Miért a kommandósok?

Ami nem a kommandósok dolga

Mindenekelőtt: a különleges egységeknek nem feladatuk szemtől szembe felvenni a harcot a reguláris erőkkel. Az SAS- vagy a SEAL-szakaszok kerülik a nagyszámú ellenséggel vívott tűzharcot. Felszerelésük sokkal inkább a felderítést és a szabotázst szolgálja, mint az ellenséges élőerő lövöldözés általi ritkítását. Ezért nem tévesztendő össze az ilyen speciális egységek hadba vetése a szárazföldi támadással. [Bővebben az SAS-ről>>]

Célmegjelölés

UH-60 szállítóhelikopter

Amennyiben a légteret a szövetségesek uralják - és most ez a helyzet -, a különleges alakulatok élénken kommunikálnak az állandóan őrjáratozó vadászbombázókkal. Minthogy a hadászatilag fontos fix épületek és katonai bázisok megsemmisítése jórészt már az első csapásban megtörtént, a továbbiakban a szövetséges bombázók a csapattesteket, a tálib haderő csoportosítási zónáit, a megmaradt, de mozgatható nehézfegyverzetet és más mobil eszközöket vehetik górcső alá. Ezek közt - ahogy Irakban is - a Scud-indítóállványok valószínűleg kiemelt fontosságúak lesznek. Igaz, az alkatrész-utánpótlás és a karbantartás hiányossága miatt nem biztos, hogy van még olyan rakéta, amelyet legalább Kabul utcáin körbe lehetne vonszolni anélkül, hogy szétesne.

Ezeket a célokat a korábban felderített utánpótlási útvonalak mellett rejtőző, azokat szemmel tartó néhány fős egységek tudják észlelni. A célpont azonosítása után rádión hívhatják meg a közelben ólálkodó vadászbombázókat, esetleg lézeres megjelöléssel segítve a légicsapást.

Szabotázs, merénylet

A kommandók maguk is képesek robbantások kivitelezésére; fegyvertárukban megtalálhatók az ehhez szükséges romboló- és gyújtóbombák. A különféle elitalakulatok között vannak repülőterek elleni küzdelemre, hajók megrongálására és egyéb pusztításra szakosodott csoportok. Emellett ezek a katonák használhatók klasszikus merényleteknél, ahol egy vagy több fontos ellenséges személyt kell semlegesíteni, vagyis megölni vagy elfogni. Utóbbi lényegesen nehezebb, hiszen itt nem elég pár száz méterről lepuffantani a főgonoszt, hanem el is kell hurcolni.

Közlekedés

UH-60 szállítóhelikopter

Afganisztán gyalogosan nehezen járható; a speciális küldetésekhez szükséges felszerelés tömege (néha több mint 80 kg fejenként) nem könnyíti meg a túrát. A légtér biztosításával viszont szabadon használhatóvá válnak a Black Hawk és egyéb helikopterek, illetve a bajba került játékosokat fedezni tudó úgynevezett "gunship" típusú repülőeszközök. Ezek olyan helikopterek vagy repülőgépek, amelyek minél több, általában nagy területet lefedő fegyverrel vannak felszerelve. Ilyenek a nagy tűzgyorsaságú gépágyúk és géppuskák és a nem irányított rakéták. Helikopteres mentés fedezésekor nem elsősorban az ellenség eltalálása a célm, hanem az, hogy ne merje kidugni a buksi fejét.

Mindenesetre a lassan, alacsonyan repülő helikopterek még egy bakonyi körvadászaton is nagyobb veszélyben vannak, mint a 10 000 méter felett közlekedő bombázók, illetve a nagy sebességgel lecsapó vadászbombázók. Az infravörös rakéták ellen van védekezés: a Blach Hawk és a kíséretét adó csatahelikopterek is fel vannak szerelve infracsapda-kivető berendezésekkel. Nincs azonban olyan eszköz, amely megakadályozhatná, hogy egy jól irányzott géppuskasorozattal kényszerítsék földre a forgószárnyasokat. A kommandók bevetése tehát szinte bizonyosan áldozatokat fog követelni a szövetségesek oldalán.