Még a családját és legközelebbi híveit is cserben hagyva szökött meg a bukott szír elnök Damaszkuszból

Bassár al-Aszad úgy szökött meg a damaszkuszi elnöki palotából múlt vasárnap hajnalban, hogy néhány közeli munkatársán, feleségén és három gyerekén kívül senki sem tudott arról, hogy menekülni készül. Környezetét abba a hitbe ringatta, hogy az orosz segítség már úton van, ki kell tartani, és minden jóra fordul.

Eközben már úton volt a repülőgépe a tengerparti Latakia mellett található Hmeimim orosz légibázisra, ahonnan az átszállást követően egy orosz katonai repülőgép Moszkvába menekítette. 

A Reuters brit hírügynökség egyhetes nyomozómunkával, anonimitást kérő szíriai kormányhivatalnokok és moszkvai források információinak felhasználásával meglehetős pontossággal rekonstruálta a szír elnök utolsó damaszkuszi óráinak történetét.

Kamutanácskozás, ordas nagy hazugság

Az 59 éves, 24 éve regnáló szír elnök még órákkal azt megelőzően, hogy Moszkvába szökött volna, szombat este összehívott egy tanácskozást a damaszkuszi elnöki palotába, amelyen a hadügyminiszter mellett mintegy harminc katonai és biztonsági főtiszt is részt vett. Ezen a megbeszélésen azt hazudta nekik, hogy már úton van a katonai segítség Moszkvából, és a szír szárazföldi csapatoknak ki kell tartaniuk a lázadókkal szemben, mert a helyzet hamarosan jobbra fordul. Mindezt a megbeszélésen részt vevő, neve elhallgatását kérő egyik katonai vezető árulta el a Reutersnek.

Aszad hivatalvezetőjének szombat este arról beszélt, hogy munka után hazamegy, de ehelyett a repülőtér felé vette az irányt. A dezinformációs akció részeként média-tanácsadóját, Buthaina Sábant a házába hívta, hogy ott írjon neki egy másnap felolvasandó beszédet. A nő az elnöki rezidenciára érve azonban már senkit sem talált ott.

Aszad egyszerűen megfutamodott, cserben hagyta a híveit. Esze ágában sem volt csapatai élére állni. Fejvesztve menekült, sorsukra hagyva hűséges követőit – jellemezte a kialakult helyzetet Nadim Huri, az Arab Reformkezdeményezés nevű regionális kutatóközpont ügyvezetője.

A Reuters megpróbálta Moszkvában felhívni Aszadot, de sikertelenül. A bukott szír elnök politikai menedékjogot kapott szövetségesétől, Vlagyimir Putyin orosz elnöktől. A tizennégy bennfentes megszólaltatásával kialakított kép arról tanúskodik, hogy

Miután világossá vált számára, hogy senki sem hajlandó még a kisujját sem mozdítani, nekilátott a félrevezetésen és a környezete becsapásán alapuló menekülési terv kidolgozásához.

Az elnök annyira titokban tartotta szándékát, hogy még öccsének, Mahernek, az elit 4. páncéloshadosztály parancsnokának sem szólt róla. Maher a saját szakállára szökött helikopteren Irakba, majd onnan Moszkvába.

Aszad anyai ági unokatestvérei, Ehab és Ejad Makluf Damaszkuszban maradtak, és a lázadók kezére kerültek. A két testvér megpróbált autóval Libanonba menekülni, de útközben elfogták őket a felkelők: Ehabot lelőtték, Ejadot pedig megsebesítették. Mindezt azonban független forrásból nem erősítették meg.

Ami Aszadot illeti, ő vasárnap hajnalban repülőgépen futamodott meg, méghozzá úgy, hogy 

A bukott elnök a Hmeimim orosz légi támaszpontra menekült, a Földközi-tenger partján fekvő Latakia szomszédságába, majd onnan azonnal Moszkvába repült, ahol Aszma, a felesége és három gyereke már várták, őket korábban kimenekítette Damaszkuszból.

A lázadók által elfoglalt és feldúlt elnöki palotában készült fotók tanúsága szerint Aszad annyira sietve menekült, hogy még főtt az étel a konyhában, és a családi fényképalbumot sem vitte magával.

Az utolsó pillanatig várta az orosz segítséget

Az előzmények is roppant érdekesek. Aszad szinte az utolsó pillanatig bízott abban, hogy az orosz elnök ismét megmenti az uralmát, ahogy azt már egyszer 2015-ben megtette, amikor beavatkozott a polgárháborúba. Ugyanezt várta hű(nek hitt) szövetségesétől, Irántól is. 

Aszad november 28-án látogatást tett Moszkvában, egy nappal azok után, hogy a felkelők ostrom alá vették Aleppót, a legfontosabb észak-szíriai nagyvárost. Könyörgése azonban süket fülekre talált, Moszkva nem küldött csapatokat, leginkább azért, mert minden katonára és tankra szüksége van Ukrajnában. Hazatérve azonban azt hazudta, hogy tárgyalásai sikerrel jártak. Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő is azt nyilatkozta szerdán, hogy bár Moszkva komoly támogatást nyújtott Damaszkusznak a múltban, jelenleg Ukrajna jelenti az első számú prioritást.

Ami Iránt illeti, négy nappal Aszad moszkvai látogatása után, december másodikán Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter Damaszkuszba utazott, és találkozott az elnökkel. Ekkorra a felkelők már elfoglalták Aleppót. Aszad sohasem akart behívni iráni csapatokat, mert attól tartott, hogy ebben az esetben Izrael megtámadná országát. 

Game over, csak a szökés maradt opciónak

Miután hatalma megőrzésére tett kétségbeesett próbálkozásai kudarcot vallottak, Aszadnak nem maradt más, mint a csúfos megfutamodás. Ami egyszersmind családja 53 éves uralmának a végét is jelentette. A lap szerint a bukott elnök először azt tervezte, hogy az Egyesült Arab Emírségekbe távozik, de kérését elutasították, mert úgy gondolták, rossz fényt vetne az emírségekre egy feltételezett háborús bűnös befogadása, aki állítólag mérges gázt is bevetett a felkelők ellen. 

Moszkva azonban nem hagyta cserben szövetségesét. Bár katonai támogatást már nem adott vagy nem tudott adni, befogadta a bukott elnököt. A mentési akciót Szergej Lavrov külügyminiszter koordinálta, aki szombaton és vasárnap Dohában egy fórumon vett részt. Igénybe vette Törökország és Katar segítségét ahhoz, hogy a lázadók biztosítsanak egy folyosót az Aszad család meneküléséhez. Felvették a kapcsolatot a HTS vezetőivel, azzal a szervezettel, amelyet az Egyesült Államok és az ENSZ a terrorista csoportok listájára helyezett. A HTS (Hajrat Tahir as-Sam) a szíriai lázadás vezető ereje. Lavrov azt is kieszközölte a környező országokkal, hogy ne lőjenek a légterükbe kerülő elnöki gépre.

Aszad utolsó miniszterelnöke, Mohamed Dzsalali azt mondta a Reutersnek, hogy legutóbb múlt szombat este fél tizenegykor beszélt a főnökével telefonon.

Azt mondtam az elnöknek, hogy a helyzet kilátástalan, Homsból mindenki menekül Latakia felé, pánik van az egész országban. Erre ő csak azt ismételgette, hogy holnap meglátjuk, mi lesz. Nos, két órával később a gépe már úton volt az orosz légi támaszpont felé.

Dzsalali hajnalban újból fel akarta hívni az elnököt, de akkor már ki volt kapcsolva Aszad telefonja.

(Borítókép: Bassár al-Aszad letépett plakátja látható a Mezzeh légibázis egyik épületének lépcsőházában 2024. december 12-én Damaszkuszban. Fotó: Chris McGrath / Getty Images)