Árvák és félárvák Afrikában

2000.07.13. 17:12
A Dél-Afrikában zajló tizenharmadik AIDS-konferencián egy eddig nem vizsgált problémával, az árvaságra jutott gyermekek tragikus helyzetével foglalkozó tanulmányt vitattak meg az összegyűlt tudósok és kutatók.
Afrikai AIDS-beteg
Tragikus adatok
Afrikában 2010-ig csaknem 28 millió gyermek fogja elveszíteni legalább az egyik szülőjét az AIDS terjedése miatt - ezt a tragikus számadatot az Egyesült Államok nemzetközi fejlesztési hivatala, az US Agency for International Development legfrissebb jelentése tartalmazza, amelyet a Dél-Afrikában zajló AIDS-konferencián hoztak nyilvánosságra a CNN beszámolója szerint.

Jelenleg 16 millió gyermek él úgy, hogy legalább egyik szülője AIDS-ben halt meg. Az árvák 90 százaléka Fekete-Afrikában található. 2010-re Namíbia, Szváziföld, Zimbabwe és Dél-Afrika gyermekeinek egyharmada kerül ilyen körülmények közé - elsősorban az AIDS miatt - az idézett jelentés szerint.

Az éhezés, a háborúk vagy más betegségek gyakran emelik ijesztő nagyságrendűvé az árvák számát, ám ezek rövid távra ható tragédiák rendszerint, amelyek általában gyorsan véget érnek. Az AIDS azonban még várhatóan évtizedekig teszi tönkre a fiatalok életét - nyilatkozta Susan Hunter, aki a tanulmányt összeállította.

A fejlődő országokban a szüleiket elvesztő gyermekek száma egyébként 44 millióra növekszik a közeljövőben - köztük 30 milliónyian az AIDS következtében lesznek árvák vagy félárvák.

S ami még szörnyűbb: ezek az adatok nem térnek ki azokra a kisgyermekekre, akik HIV-vírussal fertőzve születnek, s akik többnyire ötéves koruk előtt meghalnak.

A sajátos helyi hagyományok tovább rontják a helyzetet

Mindezen egyéni tragédiák immár szociális problémákat is okoznak: az érintett gyermekek nem járnak iskolába, mert gondozniuk kell beteg szüleiket, vagy munkát kell vállalniuk, hogy eltartsák a családjukat.

John Williamson, a jelentés társszerzője szerint ez szociális feszültségeket, társadalmi instabilitást eredményezhet, amely egyre valószínűbbé válik a képzetlen, alultáplált és marginalizált rétegek megjelenésével.

A szakértők szerint mindezt csak súlyosbíthatja az, ha a gyermekeket állami árvaházakba rakják, ezért inkább a nagycsaládok, illetve a helyi közösségek segítségére kellene sietniük a kormányoknak.

A sajátos helyi hagyományok szintén katasztrofálissá tehetik az árvák helyzetét: sokhelyütt ugyanis az elhalt családfő után nem a gyermekei vagy özvegye örököl, hanem a legidősebb fivér. John Williamson szerint az ilyen szokásjog ellen az államnak kell fellépnie, és megvédenie a tragikus állapotok közé kerülő kiskorúakat.