Az Aszad utáni Közel-Keleten Irán a legnagyobb vesztes, a legnagyobb nyertes pedig Törökország

Az elmúlt hetek kataklizmikus libanoni és szíriai eseményei − a Hezbollah izraeli megtizedelésétől az Aszad-rezsim bukásáig − új fejezetet nyitottak a Közel-Keleten. Reményt adhat, hogy Irán úgynevezett ellenállási tengelyének összeomlása Levantéban a béke és a stabilitás időszakát vetíti előre a térségben. Valószínűbb azonban, hogy a regionális verseny kiéleződik, hogy betöltsék az Irán és szövetségesei visszaszorulásával keletkezett vákuumot. A Hezbollah összeomlása megváltoztatta az Irán és Izrael közötti erőegyensúlyt, és Bassár el-Aszad bukása tovább gyengítette Iránt. A tágabb értelemben vett következmény azonban a Törökország és mindenki más közötti erőegyensúly megváltozása − írja a Foreign Policy. 

Az Aszad-rezsim gyors megszűnése vízválasztó pillanat Szíria számára. Ez egy régóta szenvedő ország felszabadulását jelenti az 54 évig tartó, romlottsággal és brutalitással jellemezhető családi uralom alól, amely soha nem volt kegyetlenebb, mint az elmúlt 14 év szinte állandó háborúja alatt. Megalázó vereséget jelent Irán és Oroszország számára is, amelyek támogatták Aszadot; Oroszország elveszítheti katonai támaszpontjait, amelyeket ugródeszkaként használt Afrika felé, míg Irán elveszíti Szíriát mint szárazföldi hidat Libanon felé.

Aszad bukásának és Irán vereségének euforikus ünneplése nem mondja el a teljes történetet. A 12 napos villámháború, amely a szíriai lázadók számára Damaszkusz elfoglalásával zárult, Törökország ügyes hatalmi játszmájának is tekinthető. Ankara volt a főtámogatója a legfőbb Aszad-ellenes erőnek, a Hay’at Tahrir al-Shamnak (Levante Felszabadításáért Szervezet vagy HTS), és nagymértékben felelős a csoport harctéri sikereiért. Törökország meglepetését fejezte ki az Aszad-rezsim összeomlásának gyorsasága miatt, de az eredmény szándékos volt. Ez egyértelműen bizonyítja Törökország azon képességét, hogy a HTS-en és a vele szövetséges erőkön keresztül képes hatalmat kivetíteni, és Törökország kiszorítja Oroszországot és Iránt mint domináns külső hatalmat Szíriában.

Törökország a legnagyobb nyertes, Irán a legnagyobb vesztes

Idővel Törökország szíriai térnyerése befolyását Libanonra és Irakra is kiterjesztheti, különösen mivel Irán pozíciója ebben a két országban Szíria elvesztésével meggyengül. Mindez fontos módon változtatja meg a regionális erőviszonyokat. Egyrészt hatalmas visszaesést jelent Irán számára. De ugyanígy a török nyereségek más regionális szereplőkre is hatással vannak. Valószínűleg mindegyikük az új valóságra reagálva kalibrálja majd politikáját.

Irán számára Szíria elvesztése súlyos csapást jelent presztízsére és regionális stratégiájára. Gyengíti az Egyesült Államokkal és Izraellel való szembenállásban. De amint azt az iráni politikai spektrum megfigyelőinek Aszad bukására adott reakciói is mutatják, a török szíriai térnyerés sürgős aggodalomra ad okot. Irán úgy tekint Törökországra, mint regionális riválisra, amely kihívást jelent a közel-keleti és kaukázusi befolyási szférái számára, ahol már régóta versengenek a befolyásért. Azzal, hogy Törökország erőteljesen támogatta Azerbajdzsánt, beleértve a hegyi-karabahi enklávé Örményországtól való visszaszerzésére irányuló villámcsapását 2023 szeptemberében − Irán gyakorlatilag elvesztette ezt a versenyt. Ha Törökország, felbátorodva a szíriai eredményeken, most támogatást nyújt Azerbajdzsánnak, hogy érvényt szerezzen a Zangezur-folyosó kereskedelmi útvonal feletti ellenőrzésnek, amely Azerbajdzsánt és Örményországot köti össze Törökországgal, Irán teljesen kiszorul a Kaukázusból. Irán számára ez úgy tűnhet, mintha az Oszmán Birodalom Kaukázus és Levante feletti uralma állna helyre, amellyel Irán a 16. és a 20. század között küzdött.

Ironikus módon Irán elsődleges ellenfelének, Izraelnek is van oka aggódni a szíriai események alakulása miatt. Izrael ünneplését, hogy Irán levantei jelenlétének mindenestül véget vetett, rövidre fogják zárni azok a kihívások, amelyekkel az ottani török befolyási szférával való szembenézés jár. Egy felemelkedő HTS-vezette kormány, amint megszilárdítja hatalmát Szíriában, el fogja utasítani a Golán-fennsík izraeli annektálását, és valószínűleg nem marad semleges a palesztinok helyzetét illetően. Szunnita arab kapcsolatai a palesztinokkal sokkal szervesebbek, mint Iráné és a Hezbollahé. Az Izrael határait fenyegető veszélyt most az Ankara által támogatott új damaszkuszi politikai rend jelentheti.