Dzsihadisták, lázadók, alvósejtek – ki kicsoda Szíriában?

A 2011-es Arab tavaszt követő polgárháború mostanáig tartó időszakában nagyon sok politikai és vallási céllal feltűnt csoport szállt be az Aszad-rezsim elleni harcba, illetve igyekezett gyengíteni a maga módján a rivális szervezeteket. Mivel maga Szíria az elmúlt több mint egy évtizedben kiemelt fontosságúvá vált a regionális és a globális nagyhatalmak számára geopolitikai szempontból, ezért nem volt véletlen, hogy direktben vagy a távolból, de beszállt a harcokba az Egyesült Államok éppúgy, mint az oroszok, az irániak vagy Izrael.

Talán kezdjük a bukott oldal fegyveres erejével, amelyet a Szíriai Hadsereg alkotott, és amely Aszad hatalmának az alapját képezte. Gyakorlatilag ennek a fegyveres testületnek a segítségével tartotta meg a hatalmat, és ezt vetette be a lázadók vagy az ellenzék elszórt csoportjaival szemben. Az, hogy most nagyobb baj van, mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy az Izraellel határos Golán-fennsíkon az ütközőzóna szíriai oldalát őrző alakulatok a hétvégén pánikszerűen feladták állásaikat, és ki gyalogosan, ki gépesítve elindult Damaszkusz irányába.

Persze Izrael sem volt rest, és biztonsági okokra hivatkozva bevonult a Golán szírek által elhagyott térségeibe, és megsemmisítette a hátrahagyott muníciót és hadianyagot, illetve ellenőrzése alá vonta a területet. Így Gáza és a libanoni bevonulás után most egy harmadik ország területére vezényelte egységeit.

A szíriai lázadók vezető ereje

Ez egyértelműen az Abu Mohammad al-Dzsuláni vezette Hajat Tahrír as-Sam (HTS). Bár ritkán fogad újságírókat, egy 2021-es interjúban úgy próbálta meg pozicionálni magát, mint aki távolságtartó az elmúlt évtized legrettenetesebb terrorszervezetével, az Iszlám Állammal. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy mind az Iszlám Állam, mint pedig Dzsuláni csoportja az al-Káidától eredeztethető. Későbbi megszólalásaiban pedig már egyértelműen megfogalmazta célját:

a küzdelem Bassár el-Aszad rezsimje ellen.

Amikor az Arab tavasz nyomán a változást sürgetők összefogtak, és a Szabad Szíriai Hadseregbe (FSA) tömörülve több térségben is megszorongatták a rezsimet, a korábban sem erősen őrzött határok különösebb gond nélkül átjárhatóvá váltak, és radikális fegyveres csoportok kezdtek beszivárogni az országba. 2012-ben pedig az al-Káida létrehozta szíriai fiókszervezetét, amely rövid időn belül kettévált. Az egyikből lett az Al Nuszra Front al-Dzsuláni irányításával, a másikból pedig a dzsihadista Abu Bakr al-Bagdadi vezetésével az Iszlám Állam. 

A Szaúd-Arábiában született Dzsuláni 2013-ban végleg szakított al-Bagdadival, aki később kihasította terrorállamát Szíria északi és keleti részéből. Ebben az időben al-Dzsuláni már egyértelműen a szíriai hadsereggel és a többi rivális fegyveres csoportokkal vette fel a harcot Aleppo, Idlib és Hama környékén. 2017 januárjában kötött szövetséget három másik lázadó csoporttal, és létrehozta a HTS-t, amely a derékhadát adta a mostani Aszad-ellenes offenzívának. Emberei számát 12–15 ezer közé teszik, de vannak 30 ezres becslések is.

Sikerült az általa ellenőrzött területen – ahol mintegy négymillió ember élt, harmaduk országon belüli menekült – létrehozni egy államszerűen működő adminisztrációt, fegyelmezett harcosokkal, katonai akadémiával és jól képzett különleges erőkkel.

Törökország besegít

Al-Dzsuláni már 2023 májusában arról beszélt hívei előtt, hogy a forradalom közelít csúcspontjához, és a cél bevonulni Aleppóba. Másfél évvel később aztán ezt is sikeresen meg is tették egy másik, fegyveres csoportok alkotta szövetséggel, a Szíriai Nemzeti Hadsereggel (SNA). Ezt még 2011-ben a civilek védelme érdekében hozták létre dezertált hivatásos katonák, és csatlakoztak hozzá olyan kisebb csoportok, mint az FSA, vagy a Levantei Front és az Ahrar al-Sam. Ez utóbbi kettő jelentős török támogatással tudta ellenőrzése alatt tartani az ország északnyugati részét.

A Szíriai Nemzeti Hadsereg tehát a török érdekeket is figyeli. Becslések szerint mintegy 25 ezer arab és török származású, jól képzett katonája van, akiket, ha kell, bevetnek Ankara szövetségeseinek támogatására is, például Azerbajdzsán oldalán a Hegyi-Karabah körül folytatott harcokban 2023 szeptemberében. De a török érdekek mellett szálltak be keményen a harcokba 2016-ban az Iszlám Állammal szemben, vagy éppen szorongatták meg a kurd milíciákat 2018-ban.

Mindez pedig kapcsolódik az ellenzéket összefogó Szíriai Átmeneti Kormány nevű ernyőszervezethez, Abdurrahman Musztafa elnökletével. Erős török támogatást élveznek, és a szervezet székhelye is Törökországban van már vagy tíz éve. Ennek az ellenzéki ernyőnek egy másik fontos tagja a Szíriai Forradalmi és Ellenzéki Erők Nemzeti Koalíciója. Elnökük nemrégiben azt mondta, hogy a libanoni Hezbollah volt az Aszad-rezsim egyik fontos támogatója. Harcosai ott voltak végig Aszad mellett, azonban a novemberi izraeli villámháborúban Libanonban a szervezet erősen meggyengült, harcosai elhagyták Szíriát. Ugyanígy nem tett semmit az elmúlt időszakban Bassár al-Aszad megmentése érdekében Irán vagy Oroszország, viszont az izraeli légierő módszeresen támadta az Irán-barát csoportok állásait Szíriában.

A szíriai kurdok szerepe

A mostani offenzívában a kurdok jelentős szerepet játszottak az arab állam nyugati részén. A kurd milíciák a polgárháború során igyekeztek úgy lavírozni, hogy nem csatlakoztak nyíltan az Aszad-rendszer elleni akciókhoz, de kerülték a helyzeteket, amelyekkel a rezsim szekértolóinak tarthatták volna őket. 

Nagyjából tíz éve az amerikaiak úgy döntöttek, hogy kiképzik és felfegyverzik a kurdokat, majd arab harcosokkal kiegészítve létrehozták a Szíriai Demokrata Erőket (SDF). Végül aztán az SDF lett az az ütőképes, szárazföldi erő, amely az amerikai bombázásokkal megtámogatva véglegesen szétverte a dzsihadista Iszlám Államot 2019 márciusában. A kurdok most éppen azon igyekeznek, hogy megakadályozzák a törökbarát erőket, hogy Északnyugat-Szíriában egy nagyobb részt – amelyet eddig ők ellenőriztek – elvegyenek tőlük.

Bár az Iszlám Állam, a kalifátus megsemmisült, azonban alvósejtjei mindenütt ott maradtak a szíriai–iraki határ mentén, különösen Dejr ez-Zor környékén. Az ENSZ BT elé került legutóbbi jelentés szerint mintegy 3 ezer harcosuk lehet a határ két oldalán, és a parancsnokságuk Szíriában van. 

(Borítókép: Törökországban élő szírek ünnepelnek, miután a szíriai lázadók bejelentették, hogy leváltották Bassár el-Aszad elnököt 2024. december 8-án. Fotó: Dilara Senkaya / Reuters)