központ kutatásainak, akkor Putyin tevékenységének jelenlegi támogatottsága 86 százalék.

„Ebbe persze érdemes lehet belekalkulálni, hogy adott esetben felfelé torzít. Ugyanakkor a számoktól függetlenül is látható, hogy az országban jelenleg nincs jelentősebb protesthangulat – amikor és ahol vannak is tiltakozások, azok általában helyi ügyekből fakadnak –, és a többség támogatja vagy legalábbis elfogadja a Kreml politikáját. A rendszeren kívüliek két, politikailag aktív ellenzéki csoportjából az egyiket, a radikális nemzeti-birodalmi közeget leköti a háború, és éppen emiatt többségük besorolt a kormányzat mögé. A másik, liberálisabb, nyugatosabb csoportot az elmúlt évek eljárásai verték szét, így többségük emigrációba vonult, egyesek börtönbe kerültek, néhányan eltávolodtak a politikától, míg páran az ukrán és egyéb külföldi szolgálatok alkalmazásába álltak. Jelenleg tehát ezek a korábban is csak szűkebb támogatottságot élvező csoportok sem jelentenek veszélyt a rendszerre nézve” – magyarázta Kosztur András.

Van egy fontos kérdés Putyinnal kapcsolatban

Kérdés, hogy miről szólhat majd Vlagyimir Putyin ötödik elnöki ciklusa, és mire kell a következő időszakban válaszokat adnia az orosz elnöknek. Kosztur András szerint a döntő kérdés az, hogyan és mikor ér véget a háború Ukrajnában.

„A nagyarányú választási győzelem ezzel kapcsolatban persze viszonylag szabadabb kezet adhat a Kremlnek, az azonban érezhető a közvélemény-kutatások alapján, hogy bár az orosz feltételek érvényesülése mellett, de egyre többen támogatják a tárgyalásos rendezést, és a nagy többség ellenezne egy újabb mozgósítást” – hívta fel a figyelmet a kutató.

A másik fontos kérdés magával az elnökkel kapcsolatos, éspedig az, hogy 2030-ban él-e még a törvény adta lehetőségeivel, és újra elindul, vagy átadja a helyét egy fiatalabb politikusnak. Erre a kérdésre Kosztur András szerint vélhetően csak a háború lezárása esetén kapható majd válasz.

„Nem elhanyagolható téma persze az orosz gazdaság helyzete, annak megújítása, az importhelyettesítés, a csúcstechnológiák területén történő önállósodás, a keleti és déli kapcsolatok stabilizálása mind fontos feladatok a háborús erőfeszítések biztosítása és a társadalmi nyugalom szempontjából egyaránt” – tette hozzá a kutató.

Ha a háború még hosszú évekig elhúzódna jelentősebb eredmények nélkül, az Kosztur András szerint még akkor is kikezdhetné Putyin támogatottságát, ha nem járna a gazdasági nehézségek növekedésével vagy újabb mozgósítással.

De legalább egy-másfél éve még egészen biztosan van Putyinnak arra, hogy jelentősebb társadalmi elégedetlenség nélkül próbálja meg érvényesíteni elképzeléseit Ukrajnával szemben, még akkor is, ha ez nem jár látványosabb sikerekkel a fronton. A nyugati vezetők harcias kijelentései és esetleges lépései pedig csak fokozhatják a hadműveletek támogatottságát az orosz társadalmon belül

– vélekedett Kosztur András.

Mit akar Oroszország?

Az Index azon kérdéseire válaszolva, hogy az átalakuló világrendben hogyan találhatja meg a helyét Oroszország, melyek lehetnek a következő években a geopolitikai célok, illetve milyen nemzetközi rendben érdekelt Putyin és Oroszország, a XXI. Század Intézet vezető kutatója azt mondta: Oroszország a világ egyik meghatározó államaként kívánja pozicionálni magát, amire legnagyobb atomhatalomként vagy éppen a gabonakereskedelemben és nemzetközi energetikában játszott szerepe alapján van is alapja, ugyanakkor a súlya nem éri el az egykori Szovjetunió jelentőségét.

Kosztur András szerint Moszkva láthatóan hosszabb távon számol a nyugati kapcsolatok elhidegülésével, és a déli, valamint keleti kapcsolatok felértékelődésével, utóbbi kapcsán pedig két prioritása lehet Oroszországnak:

1. az egyik, hogy a szintén szankciók által sújtott országokkal létesített szövetség révén növelje katonai-politikai súlyát (ahogyan azt az Iránnal vagy Észak-Koreával való kapcsolataiban látjuk),
2. a másik, hogy Kína és a globális Dél államai segítségével továbbra is integráns része maradjon a nemzetközi kereskedelemnek.

A kutató rámutatott, hogy Moszkva deklarált célja egy multipoláris rend létrehozása, amelyben Oroszország lenne az egyik meghatározó pólus. Ráadásul, mint azt Kosztur András megjegyezte: az elmúlt két év globális folyamatai ebbe az irányba mutatnak.

Jön a globális instabilitás?

Az Index nemrégiben Carlos Roa amerikai geopolitikai elemzővel, a Danube Institute vendégkutatójával beszélgetett, aki szerint Oroszország talán győztesként kerül ki az ukrajnai háborúból, de még mindig meg kell majd küzdenie a konfliktusból származó veszteségekkel (a gazdasági költségek, a munkaerő és a nemzetközi kapcsolatok tekintetében). Mindemellett az ukrajnai háború meggyengítette Oroszország hatalmát a közeli országokban, lehetővé téve a szomszédos országok számára, hogy önállóbb geopolitikai orientációt kövessenek.

Carlos Roa úgy vélekedett:

Az Indexnek arról is beszélt, hogy Oroszország valószínűleg hosszabb ideig elfogadhatatlan partner marad a Nyugat számára a nemzetközi színtéren, aminek számos negatív hatása lesz. Az Oroszországgal fennálló tartós feszültségek súlyosbítani fogják a globális instabilitást, különösen azokban a régiókban, ahol az orosz befolyás jelentős, mint például Kelet- és Délkelet-Európában, illetve a Közel-Keleten. Továbbá a Moszkvával való rossz viszony akadályozhatja az olyan sürgető globális kérdések kezelésére irányuló erőfeszítéseket, mint a klímaváltozás, vagy a terrorizmus és a nukleáris fegyverek elterjedése elleni fellépés, mivel az Oroszországgal való együttműködés alapvető fontosságú lehet ezeken a területeken.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök az Ifjúsági Világfesztiválon a Szocsi melletti Szíriusz szövetségi területén, Oroszországban, 2024. március 6-án. Fotó: Mikhail Metzel / Sputnik / Reuters)