Csempészéssel vádolja az EU az amerikai dohánygyárakat

R. J. Reynolds 1875-ben alapította cégét

Az Európai Unió Bizottsága beperelt két amerikai dohánygyárat, a Philip Morrist és az R. J. Reynoldsot, mivel a Bizottság szerint ezek a cégek komoly kárt okoztak az Uniónak, mert együttműködtek a termékeiket Európába csempésző szervezetekkel. A Bizottság szerint a cégek pénzmosással és átutalási csalással is vádolhatók. Az eljárás érdekessége, hogy az EU a keresetet egy brooklyni szövetségi bíróságon nyújtotta be.

A brit kormány ezzel párhuzamosan vizsgálatot indított a British American Tobacco (BAT) ellen, hogy kiderítse, csempészett-e a cég cigarettát Nagy-Britanniába. Az EU illetékesei szerint hasonló vizsgálat várható a többi tagországban is.

A jogi lépéseket az indokolja, hogy az EU és a tagországok költségvetésében óriási adó- és vámbevételi hiányok mutatkoznak, és ezek a kormányok szerint a cégek illegális akciói miatt keletkeztek. A Bizottság kártérítést követel az állítólag több milliárd dollárra rúgó kiesés miatt, bár az igényelt pontos összeg egyelőre nem ismert.

Az eset az amerikai igazságügy-minisztérium figyelmét sem kerülte el. Egy észak-karolinai szövetségi bíróság vizsgálatot indított, hogy tisztázza, a vállalatok tényleg olyan cégeknek adnak-e el cigarettát, amelyek később csempészeknek adják tovább az árut.

Az EU ideális terep a csempészethez

A tagországok adójogszabályai közti különbségek az Uniót ideális tereppé teszik a cigarettacsempészés számára. Norvégiában a magas adó miatt egy csomag amerikai cigaretta ára elérheti a hét dollárt, míg Spanyolországban ugyanez egy-két dollár. Mivel belső határok nincsenek, nem ütközik komoly akadályba, hogy a cigarettát az ,,olcsó országból" a ,,drágába" vigyék.

Europort, Rotterdam ideális terep a csempészethez

A kereset szerint a kilencvenes években több ezer alkalommal érkezett illegális szállítmány Spanyolországba, és a cégek felső vezetése tudott is erről. Sőt, a dokumentum szerint a Philip Morris vezetése részletes terveket dolgozott ki az áru bejuttatására, és utasítást adott a bizonyítékok szisztematikus megsemmisítésére. A Bizottság szerint az amerikai gyárak rendre megtagadták, hogy európai ügyfeleiket megnevezzék.

Az EU állítja, hogy egy esetben az R. J. Reynolds Miamiból egy panamai cégnek adta el az árut, majd az behajózta azt Rotterdamba. Ott hamis dokumentumokat kreáltak, melyek szerint a cigarettákat a Kanári-szigetekre szánják, de a szállítmány végül Barcelonában kötött ki.

Szakértők szerint az amerikai bíróság nem illetékes

Amerikai elemzők állítják, hogy az ügyet illetékességi problémák miatt ejteni fogják. Egy, a New York Timesban publikáló szakértő szerint az EU az amerikai jogrendszer előnyeit próbálja kihasználni. Mint írja, ,,Brooklynban beadni a keresetet olyan, mintha egy franciaországi gyilkosságot Texasban tárgyalnának, csak azért, mert ott van halálbüntetés."

Más vélemények szerint az EU azért választotta Brooklynt, mert ott már született néhány, dohánycégeket elmarasztaló ítélet; de még ezzel együtt is valószínűleg nagyon nehéz lesz igazolni az elvesztett pénz mennyiségét.

A dohánygyárak cáfolnak

Megerősítették a 145 milliárdos kártérítésről szóló ítéletet Júliusban a történelem eddigi legnagyobb összegű egyedi kártérítését ítélte meg egy floridai bíróság a dohánygyártók ellen, a 700 ezer beteg dohányos nevében indított perben. Az amerikai esküdtszék csaknem 145 milliárd dollár kifizetésére kötelezte az érintett gyárakat (a Philip Morrist, az R.J. Reynolds Tobaccót, a Brown & Williamson Tobaccót, a Lorillard Tobaccót és a Liggett-csoportot). A döntés után Kaye bírónak arról kellett döntenie, hogy mérsékli-e a kártérítés összegét, s milyen eljárás vár a további perindítványokra a hasonló ügyekben. A bíró kedden 63 oldalas dokumentumban közölte döntését, melyben megerősítette a korábbi összegről szóló ítéletet, és elutasította a gyárak kérését, hogy csökkentse az összeget és indítson új eljárást. A cégek fellebbviteli bírósághoz fordulhatnak. A Lorillard és a Liggett a júliusi ítélet után a többi céggel ellentétben egyezkedni kezdett a felperesekkel, hogy jobb pozícióból várhassák a többi kereset tárgyalását. A cégek ellen azon a brooklyni bíróságon nyújtottak be kereseteket, ahol az EU is.

Az R. J. Reynolds rövid közleményben cáfolta a vádakat. A dokumentum szerint a vád nem bizonyítható, és az EU állításai nem fedik a valóságot.

A Philip Morris Europe szerint ,,az EU jobban tenné, ha velük együttműködve harcolna a csempészet és hamisítás ellen". A cég közleményben tudatta, hogy a történtek ellenére hajlandó együttműködni a Bizottsággal, de harcolni fog a példátlan jogi eljárás ellen.

A kereset tényleg rossz helyen van

Az eljárás egyébként nem példátlan. 1999-ben Kanada egymilliárd dollárra perelte az R. J. Reynoldsot Syracuseban ugyanilyen vádak alapján. A kereset szerint a cég csempészhálózatot és offshore cégek tucatjait hozta létre, hogy olcsó cigarettával árassza el az országot, miután Kanadában kétszeresére emelték a dohányáru vámját és adóját. Kanada később csökkentette ezeket, mondván, ,,ilyen mértékű csempészettel képtelenség harcolni".

A kanadai keresetet a bíróság illetékességi okok miatt vetette el. A bíró indoklása szerint ,,nem lehet amerikai bíróságokat külföldi adóbehajtásra alkalmazni".