Mladic Belgrádban bujkál

Korábbi heves nyilatkozataival szemben meglehetősen derülátóan nyilatkozott budapesti látogatásán a szerb háborús bűnösök elfogásának lehetőségéről Carla del Ponte. Az Európai Unió a héten felajánlotta a társulási szerződési tárgyalások úkrakezdését a szerb kormánynak.

Szerb ígéretek enyhítették meg

Korábban del Ponte és a hágai ügyészség azért harcolt, hogy Horvátországhoz hasonlóan Szerbia esetén is a hágai törvényszékkel való teljes együttműködés legyen a társulási szerződés alapfeltétele. Májusban azonban változott az álláspontja.

Ahogy del Ponte mondta, ez egyrészt Zdravko Tolimir, a boszniai háború harmadik számú főbűnösének tartott szerb hírszerzési parancsnok elfogásának köszönhető. Meg persze annak is, hogy a szerbek a zárt ajtók mögött hitelesnek tűnő ígéreteket tettek, ezekről azonban nem kívánt nyilatkozni.

Mint mondta, a hágai törvényszéknek szüksége van az EU politikai nyomásgyakorló készségére, ezért ahhoz ragaszkodna, hogy a csatlakozás végső feltétele feltétlenül Ratko Mladic és Radovan Karadzic, a két főbűnös kiadatása legyen.

Mladic Belgrádban

Kettejük közül Karadzic hollétéről tudnak kevesebbet. Mladicról "azt is tudjuk, Szerbia melyik körzetében bujkál. Belgrádban van" - mondta del Ponte.

Ennél pontosabban azonban nem tudják meghatározni rejtekhelyét, ettől fogva pedig a helyi hatóságok segítségére szorulnak. Azok pedig nem túl segítőkészek.

Az oroszok is bújtatnak bűnöst

És nem csak a szerb hatóságok. A jugoszláviai háborúk még szökésben lévő öt főbűnöse közül a hágai törvényszék meggyőződése szerint a koszovói bűncselekményekkel vádolt Vlastimir Dordevic Oroszországban bujkál. A törvényszék még a lakhelye pontos címét is ismeri, letartóztatási kérelmüket viszont az oroszok azzal utasították el, hogy nem találták a megadott címen.

Del Ponte, akinek nyolc éves megbízatása szeptember közepén lejár, és nem kívánja meghosszabítani mandátumát, összességében elégedett volt a bíróság működésével. Szerinte munkájuknak - ha nem is azonnali - hatása van a jövő háborúira. Ahogy szerinte a jugoszláv utódállamokbann létrejött, az EBESZ felügyelete mellett működő helyi háborús törvényszékek is egyre jobb munkát végeznek.

Legfontosabb eredményének azt tartja, hogy a hágai törvényszék egyik jogerős ítéletében népirtásnak minősítette a srebrenicai mészárlást, ami akkor is eredmény, ha az egyéni bűnösök megítélésekor a népirtás vádját jogerősen gyakran ejtik. "A bíróság fontosnak tartja az előre megfontolt szándék bizonyítását, ez pedig nehéz. Még a magukat bűnösnek vallók is tagadják, hogy népirtásra készültek" - mondta. Őt magát amúgy az is kielégíti, ha végső soron a bűnösök börtönbe kerülnek.