Liberálisnak lenni nem betegség, Monsieur Orbán! – az Európai Liberálisok

A címben idézett mondat az EP strasbourgi plenáris ülésén hangzott el, és a csörte nem az első alkalom volt, hogy Orbán Viktor összecsapott belga jóakarójával, Guy Verhofstadt ALDE-frakcióvezetővel az Európai Parlamentben. Érdekes vitát folytattak már 2011-ben a médiatörvény, az új magyar alkotmány, majd annak későbbi módosításai miatt, melyeket Verhofstadt az Európai Unió demokráciafelfogásába ütközőnek talált.

A kölök kormányfő

Az április 11-én hatvanadik születésnapját ünneplő Guy Verhofstadt már fiatal politikusként hírnévre tett szert: amikor 29 évesen a flamand liberális párt élére állt, heves stílusával kiérdemelte a ­„Da Joenk"  (kb. „a kölök") becenevet. Három évvel később pénzügyminiszterré nevezték ki Wilfried Martens kormányában, ahol szigorú gazdaságpolitikája miatt Baby Thatcher ként kezdtek róla beszélni. Az 1999-es és a 2003-es választáson győzelemet aratott és kilenc éven keresztül volt Belgium miniszterelnöke, három különböző összetételű liberális-zöld-szociáldemokrata kormány élén. 2009 óta vezeti az EP liberális frakcióját. Az európai integráció egyik legelkötelezettebb híveként tartják számon: gyakran érvel amellett, hogy az Európai Uniónak egy föderális struktúra felé kellene elmozdulnia, ahol a nemzetállamoknál kisebb régiók döntenének a legtöbb fontos kérdésben, illetve előszeretettel hangoztatja, hogy az eurókötvények bevezetése jelentene igazi megoldást a pénzügyi válságra.

 

VIDEÓ Verhofstadt Says Euro Bonds `Only Way' to Stop Crisis

www.youtube.com/watch?v=_KibFxSykbg  

 

Mint a parlament egyik legnagyobb sztárját, a frakció őt választotta jelöltjéül az Európai Bizottság idén megüresedő elnöki posztjára. Egy darabig még párton belüli kihívója is akadt, az EU-s „pénzügyminiszter" Olli Rehn személyében. A finn politikus színpadi jelenléte viszont körülbelül annyira felvillanyozó, mint Kimi Räikönnené egy különösen fontos futamgyőzelem után . Ráadásul Rehn neve a megszorító intézkedések szinonimájává vált az EU-s hitelprogramban résztvevő  országokban, így aztán még a rögtönzött előválasztási kampány finise előtt visszalépett Verhofstadt javára.

A liberalizmus Észak- és Nyugat-Európában népszerű

A válságtól sújtott dél-európai tagállamokban persze már régóta nem hasítanak a piacgazdaság jótékony hatásait népszerűsítő liberális pártok, ahogy a konzervatív-posztszocialista kettősségbe merevedett közép-európai országokban sem. Ha ránézünk az ALDE-s európai parlamenti képviselők földrajzi megoszlására, úgy tűnhet, hogy a liberális pártok által hirdetett üzenetek: az emberi jogok védelme, a magántulajdon tisztelete, a szabad vállalkozás ösztönzése mind skandináv és nyugat-európai hóbortok, amikkel a kontinens kevésbé szerencsés felén nem igazán érdemes politizálni.  Népességükhöz viszonyítva a legtöbb liberális képviselőt Svédország, Dánia és  Finnország küldte a mostani ALDE frakcióba.

2009 óta magyar politikust sem találunk az Európai Liberálisoknál, és ezzel nem vagyunk egyedül Közép-Európában: sem a cseh, sem a lengyel, sem a horvát választók nem küldtek képviselőt a liberális képviselőcsoportba, a szlovákok és az osztrákok is csak egyet-egyet.  

Pénzügyi reform, emberi jogok, KKV-k

Pedig nem lehet azzal vádolni az ALDE-t, hogy vadkapitalista érdekeket képviselne az Európai Parlamentben. Habár összetétele nagyon vegyes, saját hívei is inkább egy szociálliberális formációként írják le. Az egyik legbefolyásosabb liberális demokrata képviselő, a brit Sharon Bowles legnagyobb eredményének éppen azt tartja, hogy sikerült szigorúbb tőkekövelményeket  szabni az európai bankokra: a gazdasági és pénzügyi bizottság elnökeként a témában ő vezette a több éven átívelő tárgyalásokat. Az Európai Parlament által kérvényezett korlátozás a banki alkalmazottaknak adható éves jutalom összegére  pedig olyan intézkedés, amelyre egy unortodox gazdaságpolitikus is elismerően csettintene. Persze az ő nevéhez fűzödik az EU kormányai számára meglehetős költségvetési szigort előíróúj gazdasági szabályozás törvénybe iktatása is. 

A kor követelményeinek megfelelően az ALDE választási üzenetei  között is a leghangsúlyosabb a munkahelyteremtés. Különbségek a pártok között csak a munkahelyteremtés mikéntjében vannak: a liberálisok a szolgáltatások és dolgozók szabad áramlásának biztosításával, valamint az üzleti tevékenység könnyítésével képzelik ezt el Európa-szerte. Régi vágyuk a túlzott nemzeti szabályozások leépítése és a határellenőrzések felszámolása. Támogatnák, hogy a kis- és középvállalkozások könnyebben juthassanak pénzügyi forrásokhoz. Megreformálnák a mezőgazdasági támogatások rendszerét, hogy az jobban ösztönözze a technikai fejlesztést, és legfőképpen, hogy abból a keretből is több pénz maradjon munkahelyek létrehozására.

Várható eredmények május 25-én

Az ALDE-nak jelenleg 84 képviselője van, ezzel a harmadik legnagyobb frakció. A legnépesebb képviselőcsoport a konzervatív-kereszténydemokrata Európai Néppárté (274), amelynek egyedül nincsen abszolút többsége (384), ezért a legtöbb döntésnél vagy a szociáldemokratákkal (194) vagy a liberálisokkal kell összállniuk, hogy egy-egy javaslatot átvigyenek a törvényhozáson. Ritkábban az is megtörténik, hogy szociáldemokrata-liberális-zöld összefogás vezet győzelemre egy kezdeményezést: ilyen felállással fogadták el a Magyarországról szóló Tavares-jelentést (bár a szavazat-arány alapján azt jónéhány néppárti politikus is támogatta) .

A liberális pártcsalád hívei bíznak benne, hogy a májusi választások után is megtarthatják kulcsfontosságú szerepüket a döntéshozatalban, a kilátásaik azonban nem rózsásak. A frakció gerincét alkotó német FDP történelmi vereséget szenvedett a tavalyi németországi választásokon: 4,9%-os eredménnyel kiestek a Bundestagból. A sokkot mostanra sem tudták kiheverni, és habár az EP-választáson már nem kell bejutási küszöböt megugraniuk, a jelenleg 3%-osra mért támogatottságuk 2 képviselőnél többet nem jelenthet nekik. Jelentős visszaesés a mostani 12-ről. A másik legerősebb csapat, a brit Liberális Demokrata párt is gyengélkedik: habár német kollégáiknál jobb eredményre számítanak, a jelenlegi 9%-os mérés nekik sem ígér sok jót.

Guy Verhofstadtnak pedig nagyon fontos lenne a jó szereplés. Egyértelműnek látszik ugyanis, hogy nem az ALDE fogja adni az Európai Bizottság elnökét, mert a néppárti és a szociáldemokrata jelölt magasrangú támogatói egymás között fogják lemeccselni a pozíció sorsát. Az EB vezetőjét az európai állam- és kormányfők megegyezéssel nevezik ki, azonban személyét európai parlamenti többség kell, hogy jóváhagyja. Itt jöhet a képbe Verhofstadt, aki, ha meg tudja őrizni frakcióját európai "harmadik erőként", kulcsszerepet kaphat a döntésben. Brüsszelben az a hír járja, hogy az Európai Parlament elnöki széke lenne az ár, amiért letenné a voksát valamelyik csúcsjelölt mellett.

Nem véletlen, hogy az ALDE vezetése új területeket szeretne meghódítani: összeurópai kampánnyitó ünnepségüket Bécsben tartják majd május 2-án, a feltörekvő Új Ausztria (NEOS) párt tiszteletére, akik 10% fölötti eredményre gyúrnak, jó eséllyel. Érdekesség, hogy a párt listájának előkelő hatodik helyén egy magyar politikus, Nagy Szabolcs áll. Vele készült interjúnkban arról beszélt, hogy habár az osztrák politikában sem finomkodnak egymással a szereplők, politikai gyűlöletkeltés nem mérgezi úgy a társadalmat, mint Magyarországon.

Hogy akad-e olyan magyar párt, amelyik képviselőt ültetne az ALDE-ba, még kérdéses. Fodor Gábor pár hete bejelentette, hogy Magyar Liberális Pártja nem indul az EP-választáson . Az Együtt-PM tárgyalt az ALDE-val, de hivatalosan nem kötelezte el magát, és a hírek szerint nem is különösebben vágyik a liberális frakcióba. A PM-es Jávor Benedek pedig valószínűleg inkább a zöld frakcióhoz csatlakozna.