Az euró-akol melegében

A határidők be nem tartása, a vállalt intézkedések végre nem hajtása lassan rutinná válik a görög hiteltárgyalások kapcsán. Így értékeli az európai sajtó az athéni kormány és a trojkának becézett EB-EKB-IMF delegáció közötti tárgyalások aktuális állását. Semmiképpen sem kívánjuk lebecsülni a görög nép által tett erőfeszítéseket, de azt azért látni kell, hogy az eddigi görög megszorítások mértéke messze elmarad attól, amit a balti országok, vagy éppen Magyarország tett a válság kezelése érdekében.

Mégis úgy tűnik, hogy a görögök újabb segítséget kaphatnak az olimposzi magasságokba emelkedő államadósságuk finanszírozásához. A trojka javaslata szerint Görögország hitelezőinek le kellene írniuk a tartozás egy részét. Volt már erre példa idén nyáron, amikor a második görög mentőcsomag kapcsán a magán befektetők “vállalták” “önkéntesen” a “tartozás átstrukturálását”- magyarán elveszítették a befektetéseik körülbelül felét. Most viszont a görög állampapírokat birtokló tagállamoktól várnának hasonlót, ami egészen új szintre emeli a tétet. Itt már adófizetői pénzről van szó. Nem a Deutsche Bank és a UBS bukja a befektetést, hanem Jürgen, Sven, Lars és a többi észak- és nyugat-európai adófizető. Ráadásul úgy, hogy 40 milliárdnyi görög kötvénnyel rendelkező EKB nem szállhat be a buliba, mert az eurózóna szabályai tiltják az államok finanszírozását. Hasonlóképp a Nemzetközi Valutaalap sem játszana ebben a körben.

Az ötlet egyébként azt követően merült fel, hogy korábban kiszivárgott: Görögország a korábbiakhoz képest 16-18 milliárd euróval több pénzt kap, valamint további két évet a hitelek visszafizetésére és csökkentik a hitelek kamatait is. Cserébe a görögöknek újabb 150 reformlépést kellene végrehajtaniuk, köztük a foglalkoztatás és elbocsátás szabályainak rugalmasabbá tételét és a minimálbérre vonatkozó előírások módosítását.

Ahogy pedig már megszokhattuk lassan Athén körmére ég a következő hitelrészletről (31,5 milliárd euró) szóló megállapodás. A trojka szerint november 12-én lehetne azt tető alá hozni, míg az ország 16-án válna fizetésképtelenné. A Spiegel cikke azonban azt sem felejti el megemlíteni, hogy a hitelezők egyre frusztráltabbak mivel nem látják megfelelően teljesülni a kiadáscsökkentési lépéseket. Ez számokban kifejezve annyit tesz: a vállalt reformoknak mindössze a 60 százaléka valósult meg, 20 százalékukat vitatják, míg a maradék 20 százalék egyáltalán nem teljesült.

Az ismert körülmények ellenére miért folytatódik tovább Görögország finanszírozása? Az EUrologus szerint az eurózóna meghatározó politikai vezetői komolyan elhatározták, hogy Görögországot az övezeten belül kell tartani. A kiesésével járó következmények ugyanis mind Görögországra, mind az övezet egészére nézve drasztikusak lennének, és ennek esetleges felelősségét senki nem szeretné vállalni.

Végül pedig halkan jegyezzük meg: az övezeten kívül ragadt Magyarországgal szemben sem az EU, sem az EKB, sem az IMF nem lesz ilyen engedékeny. Miért is lenne?