Nem véletlenül választotta a keddi napot Irán Izrael megtámadására

Idén a zsidó újév október második napjára esett. Nem meglepő, hogy a legutóbbi átfogó iráni támadást éppen október elseje kora estéjére időzítették. Bár a kilőtt több száz ballisztikus és hiperszonikus rakéta – izraeli közlés szerint – nem okozott sem jelentős károkat, sem személyi sérülést, azért a közösségi médiában fellelhetők olyan képek, videók amelyek ennek az ellenkezőjét bizonyítják.

A ros hásánáról a zsido.com azt írja, hogy a kétnapos ünnepen az ember teremtésének 5785. évfordulójára emlékeznek, és mintegy megújítják az Örökkévalóval kötött szövetséget a világ létezésére és újjáteremtésére. Ezzel a két nappal veszi kezdetét a tíz bűnbánó nap, melynek betetőzése a jom kipur, az engesztelőnap, amely idén október 11-én este kezdődik és 12-e estig tart. Amikor ez letelik, akkor következik az önfeledt öröm ideje, a szukot, vagyis a sátoros ünnep, amely idén október 16-án este kezdődik, és október 23-ig tart.

Ugyancsak a jom kippuri ünnephez kapcsolódott egy évvel korábban a Hamász váratlan támadása, 2023. október 7-én, amelynek során az izraeli területre betört fegyveresek megöltek 1200 embert és elhurcoltak majdnem 250 túszt. A válaszul indított izraeli megtorló támadás a mai napig tart a Gázai övezetben, és eddig – palesztin források szerint – mintegy 41 ezer áldozatot követelt. A Hamász megsemmisítésére indított akció persze nem csak Gázában zajlott, hiszen a fegyveres szervezet felső vezetőit a palesztin területeken kívül is igyekeztek likvidálni. Így vesztette életét egy tűpontos, célzott támadás eredményeként Teheránban Iszmail Hánije, a szervezet politikai vezetője július végén. Helyét az eddig csak a Hamász gázai tevékenységéért felelős Jahja Szinvár vette át, akit – a biztonság kedvéért – azóta már kimenekített a Hamász az ostromlott régióból. Ő volt egyébként az egyik kiagyalója a tavalyi októberi támadásnak.

Korábbi arab–izraeli háborúk

Tehát a mostani iráni rakétatámadás ros hásánakor, illetve a tavalyi jom kippuri Hamász-betörés nem az egyetlen volt, amely valamelyik zsidó ünnephez kötődött. Valószínűleg szimbolikus akciónak szánták a palesztin radikálisok tavalyi októberi támadásukat, amely éppen az 50 évvel korábbi, az 1973-as, úgynevezett jom kippuri háború évfordulójához lett időzítve.

Volt jó néhány háború a térségben, amely Izraelt érintette. Már a zsidó állam megalakulásakor, 1948 májusában, a szomszédai azonnal lerohanták a friss államalakulatot, hogy semmissé tegyék az ENSZ döntését, amely Palesztinában két állam létrehozásáról szólt. Míg a zsidók éltek a nemzetközi szervezet döntésével, a palesztinok – a környező arab államok súgására hallgatva – elutasították azt, mondván, számukra az nem előnyös. Ezért és így maradtak állam nélkül a palesztinok a mai napig.

1967-ben következett az újabb, az úgynevezett hatnapos háború. Ennek során szír és egyiptomi katonák próbálták meg felszabadítani Palesztinát, ám az ezúttal már felkészült izraeli fegyveres erők ezt visszaverték, sőt megszállták Ciszjordániát, a Golán-fennsíkot, Gázát és a Sinai-félszigetet.

Következett a már említett 1973-as háború, amelyet jom kippur napján indítottak, megint szír és egyiptomi erők, ám húsz nap múlva ez is a vereségükkel ért véget. 

1982-ben Izrael azért avatkozott be a libanoni háborúba, hogy felszámolja az oda menekült fegyveres palesztinokat, amelyek folyamatosan lőtték rakétákkal Izrael északi részét. 1986-ban kivonultak Libanonból, ám egy évvel később elkezdődött az első palesztin intifáda, amely gyakorlatilag az izraeli megszállás elleni lázadás volt.

Bár az 1990-es években történtek kísérletek a palesztin kérdés nemzetközi rendezésére – mint például az oslói megállapodások –, azonban a folytatódó palesztin öngyilkos merényletek és a kudarcba fulladt amerikai közvetítés nyomán 2000-ben kitört a második fegyveres intifáda.

2006-ban volt a második libanoni háború. Ekkorra már az egyre erőteljesebb regionális nagyhatalmi szerepre törő Irán sorra hozta létre az általa a szomszédos arab államokban támogatott fegyveres csoportokat, így Libanonban a Hezbollahot. Ennek fegyveresei pedig ugyanazt csinálták, mint korábban a palesztinok, vagyis folyton rakétákkal lőtték az észak-izraeli területeket. Ennek lezárása indult az öthetes háború, amelynek során Izrael igyekezett felszámolni a Hezbollah fegyverraktárait és fegyvereseit.

Nagyjából ugyanaz a helyzet állt elő most is, 18 évvel a második libanoni háború után, hogy a politikai és katonai értelemben megerősödött Hezbollah jelent komoly fenyegetést a zsidó állam északi határánál.

Ünnepi terrorakciók

A támadások ünnepekhez időzítéséről kérdezte az Index a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ és a Migrációkutató Intézet vezető elemzőjét, hogy mi lehet ennek a célja. Tárik Meszár azt mondta, hogy a jom kippur egy olyan időpont, amikor a katonák eltávozást kapnak, hogy haza tudjanak menni családjukhoz, valószínűleg csökken az éberség is ezekben a napokban. Vélhetően ez is közrejátszott abban, hogy a 2023-as akciót az 50 évvel korábbi támadás ünnepnapjához időzítették.

Az elemző szerint ezek mellett azonban feltételezhető, hogy így akarták valamiképpen megszentségteleníteni az ünnepet, és megalázni a zsidókat.

Nem szabad elfelejteni, hogy az október eleji iráni támadás, bár korlátozott volt, azonban sokkal erőteljesebbre sikeredett, hiszen kizárólag ballisztikus rakétákat vetettek be, drónok egyáltalán szerepelek ezúttal, mint az áprilisi válaszcsapás során.

„Izrael jelezte, hogy nem hagyja válasz nélkül a rakétatámadást, azonban félő, ha ez megtörténik, a jelenleg is ingatag közel-keleti helyzet, végleg felborul” – tette hozzá az elemző. 

A Hezbollahot vezető Haszan Naszrallah szeptemberi likvidálására is mindenképpen válaszolnia kellett Teheránnak. Ő volt ugyanis a legrégebbi és a legmegbízhatóbb szövetségese Iránnak a térségben. Ha nem mutatnak erőt, akkor a környező államokban lévő, Irán által pénzelt síita fegyveres csoportok joggal gondolhatták volna, hogy meggyengült legfőbb támogatójuk, és ezt semmiképpen nem szerették volna. 

Az, hogy készleteikből idén már több mint 500 rakétát felhasználtak, nem jelenti fegyverarzenáljuk leapadását. Teherán ugyanis az 1988-ban véget ért és Irakkal folytatott nyolcéves háborúja során megtanulta, mennyire fontos az utánpótlás. Ezért is építette ki az elmúlt évtizedek során kiterjedt védelmi iparát, amely a lőszerektől kezdve a rakétákon és drónokon vagy éppen páncélosokon át képes nagy mennyiségű fegyverrel ellátni az iráni hadsereget és szatellitszervezeteit az „ellenállás tengelyén” belül. A tengelyhez pedig azok a radikális síita fegyveres csoportok tartoznak, amely a térség jelenlegi isntabilitásának legfőbb okozói, kezdve a libanoni Hezbollahtól a palesztin Hamászon és a szíriai és iraki milíciákon át egészen a jemeni húszi lázadókig.

(Borítókép: Izraeliek vizsgálnak egy felrobbant lövedék által hagyott krátert Izrael déli részén, Gedera városában 2024. október 1-jén. Fotó: Menahem Kahana, AFP)