Bush új háborúja

2005.01.19. 10:23
Újra csatakürtöktől hangos Washington. Hiába nem teremtett még rendet Irakban sem az Egyesült Államok hadserege, a második elnöki periódusát csütörtökön kezdő Bush elnök neokonzervatív baráti köre már az atomhatalmi álmokat szövő Irán megfegyelmezésére készül. A hírek kommandós bevetésekről, diverzánsakciókról szólnak, az aggályoskodók szerint azonban Teherán jóval keményebb ellenfél Huszein kiéheztetett rezsiménél.

Irán lehet az Egyesült Államok terrorellenes háborújának következő célpontja, véli egyre több elemző. Ahogy közeledik január 20-a, Bush második elnöki periódusának kezdőnapja, egyre több jel utal arra, hogy a Közel-Keletet bármi áron demokratizálni akaró neokonzervatív kör új célpontot talált magának.

Célpontfelmérés

Olyannyira, hogy Seymour Hersh, a New Yorker a Pentagon teljes hierarchiájában jól értesült barátokkal rendelkező oknyomozó riportere, az abu-grébi fogolykínzások leleplezője szerint a hadsereg titkosszolgálatának ügynökei már Iránban terepszemlézik a nukleáris létesítményeket, előkészítendő egy katonai csapást. A New Yorkerben megjelent cikkre reagálva a Pentagon félretájékoztatottnak nevezte Hershet, de nem cáfolta tételesen a riporter állításait a felfokozott ügynöki tevékenységről, írja a Guardian.

#alt#
A natanzi atomlétesítmény

A támadás készülő tervére utalt az is, hogy az NBC-nek nyilatkozó Bush elnök sem zárta ki a katonai akció lehetőségét. "Remélem diplomáciai úton is megoldható a probléma, de nem zárnék ki más lehetőséget sem", nyilatkozta. Külügyminiszter-jelöltje, az Irak elleni háborút nemzetbiztonsági tanácsadóként előkészítő Condoleezza Rice sem volt kíméletesebb.

Diplomatikusabb ökölcsapások

Keddi szenátusi meghallgatása előtt nyilatkozva az Egyesült Államok első afroamerikai és nő külügyminiszter-jelöltje ugyan a diplomácia fontosságáról beszélt, de kitartott a demokráciaexport amúgy még Clinton elnöksége alatt kidolgozott koncepciója mellett is. "Arra kell használnunk a diplomáciánkat, hogy olyan új egyensúlyt teremtsünk a világban, mely kedvez a szabadságnak", mondta.

Bár nyilatkozatában fontosnak nevezte, hogy az eddigi monologizálást a párbeszéd váltsa fel, sietve közölte azt is, hogy míg a Közel-Keleten zsarnokok uralkodnak, az fenyegetést jelent az Egyesült Államok polgáraira.

Könyörgőre fogták

A Bush legbelsőbb köréhez tartozó és az elnökválasztás utáni átalakításokat az iraki háborút megelőző, hamisnak bizonyult fenyegetőzések terjesztésében játszott szerepüket is megerősödve túlélő neokonzervatívok régóta célpontjuknak tekintik Iránt. A vallási fanatikusok irányítása alatt álló ország jogos aggodalom, főként hogy az elmúlt egy évben egészen nyilvánvaló lépéseket tett saját atomfegyvere legyártásáért.

A helyzetet az Európai Unió próbálta megoldani, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország szokatlanul egységesen tárgyalt a teheráni hatalommal. Múlt év végén megállapodás is született a négy ország között, mely szerint Irán megnyitja az ellenőrzések előtt létesítményeit, bár ha nem működne együtt sem szankcionálnák súlyosan. (Franciaország és Németország kiterjedt üzleti kapcsolatokat ápol az olajban gazdag Iránnal, mely atomprogramját a nyilvánvaló energiabőség ellenére is energetikai szükségleteivel indokolja.)

Az Egyesült Államok látványosan távol maradt a tárgyalásoktól, nem is nagyon kommentálta azok fejleményeit. Némileg alátámasztani látszik véleményüket, hogy Irán az egyezmény megszületése ellenére sem hagyott fel az urándúsítással, melynek fő célja végső soron az atomfegyvergyártásban is használható tisztaságú hasadóanyag előállítása. Az iráni lépés még a visszafogott uniós diplomaták szerint is sérti a megállapodás szellemét.

Az ellenség ellenségei

A neokonzervatívoknak ennél kevesebb is elég volt Irak megtámadásához, nem csoda, hogy Washingtonban már az Irán elleni katonai akcióról pletykálnak. A Guardian értesülései szerint a Pentagon titkosszolgálata mellett már egy iráni ellenzéki csoport, a korábban Szaddám Huszein által is támogatott, éppen ezért terroristának bélyegzett Mudzsahedin e Kalk (MEK) tagjainak bevetését is tervezik. A csapat koordinálására a CIA egy farsziul is beszélő tisztjét kérték fel, ő azonban elutasította a munkát. A Guardiannak a neve elhallgatását kérve nyilatkozó titkosügynöknek nincsenek pontos információi arról, hogy mi valósult meg a tervből.

#alt#
Ahol az uránt dúsítják

Példája is mutatja, hogy az Irán elleni katonai akciót az iraki háború előtti vitáknál is hevesebb összecsapás előzheti meg a neokonzervatív héják és a kormányzat mérsékeltebb tagjai között. Utóbbiak szerint ugyanis az Irán elleni katonai akció, tekintettel az amerikai hadsereg pillanatnyi iraki leterheltségére és Irán katonai erejére, nem is létező opció. Több nyugállományú katonatiszt és hírszerző az Atlantic Monthly című katonapolitikai szaklap felkérésére végzett stratégiai játékának végeredménye is az volt, hogy Iránt katonailag lehetetlen térdre kényszeríteni, így ha a szankciók és fenyegetések politikája kudarcot vall, az Egyesült Államok kénytelen lesz elfogadni Irán atomhatalmi státusát.

Fogadni merne

Ami még a konzervatívabb becslések szerint is 2010-ig bekövetkezhet. A témában érzékeny - Irán első számú ellenségének számító és rakétái hatósugarán belül fekvő - Izrael 2007-re becsüli az első iráni atombomba megszületését. És ha Amerika nem is, Izrael szinte biztosan katonai megelőző csapást mér az iráni atomlétesítményekre, ahogy tette azt Irakban is. Egy ilyen csapás az összes elemző szerint legalábbis lassítaná az iráni atomfegyver megszületését.

Összességében, pillanatnyilag még a washingtoni héják is elhamarkodottnak tartanának egy katonai akciót. "A kormányzati bürokrácia inkább nem tenne semmit az ügyben, az igazi kérdés az, hogy Bush és Cheney alelnök egyet fog-e érteni döntésükkel. Arra fogadnék, hogy az Egyesült Államok nem fog megelőző csapást mérni Iránra. De nem tennék rá sok pénzt", nyilatkozta a Guardiannak Reuel Marc Gerecht volt CIA-ügynök, a neokonzervatívok egyik legélesebb háborúpárti hangja.