Moszkva nem hajlandó az ABM-szerződés módosítására

Az ABM szerződés tiltja a két nagyhatalomnak, hogy rakétavédelmi rendszert építsen ki

Az Anti-Ballistic Missile (ABM) szerződés tiltja az aláíró két nagyhatalomnak, hogy rakétavédelmi rendszert építsen ki. A megállapodás a hidegháborús MAD (Mutually Assured Destruction - kölcsönösen biztosított rombolás) logikájából következett, tehát, hogy ha sem a Szovjetuniónak, sem az Egyesült Államoknak nincs rakétaelhárító rendszere, akkor nyilván nem is fogják egymást interkontinentális ballisztikus rakétákkal megtámadni.

A szerződés a feleknek egy-egy rakétavédelmi bázis kiépítését engedélyezte: a Szovjetúnió Moszkva védelmére, az USA az ellencsapás biztosítása érdekében egy rakétatelep mellé állította fel a maga rendszerét.

Az Egyesült Államok azonban hónapok óta módosítani szeretné a szerződést - érvelésük szerint azért, hogy olyan országok esetleges támadása ellen védekezhessenek, amelyek az utóbbi években valószínűleg kifejlesztették saját interkontinentális nukleáris rakétájukat. Ilyen lehet Észak-Korea, Irán és Irak. Észak-Korea például már évekkel korábban kipróbálta új fegyverét, és bár a teszt nem volt teljesen sikeres, a hordozó a Csendes-óceánba zuhant, de a kísérlet komoly aggodalmat keltett az USA-ban.

Ivanov: Oroszország csak akkor hajlandó további fegyverzet-korlátozásról szóló szerződések megkötésére, ha az ABM érintetlen marad

Az 1968-as Atomsorompó-egyezményben megfogalmazott célokról, az ígéretek teljesítéséről, a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos helyzetről és a leszerelésről ötévente rendeznek konferenciát - az ominózus Ivanov-beszéd az idén esedékes tanácskozáson hangzott el. Az Atomsorompó aláírásával annak idején 182 ország vállalta, hogy nem gyárt és nem vásárol atomfegyvert, az öt atom-fegyverrel már rendelkező hatalom (az ENSZ BT állandó tagjai: az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Kína, Nagy-Britannia és Franciaország) pedig kinyilvánították, hogy céljuk a leszerelés, és a nukleáris technológia békés célú hasznosítása. Az egyezményt Izrael, India, Pakisztán és Kuba nem írta alá.

Ivanov a konferencián kijelentette: Oroszország csak akkor hajlandó további fegyverzet-korlátozásról szóló szerződések megkötésére, ha az ABM érintetlen marad.

A rakétavédelem koncepciói (a Jane's Defence alapján)

A rakétavédelmi elképzelések azt a hagyományos elvet tennék feleslegessé, miszerint a csapás megelőzéseképpen a kilövőállásokat kell megsemmisíteni. Az USA terveiben többlépcsős elhárítás szerepel. Támadás esetén elsőként a nagy magasságban alkalmazandó (Theatre High Altitude Air Defence - Thaad) rakéták indulnának a behatoló elfogására. A rendszer központja Colorado Springsben lenne, ahonnan körülbelül száz kilövőállást és 1200 rakétát lehetne irányítani. Az azonban valószínű, hogy nagy számú rakéta érkezése esetén a rendszer nem tudná mindegyiket megsemmisíteni, ekkor a második szint, a Patriot és Hawk rakéták indulnának a maradék fölszámolására. De mivel ez utóbbiak már csak bizonyos objektumokat (kormányépületeket, nukleáris létesítményeket és katonai bázisokat) védenek, így a Jane's Defence szerint az USA teljes területe tökéletesen nem védhető meg. A Thaad konkurenciája a US Navy által kifejlesztett szintén nagy magasságban használható Navy Theatre-Wide (NTW) rendszer. A Pentagonnak júliusban kell választania a két rendszer közül. Mindkét rendszer a Reagan alatt elindított SDI (Strategic Defence Initiative, közismertebb nevén: csillagháborús terv) alternatívája, ami jóval költségesebb az itt említetteknél.

Április végén az orosz parlament mindkét háza ratifikálta a START II-t, a két állam megállapodott, hogy a nukleáris robbanófejek számát 2007-re 2000 és 2500 közé csökkentik, miközben már folynak a START III előkészítő tárgyalásai.

Ivanov azzal érvelt, hogy ,,a fegyverzetkorlátozásról szóló szerződések nagyon törékeny rendszert alkotnak, és ha egyetlen elemet meggyengítenek, akkor az egész összedőlhet. Az ABM megváltoztatásával harminc év tárgyalásainak eredménye menne tönkre." A külügyminiszter azt javasolta, hogy az egyezmény módosítása helyett a rakétatechnológia hozzáférhetőségét szabályozzák és korlátozzák hathatósabban.

Néhány állam, amely hagyományosan az USA szövetségének számít, szintén aggodalmát fejezte ki. Lloyd Axworthy, Kanada külügyminisztere úgy vélte, hogy az ABM megváltoztatása az Atomsorompó-egyezményt is veszélyeztetné, Annan Lindh, svéd külügyminiszter szerint pedig a javaslat épp a tömegpusztító fegyverek terjedését segítené.

John Holum, Clinton elnök biztonsági tanácsadója kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak meg kell védenie magát a már említett országok felől mutatkozó fenyegetéstől. ,,Főleg - tette hozzá -, mert például Észak-Korea sokkal közelebb van saját rakétája kifejlesztéséhez, mint mi a saját védelmi rendszerünk kiépítéséhez, amihez még legalább öt évre van szükségünk."

Az egyezményt Izrael, India, Pakisztán és Kuba nem írta alá

Madeleine Albright külügyminiszter azzal védte az USA álláspontját, hogy a tervezett védelmi rendszer képtelen lenne egy Oroszországból jövő támadás kivédésére, mivel annak túl sok nukleáris rakétája van, így a fejlesztés nem befolyásolná komolyan az ABM alapelveit.

Ennek némileg ellentmond, hogy egyesek szerint az egyik radarállomás Norvégiában lenne, ami nyilvánvalóan nem az észak-koreai vagy az iraki légteret ellenőrizné.

A védelmi rendszer sorsa, hogy elkezdik-e a telepítést vagy sem, most Clinton elnök döntésétől függ, de a Kongresszus komolyan támogatja az elképzelést.