Antianyagfegyvert fejlesztene az amerikai légierő

Dollármilliókat költ az amerikai légierő az antianyag katonai felhasználását célzó kutatásokra, írja a San Francisco Chronicle. A sci-fikben már népszerű energiaforrás nem fikció, felhasználása azonban számos nehézségbe ütközik.

Valódi sci-fi

Az antianyag létezését az 1920-as években Paul Dirac feltételezte először, feltevését előbb a pozitív töltésű "elektron", a pozitron felfedezése, majd a protonnal szemben negatív töltésű atommag felfedezése bizonyította. Az antianyag az anyaggal ellentétes töltése miatt nagy energialeadással járó reakció során megsemmisíti azt.

A pozitronok és az elektronok ütközése során a leghatásosabb kémiai robbanószereknél tízmilliószor nagyobb energia keletkezik. Egy gramm antianyag huszonhárom telire tankolt űrrakétával ér fel, idézi a lap Kenneth Edwards, a légierő "forradalmi muníció" munkacsoport igazgatójának az antianyag katonai felhasználásáról idén márciusban tartott előadását. Edwards szerint egymilliomod gramm antianyag 37,8 kilogramm TNT-vel ér fel, azaz az 1995-ben felrobbantott oklahomai kormányépület elpusztításához 0,000005 gramm antianyag is elég lett volna.

Titokban tartanák

A légierő ezért közel négymilliárd dollárral támogatott egy antianyag-kutatással foglalkozó magáncéget. Az antianyagkutatásról egyébként augusztusig számos dokumentum volt fellelhető a légierő honlapján. A Chronicle érdeklődését követően azonban a légierő parancsnoksága eltiltotta a katonákat attól, hogy a témában nyilatkozzanak.

Az antianyagfegyverek ráadásul más előnnyel is bírnak az atomfegyverekkel szemben. Az egyszeri gammasugárzást leszámítva nem szennyezik tartósan a robbanás környezetét. George Dyson tudománytörténész szerint azonban pont ez teszi igazán veszélyessé az antianyagfegyvert. "A tiszta fegyverek sokkal veszélyesebbek, mert nagyobb valószínűséggel vetik be őket", írta a San Franciosco Chroniclenek a Princeton Egyetem tanára.

Konténerproblémák

Ennél is nagyobb probléma, hogy az antianyag tárolása az anyagot megsemmisítő természete miatt nehézkes, a klasszikus mindent oldó sav probléma áll elő. Eddig azt a megoldást találták ki, hogy a tartály fala körül a pozitronokat távol tartó mágneses mezőt hoznak létre. A megoldás ugyan működőképes, így sem sikerült azonban hosszú ideig raktározni az antianyagot. Ez, tekintve, hogy egytized milligramm antianyag előállítása hatmillió dollárba kerül, jelentősen hátráltatja a kutatásokat.

Kelvin Lynn, a Washington állami Egyetem kutatója szerint azonban érdemes az antianyag-kutatásba fektetni. "Ha még tíz milliárdot elköltünk hagyományos robbanószerek kutatására, jobb fegyvereket fogunk ugyan kapni, de elérünk a kémiai robbanószerek teljesítményének végső határára", nyilatkozta a Chronicle-nek. Lynn a fegyverkutatásnál azonban fontosabb területnek tartja az űrkutatást. Az antianyag tökéletes hajtóanyaga lehetne a jövő űrhajóinak, márpedig Lynn szerint "ki kell jutnunk a bolygóról, mert jó úton haladunk az elpusztítása felé".