Az arab országok már kimaradnának a háborúból, mert sem Iránt, sem Izraelt nem szeretik

A beszélgetést azzal kezdtük, hogy tavaly októberben ez még egy lokális konfliktusnak tűnt, azonban időközben regionális problémává nőtte ki magát, még három élő konfliktussal. N. Rózsa Erzsébet felidézte, hogy az ellentámadás után a Netanjahu-kormány három célt tűzött ki maga elé, azonban ezek közül teljes mértékben egy sem teljesült. Még a mai évforduló napján is lőttek ki Gázából rakétákat Izraelre, illetve a 251 elhurcolt túsz felét sikerült csak kihozni, és bár a Hamász-vezetés nagy részét likvidálták, azonban nem sikerült a csoportot teljesen harcképtelenné tenni.

Boncolgattuk azt is, hogy mialatt egy éve a Hamász gyakorlatilag elaltatta az izraeli határvédelmet, aközben a Moszad olyan mélységig tudott beépülni a Hezbollah soraiba, hogy  néhány hetetöbb ezer embert voltak képesek megsebesíteni a felrobbanó csipogókkal és adó-vevőkkel.

Mit tanult Izrael az elmúlt egy évből?

A legfontosabb tanulság minden bizonnyal az, hogy innentől kezdve semmilyen fenyegést nem lehet, nem szabad félvállról venni, még akkor sem, ha az ellenfelet gyengének tartják.

A szakértő úgy véli, Izrael majd azt a taktikát viszi, hogy folytatja az Irán-barát szervezetek – amelyek részei az Irán működtette „ellenállás tengelyének” – elleni katonai akciókat a térségben. N. Rózsa Erzsébet azért arra felhívta a figyelmet, hogy Irán ugyan válaszcsapást mért Izraelre rakétáival, de kizárólag katonai célpontokra lőtt, ezek között nem voltak civilek.

Ha Izrael megtámadja Iránt, milyen célpontokra lő majd?

Az NKE tanára szerint három területen várhatók az izraeli válaszcsapások. Az első az infrastruktúrát érintheti, amit nagyon komolyan lehet rombolni.  Emellett  ott vannak az iráni nukleáris létesítmények, amelyek  érzékenyebb darabjait már a föld alá telepítették. Végül  Iránt  érzékenyen érinthetné egy olyan ellencsapás is, ami lefejezné a nagy készletben felhalmozott  rakétaállományt .

J elenleg egyébként Teherán még nem tart ott, hogy 90 százalékos tisztaságú, fegyvergyártásra alkalmas uránnal rendelkezzen. Bár a technikai eszközei és a technológiája megvannak ehhez, viszont az már egy másik kérdés, hogy robbanófejet tud-e készíteni, vagy miként tudja azt rakétára szerelni.

Lenne béketerv a gázai konfliktus lezárására. Ez pedig egy volt izraeli kormányfőhöz és egy ismert palesztin politikushoz köthető. Ennek egyik fontos pontja a kétállami megoldás lehetne, erre azonban  a szakértő szerint  kevés esély van .

Az is szóba került, hogy a térségi arab országoknak mi az alapvető véleménye a konfliktusról. N. Rózsa Erzsébet szerint egyértelműen az látszik, hogy mindenképpen szeretnének kimaradni ebből a mostani konfliktusból. Áprilisban Jordánia csak azért szállt be a nyugati erők oldalán az első iráni rakéta- és dróneső elhárításába, mert egyszerűen nem akarta, hogy a területén robbanjon fel akárcsak egy iráni rakéta is.

Az arab országok egyébként leginkább azért maradának ki ebből a háborúból, mert sem Iránt, sem Izraelt nem szeretik.

A műsorban szó volt még arról is, hogy

• Miként történhetett meg egyáltalán a Hamász betörése egy éve?
• Magára találhat-e valaha a szétvert Hamász?
• Hogyan befolyásolhatja az amerikai elnökválasztási kampány utolsó négy hete a feszült közel-keleti helyzetet?
• Meg meri-e támadni Izrael az iráni olajkitermelő egységeket, és ezzel bevállalni az elszálló kőolajárakat a világon?
• Mennyire stabil az iráni rendszer?
• A Gázai övezet épített környezetének 80 százaléka vált rommá az elmúlt 12 hónapban. Vajon újjá lehet-e valaha építeni?
• Honnan érkezhet pénz a gázai térség újjáépítésére?