Jelen volt az összes katonai nagyhatalom, mindenki harcolt mindenkivel

Értelemszerűen Szíriát vetettük alaposabb elemzés alá, hiszen a damaszkuszi vezetést, az Aszad klánt több mint fél évszázadnyi családi uralom után döntötték meg az összefogott lázadó erők, mindössze néhány nap alatt. Bordás Mária szerint a Szíriában jelenleg kialakult helyzet alapján nehéz megjósolni, milyen állam jön létre a közeljövőben. A Hajat Tahrir al-Sham (HTS) nevű szunnita terrorista szervezet a szíriai észak-keleti Idlib tartományában rendezkedett be, ahol létrehozott egy félállami szervezetet, miután az Iszlám Állam a HTS vezetőinek nagy részével leszámolt, azért, hogy a HTS-t az Iszlám Állam szervezetébe integrálja.

Mindez akkor történt, amikor az Aszad-rezsim a szíriai arab tavasz bukása utáni polgárháborúban, a 2010-es évek közepére stabilizálni tudta hatalmát. A HTS, Törökország katonai támogatásával, sikeresen ki tudta használni az Aszad-rezsim politikai, gazdasági és katonai hatalmának meggyengülése következtében kialakult politikai-hatalmi vákuumot, és 2024 decemberében két hét alatt megdöntötte az 54 éve regnáló Aszad-dinasztia hatalmát. Ehhez hozzájárult az is, hogy az Aszad-rezsimet támogató Oroszország hadi kapacitását lekötötte az orosz–ukrán háború, a meggyengült Irán pedig elveszítette legfontosabb szövetségeseit, a szunnita gázai Hamászt és a libanoni síita Hezbollahot.

A HTS célja rövid távon ideiglenes egységkormány létrehozása, majd alkotmány elfogadtatása népszavazással, valamint másfél éven belül választások kiírása. Al-Dzsolani, a HTS vezetője ígéretet tett a vallási és etnikai kisebbségekkel szembeni toleranciára, egy liberálisabb iszlamista állam létrehozására, valamint amnesztiát hirdetett az Aszad-rezsim hadseregében és közigazgatásában azoknak, akik nem vettek részt az ellenzék üldözésében, bebörtönzésében, kínzásában és meggyilkolásában. Egy működőképes állam létrehozása ígéretesnek tűnhet, még akkor is, ha ez messze nem a nyugati értelemben vett demokratikus értékeket képviseli. Persze, sok minden árnyalja a képet.

A HTS, tekintettel arra, hogy az al-Kaida helyi szíriai terrorista szervezeteként, al-Nusra Front név alatt jött létre a 2010-es évek elején, és brutalitásában nem sokban különbözött az Iszlám Államtól, sokakban kétségeket támaszt azzal kapcsolatban, hogy vezetőjének, al-Dzsolaninak az ígérete – egy toleránsabb iszlám állam létrehozására – komolyan vehető-e. Kérdés, hogy al-Dzsolani képes lesz-e a vallási (síita, drúz és alavita, valamint keresztény) és etnikai (szunnita kurd) kisebbségekből egységkormányt létrehozni, mivel ezek a csoportok sokszor alapvetően ellentétes érdekeket képviselnek al-Dzsolani szunnita arab kormányával szemben.

A szíriai síita alavita kisebbség, amely a lakosság nagyjából 15 százalékát teszi ki, és az Aszad-rezsim támogatója volt, az elmúlt napokban több nagyvárosban utcai demonstrációkat szervezett, tiltakozásul vallási szentélyeik lerombolása miatt. 

Mi lesz most a szíriai kurdokkal?

A szakértő szerint a legnagyobb gondot azonban a szíriai szunnita kurd, a lakosság mintegy 10 százalékát kitevő kisebbség jelenti, amelynek politikai szervezete a Szíriai Demokratikus Erők, katonai szervezetei pedig az YPG, valamint női egysége, a YPJ. A szíriai kurdok célja, hasonlóan az iraki kurdokhoz, egy autonóm terület létrehozása, valamint az iraki Kurd Regionális Kormányzathoz való csatlakozás és ezzel együtt, végső célként, egyelőre nem deklaráltan a független kurd állam kikiáltása.

Az iraki kurdok 2007-ben népszavazást tartottak függetlenségükről, de egyedül Izrael ismerte el az önálló kurd államot. Erdogan török elnök célja pedig éppen a kurd államiság megakadályozása. Ennek érdekében hozta létre a Szíriai Nemzeti Hadsereget, amelynek tagjai szíriai türkmének, de akik ténylegesen a török kormány zsoldosai. A török–szíriai határon a török hadsereg már korábban kialakított egy 30 kilométeres ütközőzónát a szíriai kurd területeken, mondván, a szíriai kurdok a törökországi kurd terrorista szervezet, a PKK részei, és így veszélyt jelentenek a török lakosságra. Az igazság ezzel szemben az, hogy

A PKK, amelyik egy nemzeti függetlenségi mozgalom, valóban hajt végre robbantásokat rendőrségi szervezetekkel szemben török területeken, de az érem másik oldala, hogy a törökországi kurd kisebbséget az ankarai kormány kegyetlenül elnyomja.

Közismert, hogy az iraki kurd fegyveres szervezetek (a pesmergák), valamint a szíriai kurd fegyveres szervezetek jelentős részt vállaltak az Iszlám Állam elleni szárazföldi hadműveletekben. 

Az Aszad-rezsim bukása után az Erdogan-kormány újult erővel folytatja a szíriai kurdok ellehetetlenítését, ki akarja szorítani őket azokról a szíriai kurd területekről, ahol a kurdok évszázadok óta élnek, majd a területeikre szíriai menekültek betelepítését tervezi. Erdogan birodalmi álmai megvalósítását sejteti, hogy kijelentései szerint Aleppo és Damaszkusz türkmén területek. Jelen pillanatban nem ismeretes, hogy a török hadsereg „csak” a szíriai kurd vagy további, szíriai arab területek megszállását is tervezi.

Úgy tűnik, a HTS szintén kurdellenes politikát folytat, mivel al-Dzsolani elrendelte a szíriai kurdok lefegyverzését. Mindez előrevetíti egy újabb fegyveres konfliktus kialakulását a kurd fegyveres milíciák, a HTS, valamint a török támogatású Szíriai Nemzeti Hadsereg között. A szíriai kurdok jelenleg az Iszlám Államnak mintegy 40-50 ezer volt harcosát tartják bebörtönözve szíriai kurd területeken. Ezeknek a terroristáknak a szabadon bocsátása pedig újra megerősítené a Szíriában még elszórtan jelen levő Iszlám Államot.

Milyen politikát folytat Donald Trump 2025-ben?

Nagy kérdés, hogy a hamarosan hivatalba lépő Donald Trump második kormánya hogyan reagál a szíriai helyzetre. Eddigi kijelentései alapján úgy tűnik, Trump nem kíván beavatkozni a szíriai konfliktusba. Jelenleg 900 (újabb számítások szerint 2000) amerikai katona állomásozik az ország délkeleti részén.

Közismert, hogy az Egyesült Államok mind Irakban, mind Szíriában régóta a kurdokat támogatja. Trump kiszámíthatatlan külpolitikája miatt jelenleg nem jósolható meg, hogy az Egyesült Államok milyen részt vállalna a szíriai kurdok megsegítésében: megvédi őket a török terjeszkedéstől, vagy, mint már nem először az elmúlt évtizedekben, cserben hagyja őket. Tekintettel arra, hogy Törökország NATO-tag, kettős mérce alkalmazását jelentené, ha az Erdogan-kormány birodalmi törekvéseinek a nyugati szövetség nem szabna korlátot, miközben az Ukrajna elleni orosz agressziót messzemenően elítéli.

A jelenlegi szíriai politikai helyzet túlságosan törékeny ahhoz, hogy egy működőképes állam létrehozásában bárki túlzottan reménykedhetne. Lehetséges, hogy Szíria hasonló utat jár be, mint Szomália, Jemen vagy Líbia, ahol a szintén mesterségesen létrehozott államok szétestek, és a szétszakadt területek különböző vallási, törzsi és etnikai alapon szerveződő fegyveres milíciák, sőt terrorista szervezetek irányítása alá kerültek.

Mire számíthatunk Izraeltől?

Izrael számára nem túlságosan biztató, hogy egy radikális iszlamista terrorista múlttal, az al-Kaida eszmeiségével, azaz a radikális globális iszlám Amerika- és Izrael-ellenességének gyökereivel rendelkező szervezet, a HTS alakít kormányt Szíriában. Izrael az 1967-es hatnapos háborúban elfoglalta a szíriai Golán-fennsíkot, majd az 1973-as jom kippuri háborút követően az ENSZ a Golántól keletre fekvő szíriai területen egy keskeny biztonsági zónát hozott létre, annak érdekében, hogy Izraelt ne érhesse váratlan támadás. A területet ENSZ-békefenntartók kis csoportja, mintegy 1000 fő ellenőrzi.

A HTS hatalomátvétele után az izraeli hadsereg a zsidó államra fenyegetést jelentő volt Aszad-rezsim rakétarendszereit, drónjait, vegyi fegyvereit, robotrepülőit, nehézfegyverzetét és haditengerészetét igyekezett megsemmisíteni. Ezzel együtt az izraeli hadsereg a Golán-fennsík mögötti biztonsági zónába saját erőit telepítette, és elfoglalta a stratégiailag fontos Hermon hegyet is (20 kilométerre Damaszkusztól), annak érdekében, hogy az izraeli területek védelmét biztosítsa. Jelenleg nem jósolható meg, hogy az izraeli fegyveres erők ezeket a területeket tartósan megszállva akarják-e tartani.

 

Netanjahu izraeli elnöknek eddig sem volt érdeke a háború gyors lezárása, részben azért, hogy az ellene korrupció miatt indult büntetőeljárást, immunitására hivatkozva, minél tovább elkerülje, másrészt azért, hogy a 2023. október 7-i támadás nem kellő időben történő észlelése miatt a politikai felelősségre vonást megússza.

Míg korábban a Hamásszal és a Hezbollahhal vívott harcokban a tartós tűzszünet elérése volt a célja, és emiatt Izrael rendszeresen megkapta az „apartheid rendszer” megbélyegzést, most egymás után radikálisan leszámol az Irán által támogatott iszlamista terrorista szervezetekkel, a Hamásszal és a Hezbollahhal, még azon az áron is, hogy a civil lakosság állítólagos tömeges megölése miatt a nemzetközi közvélemény elítélésével kell szembenéznie, sőt Nethanjahu ellen már a Hágai Nemzetközi Büntető Bíróság körözést is adott ki háborús bűncselekmények elkövetése miatt – emlékezetett az egyetemi tanár.

Ugyanakkor Izrael szempontjából a szíriai hatalomátvételnek számos pozitívuma is van, mivel annak következtében, hogy az Iráni Forradalmi Gárda és az általa támogatott szíriai alavita fegyveres milíciák a szíriai területek elhagyására kényszerülnek, megszűnt a földrajzi kapcsolat a libanoni Hezbollah és Irán között, sőt egy szélesebb biztonsági zónát is ki tudott alakítani a Golán-fennsík mögött, amely a fegyverszállításoknak és a fegyveres támadásoknak komoly akadályát jelenti. Izrael számára a legfontosabb szempont saját biztonságának garantálása, és annak ellenére, hogy ebben az Egyesült Államok kormányoktól független támogatását élvezi, nem valószínű, hogy célja túlterjed Irán és szövetségesei, az ún. „ellenállás tengelye” meggyengítésén. 

A gázai két terrorista szervezet, a Hamász és a Palesztin Iszlám Dzsihád csaknem teljesen felmorzsolódott, erőinek és eszközeinek nagy részét elveszítette. A Hamasz vezetőit szinte teljes mértékben likvidálták, a Palesztin Iszlám Dzsihád vezetői Szíriából Iránba menekültek. Valószínű, hogy a Netanjahu-kormány, amerikai nyomásra, még egyszer kísérletet tesz egy olyan megállapodás létrehozására, amelynek értelmében két hónapos tűzszünetért cserébe a Hamász kiad harminc beteg és idős túszt Izraelnek. 

Korábban többször lehetett hallani a „kétállami megoldásról”, amelynek keretében a palesztinok jogot kapnak az államalapításra. Ez a koncepció nem vetett számot azzal a ténnyel, hogy 2012 óta az ENSZ által is elismerten a palesztinok hivatalos neve Palesztin Állam, 1990 elejétől Palesztin Hatóság, amelynek államisága azonban ténylegesen csak papíron létezik. A valóságban nem tudott létrejönni egy működőképes palesztin állam, sőt mind Gázából, mind Ciszjordániából Izraelnek folyamatos terrorista támadásokkal kellett szembenéznie. Úgy tűnik, a 2023. október 7-i, Hamász által végrehajtott támadás volt az utolsó csepp a pohárban. Netanjahu hallani sem akar semmiféle kétállami megoldásról, ami tőle függetlenül is csak úgy valósulhatna meg, ha külföldi, például arab szervezetek felügyelnék egy új állam létrehozását Gázában. Valószínűnek tűnik, hogy Gázában az elkövetkező időszakban is fennmarad az izraeli katonai jelenlét. 

A második Trump-kormány támogatásával Izrael még nagyobb teret nyerhet a Közel-Keleten, és elképzelhető, hogy támadja az iráni nukleáris létesítményeket is, annak érdekében, hogy az „ellenállás tengelyét” végleg felszámolja. Ez egyáltalán nem tűnik irreális célkitűzésnek, tekintettel arra, hogy Irán jórészt elveszítette szövetségeseit (a proxykat), és ő maga is meggyengült a gazdasági szankciók, a Hamász, a Hezbollah, az iraki és szíriai síita milíciák, valamint a jemeni húszik felfegyverzésére fordított hatalmas pénzösszegek kiáramlása miatt. Irán helyzetét tovább rontja, hogy a gazdaság stagnál, nincs elegendő villanyáram, a kormány és a rendszer népszerűtlen, valamint a fő nagyhatalmi támogató, Oroszország védelmet nyújtó képessége meglehetősen kérdéses. 

Donald Trump számára már az első elnöksége idején is kiemelt célpontnak számított Irán, ami tovább erősödött személyes motivációkkal: az irániak feltörték Trump választási kampányának e-mail-rendszerét, és kiadták az információkat a Biden-kormánynak, valamint Irán terroristákat küldött az Egyesült Államokba, hogy merényletet kíséreljenek meg ellene.

Az iráni Forradalmi Gárda egységeinek, a Hezbollah megmaradt részének és a szíriai alavita fegyveres milíciáknak ki kell vonulniuk Szíria területéről. Úgy tűnik, hogy a szunnita ellenzéki erők és a lakosság nem felejti el, hogy ezek a szervezetek tevőlegesen részt vettek az Aszad-rezsim által végrehajtott népirtásban, amelynek mértéke és brutalitása szakértők szerint is csak a nácikéhoz volt fogható. Belátható időn belül nem valószínű, hogy ezt felülírja a gazdasági együttműködés kényszere vagy a közös ellenség, Izrael és az Egyesült Államok elleni harc lehetősége. 

Nyilvánvalóvá vált, hogy az Aszad-rezsim bukásának nagy vesztese Irán mellett Oroszország. A szírek nem bocsátják meg az orosz hadsereg brutális fellépését az ellenzéki erők ellen (Aleppó ostroma), másrészt Moszkva befogadta a gyűlölt diktátort is, továbbá a leghűségesebb szövetségese volt az Aszad-rezsimnek. Oroszország ezzel valószínűleg elveszíti szíriai katonai támaszpontjait, valamint földközi-tengeri kikötőit is, ezzel együttteljes befolyását a Közel-Keleten.  

A libanoni Hezbollah szinte valamennyi vezetőjét, harcosainak negyedét, harci-technikai eszközeinek harmadát megsemmisítette az izraeli hadsereg. A Hezbollah az izraeli hadsereggel tűzszünetre kényszerült, és el kellett hagynia Dél-Libanont, majd az Aszad-rezsim bukása után Szíriát is. Népszerűsége egyre inkább hanyatlóban van, bár politikai befolyását – parlamenti képviselői helyek és kormányzati pozíciók révén – még sikerült megőriznie. Irán számára a Hezbollah volt a legfontosabb szövetséges, de tekintettel arra, hogy már nincs földrajzi kapcsolat Libanon és Irán között, az iráni szárazföldi fegyverszállítások jelentős korlátokba fognak ütközni, ráadásul Irán maga is túlságosan gyenge ahhoz, hogy a Hezbollahot vagy más szövetségesét érdemben tudná támogatni.

A jemeni húszik szenvedték el a legkisebb veszteséget, bár önmagában ez is jelentős volt. Az amerikai haditengerészet, valamint Izrael folyamatosan támadják a húszikat a Vörös-tengerről, bár eddig a közelébe sem kerültek annak, hogy a húszi fegyveres milíciákat megsemmisíthették volna. Nyitott kérdés egyelőre, hogy a második Trump-kormány fokozza-e majd a húszik elleni támadásokat, tekintettel arra, hogy a Vörös-tenger fontos nemzetközi kereskedelmi útvonal, és az Amerika-barát Szaúd-Arábiának is alapvető politikai érdeke fűződik a jemeni húszi síita fegyveres szervezetek megsemmisítéséhez.        

Akárhogy is, a rengeteg bizonytalan tényező ellenére egy dolog biztos: 2025 elején a Közel-Kelet jelentős változások előtt áll, és fontos politikai átrendeződésnek lehetünk majd tanúi – fejezte be elemzését Bordás Mária, az NKE egyetemi tanára. 

(Borítókép: Abu Mohammad el-Dzsúlání új szír vezető 2024. december 22-én. Fotó: Arda Kucukkaya / Getty Images)