Miért drágább a holland kóla a németnél?

A kérdés persze nem csak a hollandokat, hanem a magyarokat is foglalkoztatja. Sokan akár száz kilométert is hajlandók autózni egy kiadós nagybevásárlásért, mert egyszerűen megéri. A határ közelségétől függően általában Románia vagy Szlovákia volt a kiszemelt úti cél, aztán kiderült, hogy egyes termékek Ausztriában és Szlovéniában is olcsóbbak, mint Magyarországon.

A takarékosságukról ismert hollandokat egyenesen felháborították az árkülönbségek.

„A Coca Cola például Németországban csaknem egy euróval olcsóbb, mint nálunk” – vont párhuzamot a holland miniszter. „Ez nagyon nagy különbség” – hangoztatta Micky Adriaansens.

Az általa vezetett tárca tavalyi felmérése szerint

• a literes Coca Cola ára Németországban 1,08 euró, Hollandiában 1,83 euró (Magyarországon 439 Ft, azaz 1,12 euró),
• a Nutella ára Németországban 2,79 euró, Hollandiában 3,02 euró (Magyarországon 400 grammos kiszerelésben 1459 Ft, azaz 3,73 euró)
• a dobozos Magnum jégkrém ára Németországban 3,73 euró, Hollandiában 5,22 euró (Magyarországon 440 ml-es, poharas kiszerelésben 3299 Ft, azaz 8,43 euró).

A magyar árakat az Árukereső, a Magnumét pedig a neten található legolcsóbb találatból szűrtük ki.

Hasonló kísérletet tett tavaly a cseh elnök is. Petr Fiala Németországban, igaz Aldiban, 1,49 eurót fizetett egy másfél literes kóláért, odahaza pedig átszámítva 1,33 eurót egy kisebb, literes kóláért a Tescóban.

Fogyasztói szempontból ennek nem szabadna megtörténnie az egységes piacon

– hangoztatta a BEUC, az európai fogyasztóvédelmi szervezet képviselője. „Tagjainkat aggasztják az élelmiszerárak, kivált a megélhetési költségek válsága idején” – mondta Vanessa Turner.

Szegények és gazdagok

Kétségtelen, hogy nem könnyű az egységes élelmiszerpiac kialakítása az EU-n belül, ahol nagyok a jövedelmi különbségek. A bolgárok, szlovákok vagy románok a tehetős luxemburgiak jövedelmének átlagosan egyharmadával rendelkeznek.

A szegényebb országokban gyakran olcsóbbak egyes termékek, ugyanakkor arra is volt példa, hogy a termék kisebb kiszerelésben vagy silányabb minőségben került a polcokra. A közép-európai országok gyakran tették szóvá a „kettős minőséget”.

Adriaansens másfajta megosztottságot lát Európában. Az élelmiszerárak alacsonyabbak a nagyobb piacokkal rendelkező nagyobb országokban, ahol a több vásárló képes eltartani az agresszív, költséghatékony élelmiszerláncokat – Németországban például a Lidlt és az Aldit, Franciaországban pedig a Carrefourt és az Auchant.

Egységes piac

Az élelmiszerár-harc most a nagykereskedelem egységes piacára tolódik. A cél: megakadályozni a kiskereskedőket abban, hogy olcsó termékeket vásároljanak, amelyeket a tehetősebb országokban értékesíthetnek, ahol többet kérhetnek érte.

Ezt hívják párhuzamos kereskedelemnek.

A versenyjog szabálysértőit általában megbírságolják: egy belga sörgyár azért fizetett büntetést, mert megakadályozta, hogy olcsóbb holland sört értékesítsenek Belgiumban, az amerikai Mondelēzt pedig azért, mert az édességek piacát próbálta befolyásolni.

Már pusztán a különbségeknek a feltárása és az árak közzététele is változást hozhat az élelmiszerpiacon – véli a londoni University College jogi professzora, aki korábban a görög versenyhatóságot vezette.

A különbségek felkeltik a döntéshozók érdeklődését, a fogyasztók tudatosabbak lesznek – érvelt Ioannis Lianos, bár ez szerinte sem kezeli a problémát.

„A probléma, hogy az egységes piacnak működnie kell” – hangoztatta a professzor.

(Borítókép:  Scott Olson / Getty Images)