Argentína, a sark ura

Míg az Északi-sarkért a globális felmelegedés miatt beindult a verseny a nagyhatalmak és két kicsi, Dánia és Kanada között, addig a Déli-sark, legalábbis hivatalosan, a béke szigete. A kontinens területeire igényt tartó országok - Norvégia, Nagy-Britannia, Ausztrália, Franciaország, Új-Zéland, Argentína és Chile -, illetve az Egyesült Államok, Oroszország, Belgium, Japán és Dél-Afrika 1961-ben szerződésben mondták ki, hogy a kontinensen csak tudományos kutatásokat folytathatnak, illetve hogy senki sem ismeri el a kontinensre vonatkozó területi igényeket.

Békés harc

Az Antarktika-egyezményhez időközben több tucatnyi ország - köztük a kontinensen a lengyel kutatóbázison személyzetet állomásoztató Magyarország - csatlakozott. A magyar személyzet jelenléte a későbbi magyar igények alátámasztását is szolgálja. Mégis, szinte biztosra vehető, hogy a felmelegedéssel egyre inkább kutathatóvá váló ásványi kincsek - az Antarktisz egykor egyenlítői kontinens volt, bizonyára nagyobb kőolajtartalékokat rejt a kontinens talapzata - kapcsán itt is fellángolhatnak majd a területi viták.

Az Északi-sarkvidékkel szemben itt rendezettebb a helyzet. Bár hivatalosan semmilyen területi igényt nem fogadnak el, a kontinens nagy részét az érintett országok békésen felosztották maguk között. Igazi vita a kontinens nyugati csücske körül lehet, ahol három ország, Nagy-Britannia, Chile és Argentína is bejelentette területi igényeit.

Kapaszkodjanak meg, a legjobb esélyei az argentinoknak vannak.

Az első antarktisziak

Dél-Amerika kovbojnemzete igazi sarkvidéki nagyhatalom. Bár a sarkkutatást hajlamosak vagyunk norvég specialitásnak gondolni, a sarkot meghódító Amundsent is argentin gauchók segítették. Argentína már 1903 óta állandó bázist tart fenn a sarkvidéken a Dél-Orkney szigeteken. Az Orcadas bázison ráadásul nem csak kutatók, de polgári lakosság is van. Az első antarktiszi gyermek, Emilio Palma is argentin, az Esperanza bázison született 1978 január 7-én.

Argentína nem is túl diszkrét területi igényei megfogalmazásakor. Az 1982-ben a Falkland-szigetek kapcsán Nagy-Britanniával is háborúba keveredő Argentína hivatalosan Tűzföld tartományhoz csatolta Antártida Argentína nevű területét. Az Argentin Antarktiszt külön kormányzó felügyeli, közigazgatási központja az amerikai kontinens déli csücskén lévő Ushua városa.

Argentína egyébként a dánokhoz hasonlóan akarja bizonyítani területi igényét. Dán kutatók azon dolgoznak, hogy az északi-sarki tengeralatti hátság és Grönland földrajzi kapcsolatát igazolva támasszák alá területi igényüket. Argentin tudósok állítása szerint az antarktiszi Palmer-föld félszigete valójában az Andok folytatása, így kétségtelenül Argentína része.

Népességelőny

Chile hasonló logika alapján nevezett be a Palmer-földet magának követelő országok közé, Nagy-Britannia pedig a Falkland szigetek megtartása után érvelhet jogosan ugyanezzel.

Mégis, a többi jellemző az argentinoknak kedvez. Buenos Aires büszkén hirdeti, hogy a Déli-sarkon több argentin járt, mint más országbeli összesen. Az argentin történészek szerint a kontinenst magát is argentin halászok fedezték fel - bár ehez azért James Cook kapitánynak biztos lenne néhány szava. Vitathatatlan azonban, hogy a Déli-Sarkon szinte mindig argentinokból van a legtöbb, és hogy Buenos Aires nagyvonalú segítséget nyújt a teljes antarktiszi kolóniának - többek között argentinok építették ki a kontinens első állandó repterét is.

Kiterjesztett joghatóság

Hasonló logikával állt neki az Antarktisz meghódításának az Egyesült Államok is. Washington hivatalosan nem jelölt ki területet, amire igényt tart - az Antarktika-egyezmény kezdeményezőjeként ez furán is venné ki magát - de például a konkrét földrajzi déli-sarkon az amerikaiak tartanak fenn állandó kutatóbázist. Illetve, Argentína és Chile mellett az Egyesült Államok terjesztette ki joghatóságát a lakatlan kontinensre is.

Az Egyesült Államok az amerikaiak által vagy ellen elkövetett bűnügyek rendezésére állandó rendőri személyzetet tart a szigeten egy rendőrbíró személyében, valamint több amerikai törvény is külön foglalkozik a kontinenssel. Törvény tiltja például az antarktiszi őshonos állatok vadászatát, ahogy a nem őshonos állat és növényfajok betelepítését is. Az Antarktisszal négy amerikai minisztériumban - az amerikai államkincstár mellett a kereskedelmi, a közlekedési és a főként környezetvédelemmel foglalkozó belügyminisztériumban - is külön osztály foglalkozik.

Mindezek ellenére az antarktiszi béke legfőbb biztosítékának a későn kapcsoló Egyesült Államok tűnik. Mivel nincs megfogalmazott területi igénye, Washington pillanatnyilag a status quo fenntartásában érdekelt. De ha felengednek a jégtáblák, szembe találhatja magát a büszke argentinokkal, akik már-már őshonosnak érzik magukat a kontinensen. És tényleg, a tizenkilenc antarktiszi mind argentin állampolgár.