Már Amerikára sem hallgat Izrael, kilőhetik az iráni rezsimet

A múltban legalább kétszer, 2010-ben és 2011-ben utasította Benjamin Netanjahu miniszterelnök az izraeli tábornokokat, hogy készüljenek fel egy Irán elleni csapásra. A biztonsági főnökök mindkét esetben megkérdőjelezték a kabinet felhatalmazása nélkül adott parancs jogszerűségét, és Izrael egyik esetben sem indított háborút az iszlám köztársaság ellen.

Szombaton Izrael ismét az Irán elleni csapás küszöbén áll. Ezúttal Netanjahunak nem lesz gondja azzal, hogy jóváhagyást kapjon a kabinettől, ugyanis az még nála is lelkesebb. Az izraeli fegyveres erők vezetői sem ellenzik annyira ezt a lépést, mint korábban. És ezúttal Izrael úgy véli, hogy az esélyek az ő oldalán vannak − írja elemzésében a The Economist. 

Izrael vezetői úgy gondolják, hogy az Irán által október 1-jén a zsidó államra kilőtt 181 ballisztikus rakéta nem hagy más lehetőséget, mint hogy visszavágjanak. Az, hogy a megtorlás milyen formában történik, széles körű következményekkel járhat a Közel-Keleten és azon túl is.

Négyféle lehetséges célpontot tartanak számon. Netanjahu már régóta támogatja azoknak a helyszíneknek a bombázását, ahol Irán uránt dúsít, és nukleáris programjához végez kutatásokat. Ezek azonban szétszórtan helyezkednek el az országban, erősen megerősített helyeken, mélyen a föld alatt. Ahhoz, hogy jelentős károkat okozzanak, nagyszámú bunkerromboló rakétára lenne szükség, amelyeket Izraeltől legalább 1200 kilométer távolságban lévő repülőgépek tucatjaiból indítanának. Izrael légiereje a legerősebb a térségben, de néhány hónapnál többel nem nagyon tudja visszavetni Irán nukleáris programját.

Sérülékenyebb stratégiai célpontok lennének Irán fő kikötői, különösen az olajterminálok, amelyek Irán devizabevételeinek nagy részét biztosítják. Izraeli stratégák úgy vélik, hogy ezek elpusztítása súlyos csapást mérne Irán amúgy is ingatag gazdaságára. Ez reményeik szerint további zavargásokat idézhet elő Iránon belül. Egyesek arról álmodoznak, hogy ez akár a rezsim bukásához is vezethet.

Az ország vezetőit is célba vehetik

A harmadik lehetőség az lenne, ha közvetlenül az ország vezetőit vennék célba, ahogyan Izrael megtámadta Irán megbízottjainak és szövetségeseinek, a libanoni Hezbollahnak és a gázai Hamásznak a vezetőit. Ez trükkös lenne, mivel Irán legmagasabb rangú személyiségei szinte biztosan titkos, védett helyekre vonulnának vissza, ha egy izraeli csapás közelegne. Az ilyen támadások hatása pedig mindig bizonytalan. A kérdés, hogy ki váltja majd fel Irán idősödő legfőbb vezetőjét, Ali Hámeneit, már most is sok fejtörést okoz.

Izrael legkézenfekvőbb katonai válasza az iráni rakétabázisok elleni támadás lenne. Ez a lehetőség vitathatatlanul a legkisebb valószínűséggel provokálna újabb rakétatámadást Irán részéről. Netanjahu azonban úgy véli, hogy jelenleg Izraelnek történelmi esélye van a régió átformálására. Ezúttal tábornokai közül néhányan, bár nem mindenki, egyetértenek vele.

Az iráni atomprogram és gazdasági infrastruktúra elleni csapást támogatók úgy vélik, hogy Izrael egyedülálló lendületben van, mivel hetek alatt lefejezte a Hezbollahot, amely Irán legerősebb kliens milíciája, és megsemmisítette rakétaarzenáljának nagy részét is. Ezeket a rakétákat Irán azért szállította a Hezbollahnak, hogy elrettentésül szolgáljanak Izrael számára. Az elrettentő erő nagy része füstbe ment. Akkor miért nem ütött még vissza Izrael, több mint egy héttel az iráni rakétatámadás után?

Izrael biztonsági köreiben nem mindenki siet a Közel-Kelet erőviszonyainak megváltoztatásával. Az ország több tábornoka is óvatosságra int. Először is, úgy vélik, hogy Izrael nem engedheti meg magának, hogy egy ilyen méretű kampányt indítson fő szövetségesével, az Egyesült Államokkal való egyeztetés nélkül. Joe Biden amerikai elnök azonban nyilvánosan felszólalt az iráni olajinfrastruktúra elleni izraeli támadás ellen, mivel ez azzal a kockázattal jár, hogy az amerikai választások előestéjén a globális energiaárak az egekbe szöknek. Az elnök eddig is ellenezte az iráni nukleáris létesítmények elleni izraeli támadást.

Izrael már Amerikával sem egyeztet

Annak ellenére, hogy Amerika közel 18 milliárd dollár értékű támogatást nyújtott Izraelnek az elmúlt évben, és bár az amerikai repülőgépek és hadihajók nagy szerepet játszottak az iráni rakéták elfogásában, Izrael még nem osztotta meg terveit legközelebbi szövetségesével. Netanjahu még azt is megvétózta, hogy Joav Gallant védelmi miniszter Washingtonba utazzon, hogy megvitassa a lehetőségeket. Eközben Netanjahu televíziós nyilatkozatokban megígérte az irániaknak, hogy „sokkal hamarabb megszabadulnak a rezsimjüktől, mint azt gondolnák”, és arra buzdította a libanoniakat, hogy „szabadítsák meg országukat a Hezbollahtól”.

Október 9-én Netanjahu majdnem egy órán keresztül beszélt telefonon Bidennel. A telefonbeszélgetés nagy részét a csapások lehetséges célpontjainak a megvitatásával töltötték, de úgy tűnt, hogy nem jutottak semmiféle megállapodásra.

Vannak izraeli védelmi tisztviselők, akik aggódnak amiatt, hogy egy Iránnal vívott totális háború kiprovokálása, miközben Izrael még mindig harcol a Hamász ellen Gázában, és szárazföldi inváziót indított a Hezbollah ellen Dél-Libanonban, veszélyesen kifogyasztaná a zsidó államot az erőforrásokból. Egyes tábornokok arra figyelmeztetnek, hogy a már elért eredményeket elherdálják.

A 2023. október 7-i katasztrófa óta azonban csökkent az izraeli katonai és hírszerzési vezetők hitelessége, hogy szembeszálljanak a miniszterelnökkel. Úgy tűnik, Netanjahuhoz hasonlóan ők is készek kockáztatni egy pusztító tűzvészt annak érdekében, hogy Izrael legnagyobb kudarcának felelőseiből egy regionális háború győztesei legyenek. Hozzá hasonlóan ők is áldozatul eshetnek saját önhittségüknek.

(Borítókép: Izraeli tank a Gázai övezet határán 2024. január 17-én. Fotó: Mostafa Alkharouf / Anadolu / Getty Images)