Hogyan lett Tádzsikisztán a dzsihadisták terroristakeltetője?

További Külföld cikkek

Márciusban az Iszlám Állam Horaszánhoz, más néven ISIS-K-hez kötődő terroristák 145 embert öltek meg, és több százat sebesítettek meg Moszkva külvárosában. A hatóságok 12 embert tartóztattak le, akik mindannyian Tádzsikisztánból, a volt Szovjetunió legdélebbi és legszegényebb köztársaságából származnak.

Tádzsikisztán gazdasága haldoklik, és az alacsony növekedési ráta, valamint a fiatal népesség kombinációja hatalmas diaszpórát hozott létre: Tádzsikisztán munkaképes korú férfijainak legalább negyede külföldön él. Az országban elnyomó rezsim uralkodik. A társadalmi, gazdasági és a politikai tényezők együttesen teszik a fiatal tádzsik férfiakat egyedülállóan fogékonnyá a radikalizálódásra. Az orosz hírszerző szolgálatok jelenleg túlterheltek az ukrajnai háború és a folyamatos hazai fellépés miatt. Azonban az Oroszországban munkát vállaló közösségek radikalizálódása és az ukrajnai harctérről származó fegyverek növelték a belföldi terrorizmus kockázatát – és ez a fenyegetés valószínűleg csak növekedni fog.

Tádzsikisztán az egyetlen olyan volt szovjet tagköztársaság, ahol az 1990-es évek elején totális polgárháború dúlt. A konfliktusban, amely a központi kormány (amely orosz támogatást élvezett) és a tartományi lázadók között zajlott, 50 ezer ember halt meg, és félmillió kényszerült lakóhelye elhagyására. A háború hatalmas migrációt indított el Közép-Ázsiából Oroszországba, az új évezred első két évtizedében is folytatódott, és az Ukrajnában zajló háború sem tudta megállítani.

2023-ban közel egymillió tádzsik állampolgárt regisztráltak munkavállalóként Oroszországban, ami Tádzsikisztán lakosságának mintegy tíz százaléka. Ők az ország gyenge gazdaságának áldozatai. Tádzsikisztán lakosságának körülbelül a fele 25 év alatti, és ennek következtében magas a fiatalok körében a munkanélküliség. A fiatal férfiak közül sokan külföldre költöznek, általában Oroszországba – írja a Foreign Affairs hasábjain megjelent elemzésében Marlene Laurelle, a George Washington University kutatóprofesszora.

Az 1994 óta hatalmon lévő Emomali Rahmon tádzsik elnök egy klasszikus elnyomó rezsim élén áll, amely megöleti vagy bebörtönzi az ellenzéki politikusokat, beleértve a fő ellenzéki párt, az Iszlám Reneszánsz Párt vezetőit és tagjait. A közbeszédet pedig propaganda és korrupció révén ellenőrzi. Rahmon rendszere nepotista, több fia és lánya is magas kormányzati pozíciót tölt be. Egyik fia, Rusztam a tádzsikisztáni nemzetgyűlés elnöke, és széles körben úgy vélik, hogy ő lesz apja utódja.

A gazdaság nehéz helyzetben van, ezért a külföldre költözött munkavállalók által küldött pénzátutalásokra – Tádzsikisztánban az egyik legmagasabb az átutalások aránya a GDP-hez viszonyítva –, valamint az Afganisztánból érkező heroincsempészetre támaszkodik.

A mezőgazdaság, amely a lakosság felének ad munkát, továbbra is diszfunkcionális, a szolgáltatási szektor pedig fejletlen.

Az 1997-ben véget ért polgárháború óta a Rahmon-rezsim az iszlámot a legitimitását fenyegető veszélyként kezeli, és a vallást szigorú ellenőrzésnek veti alá. A rezsim rendszeresen az iszlamizmust teszi felelőssé minden belső zavargásért. Például az autonóm Pamír régióban és annak Khorog városában számos helyi konfliktust a rezsim iszlamistának minősített, noha ezek többnyire az elitek közötti harcok eredményei voltak. Rahmon számára az ISIS-K megjelenése következésképpen egyszerre volt áldás és átok. Bár lehetővé tette számára, hogy ellenfeleit az iszlamista radikalizmussal hozza összefüggésbe, és potenciálisan nemzetközi támogatást nyerjen az ebből fakadó elnyomó politikához, ugyanakkor destabilizálhatja is a rendszerét.

Új iszlám identitás

A Szovjetunió és a belőle született számos közép-ázsiai állam az iszlámot a nemzeti kultúra egy olyan formájának tekintette, amelyet az államnak kellett alárendelni. Ez a felfogás azonban egyre nagyobb nyomás alá kerül az iszlám univerzalisztikusabb és lázadóbb értelmezése miatt. Tádzsikisztánban a fiatalabb generációk közül sokak számára az iszlám az erkölcs és a fegyelem vonzó törvénykönyvét kínálja, menedéket az országukban tapasztalható elnyomás és elszigeteltség elől.

E tendenciák hatására a nemi szerepek visszafejlődnek, a fiatal nők egyre inkább kiszorulnak a munkaerőpiacról, és reproduktív szerepük határozza meg őket. Sok fiatal tádzsik az umma, a muszlimok globális közösségének részeként tekint magára, nem csupán a saját nemzetállamának tagjaként, és hazáján túlra tekint inspirációért. Az Egyesült Arab Emírségek sokak számára egy olyan állam sikeres modelljének tűnik, ahol a hit a modernizáció és a gazdasági jólét mellett virágzik.

A tádzsik társadalom iszlamizálódása önmagában még nem a jövőbeli zűrzavar és dzsihádista erőszak előjele; a terrortámadásokat és a kalifátus utópiáját követelők nagyon apró kisebbségben vannak. Ráadásul

a társadalmi marginalizáció nagyobb valószínűséggel készteti az embereket erőszakra, mint a vallási buzgalom.

Az ISIS harcosairól szóló kutatások, amelyeket olyan akadémikusok végeztek, mint a harvardi Noah Tucker, következetesen kimutatták, hogy a toborzás fő mozgatórugói a szegénység, a társadalmi lehetőségek hiánya és a pitiáner bűnözés.

Ez igaz az ISIS-K-ra, amelyet 2015-ben az Iszlám Állam, azaz az ISIS regionális ágaként indítottak útjára, amikor a militáns csoport Irak és Szíria számos részét uralma alatt tartotta. Az ISIS-K – akárcsak az anyacsoportja – a dzsihád ideológia letéteményesének tekinti magát, amely a világ kalifátusának megteremtése mellett kötelezte el magát. Azonban szemben áll a tálibokkal, akiket az ISIS-K vezetői azzal vádolnak, hogy nem eléggé ortodoxok, és hogy egy nacionalizált iszlámot hirdetnek.

Afganisztánban az ISIS-K megtámadta a tálibokat, a síita hazara kisebbséget, valamint hindu és szikh templomokat. De a csoportnak Afganisztánon kívül is sok ellensége van. Indiát – mivel Újdelhi a tálibok 2021-es hatalomátvétele előtt együttműködött a kabuli kormánnyal, és a muzulmánokkal szembeni diszkrimináció fokozódott India hindu-nacionalista kormánya alatt –, valamint a Hamász és a Hezbollah militáns csoportokat, a jemeni húszikat és Iránt is támadja. A csoport Oroszország ellen fordult Moszkva Iránnal, Szíriával és a tálibokkal való együttműködése miatt. Számos terrorcselekményt szervezett Törökországban, valamint Tádzsikisztánban és Üzbegisztánban.

Az ISIS-K Közép-Ázsiát – és különösen Tádzsikisztánt – termékeny toborzási terepnek találta. Sikeresen használta a közösségi médiát arra, hogy orosz és tádzsik nyelven közzétett tartalmak révén fogékony közönségre leljen. A csoport cirill betűs tádzsik nyelven publikál online, de a közösségimédia-platformokon, többek között a Telegramon is. Ugyanakkor van legalább négy csatornája – az Ummat védelmezői, a Movarounnahr, a Voice of Khurasan és a Voice of Khurasan Radio –, amelyek vallási tartalmakat kínálnak, de sugároznak az ISIS tevékenységeiről szóló híreket, regionális és nemzetközi ügyekkel kapcsolatos friss híreket, valamint útmutatásokat a leendő dzsihadistáknak. Ezek a csatornák Rahmon diktatórikus és nepotista uralmát kritizálják, és számos propagandavideóban hamisított képeket mutatnak be Rahmon megalázásáról és haláláról.

Az ISIS-K lehet, hogy otthon radikalizálódott tádzsik állampolgárokat toboroz, de a tádzsik diaszpóra közösségeit is felhasználja.

A jogfosztott, rokonaiktól és közösségüktől elszakított, megalázó körülmények között élő és idegengyűlölettel szembesülő migránsok gyakran ígéretesebb célpontjai a radikalizálódásnak, mint a saját közösségükben élők.

Sok tádzsik bevándorló radikalizálódott Franciaországban, Németországban, Oroszországban és Törökországban. E jelenség miatt és a moszkvai Crocus City Hall elleni támadások nyomán a törökországi hatóságok megszüntették a tádzsik állampolgároknak 2018 óta biztosított vízummentességet.

Oroszország leggyorsabban növekvő radikális iszlám csoportjaként az ISIS-K jelenleg uralja a helyi dzsihadista színteret. Januárban új globális kampányt jelentett be „a zsidók, keresztények és síiták ellen”, és célja, hogy kétségbeesett fiatalokat toborozzon a mozgalom számára. Tádzsikisztán továbbra is a dzsihadisták toborzásának központja lesz – és a Közép-Ázsiából kiinduló iszlamista militáns mozgalom továbbra is fenyegetni fogja Oroszországot, Törökországot és a Nyugatot –, amíg a kormányok meg nem találják a módját annak, hogy kezeljék a kiváltó okokat.

(Borítókép: A tádzsikisztáni hadsereg katonái 2005. július 27-én. Fotó: Joe Raedle / Getty Images)

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.