A britek korlátoznák a kelet-európaiak bevándorlását

A brit kormány fél megnyitni munkaerőpiacát a bolgár és a román munkavállalók előtt, és hibának tartja, hogy nem korlátozták korábban az EU-10-ek, így a magyarok munkavállalását. Pedig nincs még egy ország, amelyik olyan jól járt volna az európai bevándorlással, mint Nagy-Britannia.

A kormányzó brit konzervatívok képviselői szerint jövőre, amikor megszűnnek a bolgár és román munkavállalókkal szemben érvényes korlátozások, soha nem látott bevándorlóhullám zúdul az országra, ami nehezen lesz kezelhető a brit társadalomnak. Jack Straw, a konzervatívok előtt kormányzó Munkáspárt bevándorlási politikáért is felelős belügyminisztere pedig hibának nevezte, hogy országa 2004-ben megnyitotta a munkaerőpiacot az új tagállamok előtt.

Fotó: Joshua Roberts / AFP

Az új tagállamok 2004-es csatlakozásakor Nagy-Britannia volt az egyike annak a három tagállamnak, amely szabaddá tette a közép- és kelet-európai munkavállalók előtt a munkavállalást. A nyolc újonnan csatlakozott közép- és kelet-európai országból összességében nagyjából egymillió munkavállaló érkezett az elmúlt tíz évben Nagy-Britanniába. Ez a szám jelentősen meghaladja a brit kormány 2004-es számításait, amelyben legfeljebb évi 13 000 közép- és kelet-európai bevándorló szerepelt.

A brit politikusok nyilatkozatai azonban konkrét problémákat alig említenek, ehelyett inkább a brit társadalomban erősödő bevándorlás-ellenes hangulatra igyekeznek rájátszani. Az EU-, és bevándorlás-ellenes UKIP évi 50 000 román és bolgár bevándorlóval riogat, miközben David Blunkett, a konzervatív belügyminiszter szerint a romák bevándorlása „zavargásokkal fenyeget” és „súlyos szociális feszültségeket okoz”.

A bevándorlást problémaként kezelő, és a bevándorlókkal riogató nyilatkozatok különösen furcsának hatnak egy olyan országban, amely az elmúlt évtizedekben tapasztalt stabil gazdasági fejlődését a piacok megnyitásának, az áruk, a személyek, a szolgáltatások és tőke áramlását korlátozó akadályok fokozatos lebontásának köszönheti. A National Institute for Economic and Social Research 2011-es tanulmánya szerint a kelet-európai munkavállalók nagyjából 5 milliárd fonttal járultak hozzá a brit GDP növekedéséhez 2004 óta. Ugyanezen tanulmány szerint Németország, amely 2011-ig korlátozta a keletiek munkavállalását 0,1-0,5 százalékos GDP csökkenést könyvelhetett el emiatt.

Nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy a nyitás jelentős terheket rótt volna a szociális rendszerre Nagy-Britanniában. Ez már csak azért sem valószínű, mert a brit szociális rendszer még a gazdasági válság előtt is csak feltételekkel és rendkívül korlátozott ideig adott munkanélküli, vagy szociális támogatást.

Az Európai Bizottság pár napja közzétett közleménye szerint nem csak Nagy-Britanniában, de Európában mindenhol igaz, hogy a bevándorlók a befogadó ország szociális rendszerének nettó befizetői. Azaz összességében több adót fizetnek be, mint amennyi szociális ellátást kivesznek az államkasszából. Ugyanerre a következtetésre jut az OECD 2013-as tanulmánya is, amely szerint minimális az esélye annak, hogy a bevándorlás további terhet róna a szociális ellátórendszerekre. A Bizottság további érdekes megállapítása, hogy nem mutatható ki összefüggés a szociális ellátórendszer bőkezűsége és a bevándorlók száma között.

A szociális népvándorlás esélyét tovább csökkenti, hogy az uniós állampolgárok szabad mozgása nem jelenti azt, hogy a másik tagállamban letelepedni szándékozó uniós polgár automatikusan tartózkodási jogot szerez, és hozzáfér a szociális rendszer ellátásaihoz. Az uniós szabályok szerint három hónapnál rövidebb ideig bárki átmehet egy másik országba, az ennél hosszabb tartózkodásnak azonban már feltételei vannak. A diákok, nyugdíjasok és más gazdaságilag inaktív személyek csak akkor maradhatnak, ha igazolni tudják, hogy van egészségbiztosításuk, és elegendő pénzük a létfenntartáshoz. Hat hónapig tartózkodhat az adott ország területén az, aki munkát keres. A három hónapig, vagy annál rövidebb ideig tartózkodó, illetve a munkakereső külföldieknek a tagállamok nem kötelesek szociális ellátásokat biztosítani.

Aki viszont dolgozik, vagy vállalkozik, az tartózkodási jogot, öt év után letelepedési jogot, és az adott ország állampolgáraival azonos jogokat szerez a szociális szolgáltatások igénybevételére. Ez utóbbi logikus következménye annak, hogy az általa befizetett adókkal azonos mértékben járul hozzá a szociális rendszer fenntartásához.

Fotó: Vasily Maximov / AFP

Az Európai Bizottság most kiadott közleménye is elismeri, hogy a tagállamok közötti vándorlás adott esetben problémákhoz vezethet, és azt is, hogy vannak akik a másik tagállam kedvezőbb szociális ellátása miatt döntenek a költözés mellett. A Bizottság ugyanakkor azzal érvel, hogy a problémát messze eltúlozzák. A más tagállamban tartózkodó uniós állampolgárok száma a Bizottság szerint 2012 végén 14 millió volt, ami az EU összlakosságának mindössze 2.8 százaléka. A társadalmi befogadással járó költségek finanszírozására pedig a tagállamok az Európai Szociális Alapból költhetnek, sőt, 2014-től az alap forrásainak legalább egyötödét ilyen célokra kell fordítaniuk.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!