A lefejező csapások nyomán tényleg széteshet a Hamász és a Hezbollah?
További Külföld cikkek
- Idilli képpel zárta a kampányidőszakot Donald Trump és Joe Biden
- Újra lecsapott Spanyolországban a Dana, egymástól 700 kilométerre lévő városokat öntött el a víz
- Donald Trump lehet a TikTok megmentője
- Nemzetközi veszélyt jelenthet Magyar Péter lehallgatási botránya
- Európában csaphatott le a Kreml, Szerbiában halt meg Vlagyimir Putyin kritikusa
Három érv támasztja alá azt az elképzelést, hogy a célzott likvidálások nem működnek a terrorszervezeteknél. Az egyik történelmi. Audrey Kurth Cronin, a Carnegie Mellon Egyetem professzora több mint 450 terroristacsoport példáján tanulmányozta, hogy hogyan szűnnek meg az ilyen szervezetek. Megállapította, hogy a „lefejező” csapások általában a kicsiny, nem túl hosszú múltra visszatekintő csoportok ellen működnek, ahol nincs konkrét eljárás az új vezetők kiválasztására.
Sem a Hamász, sem a Hezbollah nem felel meg ennek a leírásnak. Amikor Izrael 1992-ben megölte Abbász Muszavit, a Hezbollah vezetőjét, a csoport nem szűnt meg az ő halálával. Épp ellenkezőleg: utódja, Hasszán Naszrallah sokkal alkalmasabb vezetőnek bizonyult. Hasonlóképpen a Hamász is túlélte alapítója, Ahmed Jaszin 2004-es meggyilkolását – írja a The Economist.
Ha a Hamász sebezhető lenne a lefejezési stratégia révén, akkor valószínűleg már legyőzték volna
– írta Cronin a Foreign Affairsben, miután Izrael 2024 októberének elején merényletet követett el Jahja Szinvar, a Hamász vezetője ellen.
A probléma ezzel az érveléssel az, hogy az elmúlt évben történteknek nemigen van történelmi párhuzama. Amikor Izrael 1992-ben megölte Muszavit, az egyszeri esemény volt. További 16 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy sikerüljön egy másik, a terrorszervezetben ilyen magas rangot viselő személyt kiiktatni.
A szervezetek elvesztik a társadalomban betöltött szerepeiket
Ugyanez vonatkozik a Hamászra is, amely az elmúlt évben két vezetőjét, katonai vezetőjét és helyettesét, valamint számos alacsonyabb rangú parancsnokot veszített el. Mindkét csoportnak több ezer káderét ölték meg és sebesítették meg izraeli támadásokban. Azóta semlegesítették Hásem Szafieddint, Naszrallah örökösét, és valószínűleg Wafik Szafát, egy rettegett végrehajtót is, aki fenyegetésekkel és erőszakkal igyekezett libanoni tisztviselőket megfélemlíteni. Még a legellenállóbb csoport is nehezen viselné, ha elveszítené szervezetének legfelső négy-öt szintjét.
Mindehhez hozzáadhatjuk Naszrallah és az október 16-án kiiktatott Jahja Szinvár egyedülálló tekintélyét. Az előbbi az iráni „ellenállás tengelyének” legbefolyásosabb embere volt, és a legfelsőbb vezető bizalmasa. Utóbbi, elődeivel ellentétben, uralta a Hamász összes széttagolt ágát: mind a katonai, mind a politikai szárnyat ő irányította, és a diaszpóra vezetését a saját akarata szerint alakította. Egyiküket sem lesz könnyű pótolni, és utódaik nem biztos, hogy élvezik Irán támogatását.
A második érv strukturális. Október 7-e előtt a Hamász volt a tényleges kormány Gázában, több tízezer köztisztviselővel a fizetési listáján. A Hezbollah egy állam az államban: pártfogói állásokat osztogat, diszkont-élelmiszerláncot működtet, és bankot üzemeltet. Más szóval ezek nem csak militáns csoportok, hanem mély gyökerekkel rendelkező politikai és gazdasági egységek.
Széteshet a Hamász és a Hezbollah
Az elmúlt évben azonban Izrael többet kitépett ezek közül a gyökerek közül. Ahhoz, hogy a Hamász újra Gáza vezetőjévé váljon, pénzre van szüksége, hogy kifizethesse harcosait és bürokratáit. Gáza gazdasága azonban romokban hever. A kereskedők, akik egykor évi 360 millió dollár adót fizettek a Hamásznak, meghaltak vagy elvesztették üzleteiket. A Hamásznak már nincs monopóliuma az erőszakra és a zsarolásra, mivel az egyre erősebb bandák lopják el a segélyszállítmányokat és követelnek védelmi pénzeket.
A libanoni kliensrendszerben egy párt olyan erős, amilyen előnyöket biztosítani tud. A Hezbollah, amely sokáig a leggazdagabb párt volt az országban, mostanra nehéz helyzetbe került. Egyes harcosok zsörtölődnek, hogy késik a fizetésük; a kitelepített civilek pedig panaszkodnak, hogy nem kapnak segítséget a lakhatáshoz és egyéb szükségleteikhez.
A végső érv filozófiai természetű. „A Hamász egy eszme, és egy eszmét nem lehet megölni” – mondta februárban Josep Borrell, az Európai Unió külpolitikai vezetője. Az Arab Liga vezetője ugyanezt mondta a hónap elején a Hezbollahról. Ez egy lényegre törő kijelentés. Ugyanakkor téves is.
Elemzők egy évtizeddel ezelőtt az Iszlám Államról hasonló állításokat tettek, amikor a dzsihadista csoport kikiáltotta a kalifátust, és területeket foglalt el Szíriában és Irakban. A kalifátus kevesebb mint négy évig tartott: összeomlott a nemzetközi koalícióval szemben, amely hadjáratában az ISIS több tízezer terroristáját iktatta ki.
Vagy gondoljunk csak a Muzulmán Testvériségre, a világ legrégebbi iszlamista mozgalmára. Csaknem egy évszázadon át virágzott szülőhazájában, Egyiptomban, annak ellenére, hogy hivatalosan be volt tiltva. Ám 2013-ban Abdel-Fattáh esz-Szíszi puccsal megbuktatta Egyiptom megválasztott elnökét, aki a Testvériség tagja volt. A csoport több száz támogatóját lemészárolta, és több tízezret bebörtönzött. A csoport vagyonát lefoglalták, iskoláit és jótékonysági szervezeteit bezárták.
Az igazsághoz tartozik, hogy egyik csoportot sem sikerült felszámolni. Az ISIS vidéki lázadóként él tovább Szíriában és Irakban, a Testvériség pedig Londonban és Isztambulban élő száműzöttek civakodó csoportjaiként. Azonban még évekbe telik, ha egyáltalán bármelyikük is újra hatalmat gyakorolhat. Elképzelhető, hogy nem lehet felszámolni az ilyen csoportokat – de ha hajlandóak vagyunk nagymértékű erőszakot és elnyomást alkalmazni, akkor hosszú időre marginalizálhatjuk őket – áll az írásban.
A Hamász és a Hezbollah intézmény, nem pedig eszme. Nem biztos, hogy a Hamász lesz a vezető palesztin militáns csoport, vagy hogy a Hezbollah lesz a libanoni síiták legfőbb képviselője. A kérdés az, mi és ki léphet a helyükre. Libanonban sokan attól tartanak, hogy egy meggyengült Hezbollah a síita közösségen belüli harcot indít el. És bár lehet, hogy nem a Hamász zászlaja alatt, de amíg Izrael megtagadja a palesztinoktól az államiságot, mindig lesznek olyanok, akik hajlandók harcolni a zsidó állam ellen.
(Borítókép: Jahja Szinvar, az izraeli támadásban megölt Hamász-vezető fényképét ábrázoló transzparensek az iráni Teherán utcáin 2024. október 19-én. Fotó: Fatemeh Bahrami / Anadolu / Getty Images)