Egyre durvábban visszaszorul a woke-ideológia Amerikában

A republikánusok szeretnek mindent, ami szerintük rossz Amerikában, a „wokeness”-járványra fogni, ami alatt általában bármi olyat értenek, ami magyarázható az egyenlőségjogokkal vagy a politikai korrektséggel. Ezen érvek alapján az év elején nem azért omlott össze egy híd a baltimore-i kikötő felett, mint ahogyan az látszott, mert egy elszabadult teherhajó ütközött neki, hanem mert a közeli kikötő hat biztosának egyike egy fekete nő, akinek humán erőforrással foglalkozó cége többek között abban segít a vállalatoknak, hogy felmérjék, mennyire sokszínű a munkaerő-állományuk – legalábbis ezt állította egy utahi republikánus kormányzójelölt.

Donald Trump, amikor júliusban elfogadta a republikánus elnökjelöltséget, a woke vezetést hibáztatta az amerikai fegyveres erők kudarcaiért. A párt idei hivatalos programja a „woke-ista... kormányzat” miatt panaszkodik, amely politikai indíttatású büntetőeljárásokat sürget. A következtetés az, hogy a woke attitűdök egyre terjednek, és csak a republikánusok lesznek képesek megállítani a felemelkedésüket.

Valójában a woke nézetek megvitatása és képviselete a 2020-as évek elején érte el a csúcspontját Amerikában, és azóta jelentősen csökkent. A The Economist felmérése megpróbálta számszerűsíteni a woke eszmék térnyerését négy területen: a közvéleményben, a médiában, a felsőoktatásban és az üzleti életben. Szinte mindenhol hasonló tendencia rajzolódott ki: a wokeness 2015-ben, Donald Trump politikai színre lépésekor ugrásszerűen megnőtt, tovább terjedt a #metoo és a Black Lives Matter (BLM) későbbi virágzása során, 2021–2022-ben tetőzött, és azóta csökken. Az egyetlen kivétel a vállalati wokeness, amely csak George Floyd óriási nemzetközi felháborodást kiváltó meggyilkolása után lendült fel, de az elmúlt egy-két évben szintén visszaszorult.

A woke (magyar fordításban felébredt) kifejezést eredetileg a baloldalon használták a rasszizmusra éberen figyelő emberek megnevezésére. Később az előítéletek minden formája ellen küzdeni akarókra is kiterjesztették. Ez definíció szerint egyértelműen pozitív dolog. De a demokraták már ritkán használják a szót, mert azt a legradikálisabb aktivistákkal társították, akik hajlamosak a világot kizárólag áldozatokra és elnyomókra felosztani.

Ez a logika így arra szolgál, hogy igazolja az olyan illiberális eszközöket, mint a fordított diszkrimináció és az eltörlés kultúrája (cancel culture), amelyekkel a berögzült igazságtalanságokat orvosolni lehet.

A lap elemzése a woke gondolkodásmód támogatóit és becsmérlőit egyaránt magában foglalja azáltal, hogy megvizsgálták az ilyenfajta aktivizmussal – jó vagy rossz értelemben – összefüggő eszméket és cselekedeteket. Mérték például a „sokszínűségről, egyenlőségről és befogadásról” szóló diskurzus a vállalati világban, függetlenül attól, hogy ezt a nők és faji kisebbségek alulreprezentáltságának orvoslásaként vagy csupán egy marketingeszköz példájaként emlegetik.

A The Economist által használt mérőszámok némelyike csak a woke-aktivizmus doktrinálisabb formájára vonatkozik, mint például az akadémikusok elmarasztalására irányuló törekvések száma, sértőnek ítélt nézetek miatt. Mások csak a mozgalom pozitívabb aspektusait ragadják meg, mint például a faji igazságtalanság miatt aggódó amerikaiak arányára vonatkozó közvélemény-kutatási adatok. Bárhogy is legyen, az eredmények következetesek: Amerika túllépett a „csúcson”.

Minden felmérés ezt mutatja

A legegyszerűbben közvélemény-kutatásokkal lehet mérni az ilyen nézetek terjedését. Megvizsgálták a Gallup, a General Social Survey (GSS), a Pew és a YouGov által az elmúlt 25 évben végzett felmérésekre adott válaszokat. A faji megkülönböztetéssel kapcsolatos woke vélemények 2015 körül kezdtek növekedni, és 2021 körül érték el a csúcsot. A Gallup legfrissebb, ez év eleji adatai szerint az emberek 35 százaléka mondta azt, hogy „nagyon aggódik” a faji kapcsolatok miatt, ami alacsonyabb, mint a 2021-es 48 százalékos csúcs, azóta csökkent, de a 2014-es 17 százalékhoz képest emelkedett.

A Pew szerint azon amerikaiak aránya, akik egyetértenek azzal, hogy a fehérek olyan előnyöket élveznek az életben, amelyeket a feketék nem (a szakzsargonban ezeket „fehér kiváltságok”-nak nevezik), 2020-ban érte el a csúcsot. A GSS adatai szerint az a nézet, hogy a diszkrimináció a fő oka a fajok közötti eredmények közötti különbségeknek, 2021-ben tetőzött, és a felmérés legfrissebb változatában, 2024-ben már csökkent. A woke gondolkodásmódban a legnagyobb kiugrások és az azt követő csökkenések némelyike a fiatalok és a baloldaliak körében következett be.

A szexuális diszkriminációval kapcsolatos közvélemény-kutatások hasonló mintát mutatnak, bár a csúcspont korábban következett be, mint a faji megkülönböztetéssel kapcsolatos aggodalmak esetében. A szexizmust nagyon vagy közepesen nagy problémának tekintő amerikaiak aránya 2018-ban, a #metoo nyomán érte el a csúcsot, 70 százalékon. Az az arány, amelyik úgy véli, hogy a nőknek olyan akadályokkal kell szembenézniük, amelyek megnehezítik az előrejutást, 2019-ben volt a csúcson, 57 százalékkal. A nemekkel kapcsolatos woke nézetek szintén hanyatlóban vannak. A Pew megállapította, hogy 2017 óta, amikor először tette fel a kérdést, folyamatosan csökken azoknak az aránya, akik szerint valaki lehet más nemű, mint a születési neme. A YouGov szerint a 2022-es 53 százalékról 2024-re 61 százalékra nőtt az ellenállás azzal szemben, hogy a transznemű diákok játszhassanak a biológiai nemük helyett a választott nemüknek megfelelő sportcsapatokban.

A közvélemény-kutatások által feltárt tendencia alátámasztására a lap megvizsgálta, hogy a média milyen gyakran használja az olyan woke kifejezéseket, mint az „interszekcionalitás”, a „mikroagresszió”, az „elnyomás”, a „fehér kiváltság” és a „transzfóbia”. Felkérésükre David Rozado új-zélandi akadémikus megszámolta, hogy hat újságban – Los Angeles Times, The New York Times, New York Post, The Wall Street Journal, The Washington Post és a Washington Times – milyen gyakorisággal szerepel 154 ilyen szó 1970 és 2023 között. A Los Angeles Times kivételével mindegyikben 2019 és 2021 között tetőzött ezeknek a kifejezéseknek a gyakorisága, azóta pedig csökkent. Vegyük például a „fehér kiváltság” kifejezést: 2020-ban a The New York Timesban egymillió szóra vetítve nagyjából 2,5 alkalommal szerepelt, 2023-ra azonban már csak 0,4 alkalommal.

A televízióban is hasonló a trend. Ugyanezt a szószámlálási módszert alkalmazták az ABC, MSNBC és a Fox News 2010 és 2023 közötti átirataira, valamint a könyvek esetében, amikor a 2012 és ez év közepe közötti 30 legkelendőbb könyv számított mintának minden héten. A tévében a woke szavak említése 2021-ben érte el a csúcsot. A népszerű könyveknél a csúcs később, 2022-ben következett be, és csak 2023-ban volt némi csökkenés, amelyet 2024-ben egy sokkal nagyobb visszaesés követett.

Az akadémiai világban, amelyet gyakran a woke-izmus melegágyának tartanak, a tendencia nagyjából ugyanez. Az Egyéni Jogok és Kifejezés Alapítvány által dokumentált, az egyetemeken az akadémikusokat nézeteik miatt fegyelmi büntetésre felszólító felhívások 2021-ben érték el a csúcsot, összesen 222 bejelentett esettel. (Sok ilyen felhívás a jobboldalról érkezett, nem csak a baloldalról.) Egy hasonló adatbázis, amelyet a College Fix, egy konzervatív diákújság állított össze, azt találja, hogy 2020 volt a csúcs az ösztöndíjasok cenzúrázására vagy törlésére irányuló felhívásoknál. Ezek az eredmények egybevágnak a közvélemény-kutatási adatokkal is: 2016 és 2021 között meredeken emelkedett, mintegy 52 százalékra, és azóta kissé csökkent azoknak az amerikaiaknak az aránya, akik szerint korlátozni kellene a rasszista nézetek kifejezését. Ez 2022-re 49 százalékra esett vissza.

(Borítókép: Az emberek részt vesznek a metoo-tüntetésen 2017. november 12-én Los Angelesben, Kaliforniában. Fotó:  David McNew / Getty Images / AFP)