Lélegzet-visszafojtva nézi a világ, ahogy egy atomhatalom válaszcsapásra készül

További Külföld cikkek

Izraelnek nem sok ideje maradt, ha be akarja váltani hétvégi fenyegetését, hogy mindenképpen megtorolja az ország elleni szombat éjszakai iráni drón- és rakétatámadást. Persze a döntés nem egyszerű, mert ha túl nagyot üt, akkor lángba borulhat a Közel-Kelet fele, esetleg megint veszít a Nyugat szimpátiájából, de gyengének semmiképpen nem mutatkozhat. A Kibeszélőben ezeket az esélyeket latolgattuk Tárik Meszárral, az Eurázsia Intézet és a Migrációkutató Intézet vezető kutatójával.

Izraelnek nagyon óvatosan kell egyensúlyoznia, hogy a nemzetközi nyomásnak engedve önmérsékletet mutasson, miközben keresi a lehetséges válaszcsapás módját az országot ért példátlan támadásra. Magának az izraeli kormányfőnek, Benjamin Netanjahunak pedig mérlegelnie kell, hogy miként engedjen szélsőjobbos koalíciója sürgetésének, hogy kemény választ adjon, miközben ha rosszat lép, teljesen elszigeteli magát, pedig égető szüksége lenne nemzetközi támogatásra egy ilyen két tűz közé szorult helyzetben.

Tárik Meszár szerint a vélhető válaszcsapás elsődleges célpontjai azok a milíciák lehetnek, amelyek az Izraelt körbevevő arab országokban vannak, elsősorban Szíriában, Irakban, Libanonban vagy a távolabbi Jemenben, hiszen szombat éjjel még a húszi lázadók is lőttek ki rakétákat Izrael irányába.

Formálódik az Iránt utáló koalíció a Közel-Keleten

Azokról a környező arab államokról van szó, amelyek abban érdekeltek, hogy semmiképpen ne legyen háború és éppen ezért készek légierejük bevetésével megakadályozni, hogy drón- és rakétatámadásával Irán kívülálló országokat is belerángasson a saját háborújába. Nem véletlen, hogy Jordánia, sőt még Irak is engedte az amerikaiaknak, hogy megfelelő eszközök bevetésével hatástalanítsanak iráni rakétákat.

Azért is formálódik ez a koalíció, mert Irán – bár évtizedek óta piszkálja a hozzá hű terrorcsoportok segítségével Izraelt – eddig egyetlen egyszer sem mert közvetlen csapást mérni a zsidó államra. Ennek most vége, és ha a viszontválasszal elindul egy ördögi spirál, az biztosan lángba borítja a régiót.

Három izraeli támadási forgatókönyv lehetséges

Az Eurázsia Intézet vezető kutatójával elemeztük azt a három lehetséges forgatókönyvet, amelyet nyugati katonai szakértők valósnak tartanak az izraeli válaszcsapás alapjaként. A gyenge kibertámadás kommandós akcióval kiegészítve, a közepes erejű az említettek mellett katonai bázisokat is célba venne, míg a legerősebb csapás egy szélesebb, átfogó támadást takarna, de semmiképpen nem szárazföldi manővereket.

Vélhetően az iráni proxycsoportokra csapnának le első körben.

Szóba került az is, hogy a világ 14. legerősebb hadseregének tartott Irán nevetségessé is vált némiképpen, hiszen a kilőtt több mint 350 rakéta és drón fele nem talált célba. Mire utalhat ez? A szakértő szerint szándékosan nem akartak az irániak nagy pusztítást okozni, és kerülték a civil célpontokat. A támadás után Teherán jelezte, részükről lezárták a válaszcsapást.

Tárik Meszár hozzátette, hogy nem szabad azért lebecsülni az iráni haderőt, mert bármikor képesek túlterhelni az izraeli légvédelmi rendszert, hasonlóképpen ahogyan a Hamász tette azt az október 7-i támadást megelőzően, sőt ehhez hozzá kell venni, egy esetleges támadással egy időben a szomszédos arab államokban tevékenykedő Irán-barát milíciák is drón- és rakátaesőt zúdítanak a zsidó államra. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy aki megtámadja Iránt, annak évekig elhúzódó háborúskodásra kell számítania.

A szankciók soha nem működtek Irán ellen

Iránt már évtizedek óta szankcionálják, nemcsak az amerikaik, hanem a nemzetközi közösség is. Azonban dacára a tiltásoknak, Teherán ezt ügyesen kijátszotta az idők folyamán, sőt képes volt olyan dróntechnológiát kidolgozni, amely mára az egyik legkorszerűbbnek tekinthető a világon, és amelyik háborús helyzetben is jól teljesített. Nem véletlen, hogy Oroszország több ezer harci drónt rendelt már Irántól az Ukrajna elleni háború kezdete óta.

Veszélyes az a játék is, amit Teherán az atomprogramjával folytat. Elhangzott, hogy ma már mindössze 30 százalék hiányzik ahhoz, hogy Irán megfelelő minőségű uránt legyen képes dúsítani, és ezzel előállíthatja első atomfegyverét, amit az ugyancsak atomhatalom Izrael nem igazán szeretne.

A beszélgetés során még szó volt arról is, hogy

Milyen országok és hogyan segítettek Izraelnek leszedni az iráni rakétákat?
Hogyan került Izrael és Irán január óta egyfajta egymásnak fegyveres választ adó ördögi spirálba?
Mennyire fontos most a válaszcsapás belpolitikai szempontból a Netanjahu-kormánynak?
Mire elegendő háború esetén egy egymilliós iráni hadsereg?
Kik is Irán szövetségesei a világban?
Hogyan akar Irán az arab világban hegemóniára törni, és kik azok, akik ezt nem nagyon szeretnék?
Látszik-e valamiféle megoldás Izrael Hamász ellen viselt háborújában a Gázai övezetben?

(Borítókép: Tárik Meszár. Fotó: Szollár Zsófi / Index)