Miért állnak az arab országok Izrael mellett a gázai háborúban?

Nem csak Jordánia volt az egyetlen arab ország, amely aznap este segédkezett Izrael védelmében. A szaúdi királyi légierő is lelőtte a légterén áthaladó iráni rakétákat, és a  hírek szerint Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek kritikus fontosságú hírszerzési információkat osztottak meg a zsidó állammal. 

Számos oka lehet annak, hogy a mérsékelt arab hatalmak miért vállaltak szerepet a védelemben. Az egyik az, hogy ha az iráni hadművelet jelentős sikerrel ért volna véget, Izrael részéről kemény visszavágásra lehetett volna számítani, ami felvetette volna egy regionális háború kockázatát – írja a Foreign Policy. 

Egy másik ok, hogy számos arab ország nem kevésbé aggódik Izraelnél Irán beavatkozása miatt Irakban, Szíriában, Libanonban és Jemenben – valamint az általa okozott instabilitás miatt.

Az is fontos momentum, hogy a mérsékelt arab hatalmak számára Izrael kulcsfontosságú gazdasági partnerré vált. Ez magyarázza, hogy a gázai háború kitörése után Jordánia, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek miért nem tettek szinte semmilyen konkrét lépést Izrael ellen. Amikor Törökország április 9-én bejelentette, hogy széles körben betiltja az Izraelbe irányuló exportot, egyetlen arab ország sem követte a példáját.

Ezen országok közül Jordánia függ leginkább Izraeltől – nem a határokon átnyúló kereskedelem vagy a beruházások okán, hanem az alapvető víz- és energiaellátás tekintetében.

Víz és energia

Az 1994-es békeszerződés értelmében Jordánia évente 50 millió köbméter vizet vásárolhatott Izraeltől. Ez a szám azóta megduplázódott, mivel Jordánia lakossága nőtt, Izrael pedig olyan nagy sótalanítási kapacitást fejlesztett ki, hogy elegendő friss vízzel rendelkezik. A függőség valószínűleg tovább fog nőni, ha létrejön egy olyan megállapodás, amelynek értelmében több izraeli vizet cserélnek napenergiára, Ammán további 200 millió köbmétert fog importálni.

A királyságnak továbbá nincsenek belföldi energiaforrásai, az energiatermelés és a vegyipar izraeli földgázimportra támaszkodik. A jordániai villamosenergia-termelés több mint 70 százaléka gázból származik, és szinte az egészet az izraeli Leviathan mezőből termelik ki.

Egyiptomnak azért van szüksége az izraeli gázra, mert a hazai tartalékok gyorsabban fogynak, mint ahogy új forrásokat találnak, és a hatalmas Zohr-mezőn folyamatos műszaki problémák vannak. Amikor Izrael a gázai háború kitörése után rövid időre leállította az exportot, Egyiptomnak dupla hosszúságúra kellet növelnie a gördülő áramszüneteket  – napi két órára –, és cseppfolyósított földgázt (LNG) kellett importálnia.

Egyiptom izraeli gáz iránti igénye túlmutat a hazai szükségleteken. Mivel saját készletei annyira szűkösek, hogy nem tudja többé saját gázát cseppfolyósított földgázként Európába exportálni, helyette izraeli gázt reexportál. Ez nem csak a nagyon szükséges keményvalutát hozta meg Egyiptomnak, hanem biztosítja, hogy a kelet-mediterrán térségben kialakulóban lévő gázcsomópont központjaként működjön, amely magában foglalja Izraelt – és egy nap valószínűleg Ciprust is.

Kereskedelem és beruházások

Az Egyesült Arab Emírségek gazdasági érdekei az Izraellel való kapcsolatok fenntartásában egészen másról szólnak: a kereskedelemről, a beruházásokról, az Emírségek globális logisztikai csomópontként betöltött szerepének erősítéséről, Izrael technológiájának kihasználásáról saját iparának kiépítése érdekében, valamint a régiót fenyegető klímaváltozás elleni partnerségről. A 2020-as Ábrahám-megállapodások óta az Egyesült Arab Emírségek az izraeli fegyverek egyik fő vásárlójává vált. Az Ábrahám-megállapodásokat aláíró országokba irányuló izraeli fegyverexport 2022-re nulláról 2,9 millió dollárra nőtt.

Egyiptomban és Szaúd-Arábiában az egy évvel ezelőtti felmérés azt mutatta, hogy a válaszadók mintegy 38 százaléka fogadta el az Izraellel való üzletek gondolatát. Ezért nem meglepő, hogy az arab országok Izraellel való kapcsolata az elitre korlátozódik. Az üzletkötések hétköznapi módjai, amikor a vezetők iparági konferenciákon és kiállításokon vesznek részt, vagy hívásokat bonyolítanak le, nem léteznek. A turizmus egyirányú – az izraeliek arab országokat látogatnak, de fordítva ez nincs így.

A múlt hónapban Abu-Dzabi nemzeti olajtársasága, az ADNOC felfüggesztette azt az üzletet, hogy a BP-vel közösen 50 százalékos részesedést vásároljon a NewMed izraeli energetikai vállalatban. A döntést a „külső környezetre” hivatkozva jelentették be.

A kétoldalú kapcsolatok jövője szempontjából szerencsére úgy tűnik, hogy a gázai háború lecsengőben van. Korántsem biztos, hogy nem fog újra fellángolni egy Rafah elleni támadással, és a Hezbollah közötti alacsony intenzitású konfliktus nem fog teljes körű háborúvá fajulni. Azonban egyelőre, az arab vezetők reálpolitikai és gazdasági érdekei miatt, a kapcsolatok kiállták a próbát.

(Borítókép: Egy izraeli harckocsi halad a Gázai övezettel közös déli határ felé 2023. október 9-én . Fotó: Amir Levy / Getty Images)