Székely bognárok, szevasztok!

2007.01.01. 08:14
2006 szilveszterén nem Románia és Bulgária EU-csatlakozására durrantak a pezsgők. A két ország az EU rossz időszakában ünnepelheti a csatlakozást, de lehet, hogy a tagság első éveiben vidámabbak lesznek, mint például mi, magyarok voltunk. Rövid, ünnepi elemzésünkben megvizsgáljuk, hogy mit kap a bővítéstől Magyarország, a két csatlakozó és úgy általában az EU.

Zárt karokkal várt testvérek

Ahhoz képest, hogy Európa legnagyobb magyar kisebbsége csatlakozik az EU-hoz, Magyarországon nem lesz nagy központi ünnepség a bővítés tiszteletére. Az örömkönnyek felszárításához a magyar kormány munkaerőpiaci korlátozásokkal járult hozzá, pedig 2004-ben még jogosan háborodott fel 12 régi tagország az uniós alapelveket sértő elzárkózásán.

Az is igaz, hogy a magyar korlátozás inkább csak jelzésértékű. 219 szakmában automatikusan jár a munkavállalási engedély az újonnan csatlakozóknak, például az egészségügy egészében. Magyarország emellett tárt karokkal várja a székely bognárokat, a csángó kádárokat, a román filozófusokat és a bolgár csillagászokat is. A tanárokat - akikből pedig Erdélyben biztos van kínálat - viszont nem.

Hogy a kormány korlátozásokat vezetett be, az javarészt az MSZP korábbi politikájának csapdahelyzetéből következik. A szocialisták a 2002-es választások idején 23 millió románnal riogattak, és ellenezték a kettős állampolgárságot is, mondván az is az erdélyi magyarság áttelepülését erősítené. A korlátozások milyensége viszont mintha azt jelezné, hogy a szocialisták végre feladják a demagóg rémisztgetést - a szimbolikus keménykedés inkább saját szavazóiknak szól.

A csatlakozás a romániai magyarság szempontjából ennek ellenére előnyös. Bár ténylegesen eddig sem veszélyeztette különösebben semmi a kisebbségi magyarság jogait, az EU-csatlakozás garantálja, hogy ebben már nem is történhet változás. Az EU-csatlakozással minden utazási nehézség elhárul az erdélyi magyarok elől, bár tényleges változást majd Románia a távoli jövőbe vesző schengeni csatlakozása hoz. Az erdélyi magyar felsőoktatás kérdésében nem várható változás, mivel az román belügynek számít.

Dől majd a lé

A két csatlakozó ország feltétlenül jól jár az EU-val. Mivel kifejezetten elmaradott régiókról van szó, az EU fejlesztési alapjaiból dőlni fog a pénz. Románia a következő hét évben napi 11 millió eurót kap majd a felzárkózási alapból - így tényleg rohamos fejlődés indulhat el az országban.

Már ha a korrupció el nem nyeli a pénzeket. Mind a román, mind a bolgár csatlakozással szemben az egyik legfőbb ellenérv a nagyarányú korrupció volt. Sokan értékelték úgy a két ország csatlakozását, hogy az EU még egy utolsó nagy gesztust tett - hiszen mindkét országgal kapcsolatban felmerült, hogy az utolsó pillanatban elhalasztják a csatlakozást.

Intő jel lehet az is, hogy a 2004-ben csatlakozott országokban európai szemmel rémes dolgok történnek. Szlovákiában és Lengyelországban a szélsőjobboldal került hatalomra, Csehországnak nincs kormánya, Magyarországon pedig zavargásokig feszült a politikai szembenállás.

És csak bízni lehet benne, hogy a két ország vezetői komolyan gondolják fogadkozásaikat, hogy a csatlakozással nem hagyják abba reformjaikat.

Mozgó járműre ugrottak fel

Hogy ezek után az EU miért döntött mégis a két ország felvétele mellett? A cinikus válasz, hogy nem nagyon tehetett mást, és amúgy sem befolyásolja különösebben az éppen alkotmányozási válságba merült régi tagállamok életét a bővítés. A pozitívumokra nyitottabban azt felelhetjük, hogy Romániával és Bulgáriával újabb 33 millió polgárral bővül az EU, gazdasági befolyása kiterjed a Fekete-tenger teljes nyugati medencéjére és tovább nő az amúgy is nyugatos Ukrajnában és Moldáviában. Ráadásul a két országban, már csak elmaradottságuk miatt is, hatalmas a fejlődési potenciál.

Ráadásul az EU kilábalóban van a 2004-2006-os időszak letargiájából. 2006-ban hosszú idő óta először az európai gazdaság fejlődési üteme meghaladta az amerikaiét. Az optimizmus jövőre a politikára is átragadhat, főleg, hogy az integráció hagyományos motorjainak számító Németországban és Olaszországban jelentős változások történtek, Franciaországban pedig várhatóak.

Olaszországban Romano Prodi volt EU-főbiztos lett a miniszterelnök, Németországban Angela Merkel kíván európaiság szempontjából is Helmut Kohl örökébe lépni. Az alkotmányt elutasító Franciaországban 2007-ben elnökválasztás lesz, és a két esélyes jelölt Segolene Royal és Nicolas Sarkozy is integrációpártibb a mostani hatalmi elitnél.

2006 szilveszterén nem a román és a bolgár EU-csatlakozás tiszteletére durrantak a pezsgők. De 2007-ben újraindulhat az EU alkotmányozási folyamata, ezzel felgyorsulhat az integráció. Nem lehetetlen, hogy a 2004-es bővítésnél dicstelenebb 2007-est jobb hangulatú nászidőszak követheti.