Ausztria megkezdheti felkészülését első szélsőjobboldali kancellárjára

Elfogadta a szélsőjobboldali FPÖ elnökének, az Orbán Viktor szövetségesének számító Herbert Kicklnek a felkérését a kereszténydemokrata ÖVP, így a két párt megkezdi a koalíciós tárgyalásokat a közös kormányzás reményében.

Minderről a párt ideiglenes elnöke, Christian Stocker beszélt egy sajtótájékoztatón, azután, hogy még a hét elején Alexander Van der Bellen szövetségi elnök Kicklt bízta meg kormányalakítással, mivel a választás után az ÖVP kormányalakítási kísérlete a szocialista SPÖ-vel, valamint a liberális NEOS-szal az adókérdések miatt megbukott.

Az FPÖ elnöksége még kedd este össze is ült, hogy megállapodjanak abban, hogy az ÖVP-vel szeretnének kormányozni, ami már két ízben, 2000-ben és 2017-ben is megtörtént szövetségi szinten. Emellett a kilenc tartományból ötben eleve a pártok színei miatt türkiz–feketének is nevezett koalíció működik jelenleg – Stájerországban ráadásul FPÖ-s tartományi kormányzóval az élén, ahol így az ÖVP a juniorpartner.

Stocker elmondta, hogy az ÖVP számára az új választások nem elfogadhatóak, mivel Ausztriában sürgős politikai intézkedésekre van szükség az ország gazdasági helyzete, valamint annak a társadalomra gyakorolt negatív hatása végett.

Ugyanakkor Stocker és az ÖVP nem kíván csendestárs lenni Ausztria második világháború utáni történelmének első szélsőjobboldali kancellárjának kormányában, mivel a párt több feltételt is megfogalmazott egy leendő fekete–türkiz koalíció megvalósulásához: a leendő FPÖ–ÖVP-kormánynak

• tiszteletben kell tartani a jogállamiságot;
• fenntartani a média szabadságát;
• nem szabad függnie Oroszországtól;
• határozottan fel kell lépnie az antiszemitizmus ellen;
• valamint Ausztriának az Európai Unió megbízható partnerének kell lennie.

A választás előtt egyébként még Kicklt a demokrácia és Ausztria biztonságának a veszélyeztetőjeként jellemző Stocker elárulta, csak ezen feltételek teljesülésével hajlandó pártja kormányra lépni az FPÖ-vel, és szerinte a tárgyalások során kiderül, mennyire tud partnere lenni a párt és Kickl az ÖVP-nek.

Könnyebbek lehetnek a tárgyalások, mint a szocialistákkal

Mint fentebb írtuk, nem precedensnélküli a két párt együttműködése. 2000-ben úgy kormányoztak együtt, hogy a kancellárt a választáson az FPÖ mögött harmadikként végző ÖVP adta Wolfgang Schlüssel személyében, míg 2017-ben szintén az ÖVP-s Sebastian Kurz vezette a türkiz–fekete kormányt – mindkét esetben egyébként korrupciós botrány miatt nem töltötte ki négyéves mandátumát az akkori kormány.

A két párt között egyébként jóval nagyobb lehet majd az egyetértés a koalíciós tárgyalások során, mint az ÖVP, SPÖ és NEOS között – az ÖVP-hez hasonlóan az FPÖ is a gazdasági helyzet javulását nem a gazdagokra kivetett magasabb adók vagy vagyonadó bevezetésében látja mint az SPÖ, hanem a kormányzati kiadások, elsősorban a szociális programok csökkentésében.

A párt piacpárti, üzleti része ugyanis elfogadhatatlannak tartotta Andreas Babler vezette SPÖ-t és az ő gazdasági programját, az ugyanis a gazdagok megadóztatásával, valamint a lakbérplafon bevezetésével járt volna, amit ők élből elutasítanak. Nem is véletlen, hogy az SPÖ osztályharcos szárnyához tartozó Bablernek nem is sikerült ezt elfogadtatnia a gazdaságilag neoliberális ÖVP és NEOS tárgyalóival, és emiatt először a NEOS, majd az ÖVP állt fel a tárgyalóasztaltól.

A gazdasági kérdések mellett ezenkívül például a migráció ügyében is hasonlóan látja a világot a két, koalíciós tárgyalásokra készülő párt, és mint arra Techet Péter a Gemisten rámutatott,

A türkiz–fekete kormányok alatt pedig nem tért vissza az 1930-as évekbeli austrofasizmus, valamint Arthur Seys–Inquart szelleme, annyi változás történt, hogy az ÖVP–FPÖ-kormányok számára nem volt prioritás a környezetvédelem, valamint a szociális programok – utóbbin ráadásul inkább spóroltak –, mint amikor a kereszténydemokraták a szocialistákkal kormányoztak közösen.

A pártok közötti legnagyobb különbség a külpolitikai irányzatban van, hiszen az ÖVP nem euszkeptikus, mint az FPÖ – bár már nem olyan elkötelezett híve az EU-nak, mint például az 1995-ös csatlakozáskor –, és Oroszországgal szemben nem annyira megengedő, mint Kicklék. Nem véletlen, hogy Stocker a közös kormányzás kapcsán támasztott feltételek között e kettőt felsorolta.

Egyébként Stockerhez hasonlóan Kickl is megfogalmazta, hogy pártja milyen feltételeket támaszt a közös kormányzáshoz.

A Der Standard információ szerint az FPÖ elvárja, hogy az ÖVP ne kezdjen politikai játszmákba, trükkökbe, ne szabotálja és obstrukcióval ne akadályozza a tárgyalásokat, valamint később a kormány működősét, aki erre pedig nem hajlandó, az nem lehet az FPÖ partnere. Kickl azt is meglebegtette, hogy pártjával készen állnak arra, ha előrehozott választásokra kerülne sor, amit egyébként az FPÖ jelenleg nagyobb arányban nyerne meg, mint 2024 szeptemberében.

Hiába van egyetértés sok kérdésben, így is lehetnek buktatók

Ugyanakkor hiába az egyetértés gazdasági kérdésekben, így is vannak olyan témák, ami miatt elbukhat Kickl kormányalakítási kísérlete: például az FPÖ és a szélsőséges csoportok közötti kapcsolat, a közmédia működésének a kérdése, vagy az Európai Légpajzs Kezdeményezésben (ESSI) való részvétel, amit az FPÖ a NATO előszobájának tart és az abból való kilépést a közzétett kormányprogramjában is rögzítette.

Ugyanakkor valószínűbb, hogy mind az ÖVP, mind az FPÖ hajlandó lesz engedni a másik számára, hiszen az ÖVP nem akar előrehozott választást, mivel az mandátumvesztéssel járna – ráadásul utána valószínűleg ugyanúgy az FPÖ-vel kellene tárgyalnia az 1986 óta folyamatosan kormányon lévő pártnak –, míg Kickl pedig be akarja teljesíteni az FPÖ-t felemelő Jörg Haider álmát, hogy a párt végre kancellárt adjon.

Emiatt a legnagyobb kérdés, hogy Kickl és az ÖVP leendő vezetője hogyan jönnek majd ki egymással, hiszen például az Olaf Scholz vezette német kormány bukását az ideológiai különbségek mellett a személyes ellentétek okozták. Emellett az is kérdéses, hogy Kickl hogyan fogadja majd, hogy az ÖVP által a kormányon eltöltött évtizedek alatt gondosan felépített klientúra miatt sok kérdésben így is a kereszténydemokraták fognak dönteni.

(Borítókép: Herbert Kickl 2025. január 7-én Bécsben. Fotó: Michael Gruber / Getty Images)