Reakciók az izraeli-palesztin tárgyalásokra

Ehud Barak Az izraeli fél volt a pesszimistább a csúcs után

A két tárgyaló fél közül az izraeli fél volt a pesszimistább a csúcs után. Ehud Barak miniszterelnök újságíróknak elmondta, hogy egyetlen kérdésben sem jutottak végső megegyezésre. Viszont ha konfrontációra kerülne sor, mondta Barak, legalább elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk. Azt nem tudta megmondani, hogyan tovább.

Joszi Beilin izraeli igazságügy-miniszter szerint viszont nem szabad elcsüggedni, és újabb találkozó szervezésére van szükség. ,,Már az út közepén járunk" - mondta az izraeli katonai rádióban.

A palesztinok optimistábbnak tűntek. Szaeb Erekat PFSZ-tárgyaló szerint a megegyezés esélyei most nagyobbak, mint a csúcs előtt voltak, és az itt elért eredményekre jól lehet építkezni. Arafat palesztin vezető már elhagyta az Egyesült Államokat és hazafelé vette az irányt, de útközben találkozni fog Hoszni Mubarak egyiptomi elnökkel. Arafat várhatóan az arab világ más vezetőivel is tárgyal majd.

Bill Clinton amerikai elnök, csalódását palástolva, szintén arról beszélt, hogy bár megegyezés nem született, sokat haladtak előre a felek, és már az is eredmény, hogy ilyen nyíltan meg tudták beszélni a legkomolyabb problémákat. Az amerikaiak a tárgyalások folytatására számítanak, és hírek szerint hamarosan egy magasabb rangú amerikai tisztviselő utazik majd a Közel-Keletre, a ,,felmérni a terepet".

A palesztinok optimistábbnak tűntek

A The New York Times értékelése szerint a konferencia kudarca felboríthatja az egész békefolyamatot. Bár nagy előrelépést jelent, hogy a felek leültek tárgyalni a központi kérdésekről, és több kompromisszumot is felvázoltak, a lap szerint nagy a veszélye annak, hogy a megegyezés hiánya erőszakhoz vezethet. A Times szerint Arafat felelőssége a nagyobb, hisz ő volt az, aki nem volt hajlandó engedni álláspontjából Jeruzsálem ügyében. Az arab világ, különösen Szaúd-Arábia és Egyiptom, is felelős, hisz részben az ő keményvonalasságuk és támogatásuk tette lehetővé Arafatnak, hogy ne hátráljon meg, fejtegeti az amerikai napilap.

Az izraeli Háárec szerint, bár megegyezés nélkül zárult a csúcsértekezlet, az mégis fordulópont a békefolyamat történetében. A liberális lap szerint komoly eredmény már az is, hogy a felek le tudtak ülni, és meg tudták vitatni a konfliktus valamennyi komoly kérdését, valamint a csúcs utat mutatott a legnehezebb problémák kezelésére.

Hasonlóan optimista volt a Zsidó Világkongresszus (WJC) amerikai tagozata is. A csoport New York-i közleményében úgy vélekedik, hogy a találkozó megmutatta, kompromisszumra kell jutni, és egyik fél sem érhet el mindent, amit akar. Nem szabad kétségbe esni - szól a WJC-közlemény, már csak azért sem, mert a tárgyalások rácáfoltak azokra, akik szerint Barak miniszterelnök ,,gyenge bábként viselkedik majd a tárgyalóasztalnál".

A svájci Neueu Züricher Zeitung ennél borúlátóbban látja a fejleményeket. Az NZZ szerint a folytatás könnyen lehet, hogy véres lesz, mert Jeruzsálem kérdésében továbbra sem várható kompromisszum. A város az izraeliek szemében szent és oszthatatlan, nemzeti mítosz, aminek megkérdőjelezése hazaárulással ér fel. A palesztinok pedig olyannyira negatívan állnak hozzá a megegyezéshez, hogy nem is békefolyamatról, hanem békediktátumról beszélnek - írja a lap.

A bécsi Die Presse szintén arra számít, hogy elszabadul az erőszak. A konzervatív lap szerint előrelátható volt, hogy szeptember 13-ig, a palesztin állam kikiáltásáig Arafat nem engedhet. Addig ugyan van még idő, akár egy újabb csúcsra is, mégis félő, hogy az egész folyamat kicsúszhat az ellenőrzés alól. Ez pedig évekkel visszavetné az egész békefolyamatot - vélekedik a Die Presse.

Jegyzet A helyzet az értekezlet kudarca után valójában se nem rosszabb, se nem jobb. A tárgyalások Jeruzsálem ügye miatt fulladtak kudarcba, ez a legnagyobb falat az összes közül. Clinton elnök - ha nem is ilyen explicit módon - de jórészt Arafatot tette felelőssé a kudarcért, amiért nem fogadta el Barak ajánlatát, a megosztott szuverenitást a szent Óváros felett. De Arafat támogatottsága a palesztinok közt, különösen a szélsőséges csoportok újbóli térnyerésével, minimális. Ramallah menekülttáboraiban már kisgyerekkortól szokás felnevetni az idős vezető neve hallatán, és ez nem teszi könnyűvé a manőverezést. Hogyan is mondhatott volna le Arafat a Kelet-Jeruzsálem feletti teljes ellenőrzésről? Palesztina majd' nyolcvan százalékáról már lemondott. Hogyan mondhat le még a muszlimok harmadik legszentebb városáról is, a Szikladómról, a helyről, ahonnan Mohammed a mennybe emelkedett? Sehogy. Arafatot most örömünneppel várják otthon, mert nem adta be a derekát. Ez derül ki minden arab reakcióból, legyen az palesztin, egyiptomi, vagy szaúdi. Megszilárdította helyzetét. De mi lesz a következő értekezleten? Barak nem ajánl majd többet akkor sem. Barak maga egyébként nincs akkora bajban, mint elsőre látszik. Koaliciója valóban szétesett, de a parlament augusztus 3-ától három hónapos szünetbe kezd. Ha Barak megúszik egy augusztus 2-ára kiírt indítványt a parlament feloszlatásáról és az új választások kiírásáról, amire jó esélye van, akkor nincs nagy baj. Különösen, hogy Izraelben a miniszterelnököt a törvényhozástól függetlenül választják, és így Barak bízhat benne, hogy mandátuma erős, támogatottsága pedig stabil. A közvélemény-kutatások ezt mutatják. A közvélemény-kutatásokból azonban az is kiderül, hogy az izraeliek több mint fele sokallja az engedményeket, amiket Barak tett, és hetven százalékuk egyáltalán nem hajlandó belenyugodni Jeruzsálem bármilyen formában történő megosztására. Ne legyenek illúzióink a palesztinok érzései felől sem. Ha lesz is kompromisszum a vezetők közt Jeruzsálem ügyében, azt eladniuk odahaza képtelenség lesz. És ha megegyezni nem tudnak, akkor marad minden a régiben, mert annak fenntartása a legkevesebb fejfájás. Ezért lehet, hogy lesz keretegyezmény szeptember 13-a, az oslói szerződésben megszabott határidő előtt, nehogy Arafat háborút robbantson ki a palesztin állam kikiáltásával, de az ügy lezárásáráról ne is álmodjunk.