Most pedig megnézik, hogy kinek nagyobb

• Ismét alacsony részvétellel zajlott az európai parlamenti választás, aminek alakulását percről percre itt olvashatja vissza
• Magyarországon a Fidesz fölényes győzelmet aratott, a Jobbik lett a második, Mesterházy Attila benyújtotta lemondását, miután kiderült, hogy az MSZP a harmadik és a DK a nyakára mászott
• A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) nem jutott be, így bukhatja a francia Nemzeti Front a saját szélsőjobbos koalícióját, viszont minden korábbinál több EU-ellenes lesz az EP-ben
• A Híd-Most, az MKP és az RMDSZ is mandátumhoz jutott
•  A mandátumbecslések szerint 25 képviselővel vezet a Néppárt a szocialisták előtt, de a frakciók pontos összetétele csak nyáron lesz végleges
• Az EP-eredmények ismeretében élesedik a küzdelem az EB-elnöki posztért

Az már biztos, hogy minden eddiginél több EU-ellenes képviselő lesz az új EP-ben, de a választás egyik legnagyobb kérdése még mindig a levegőben lebeg. Az eddig az EP-ben főként függetlenként helyet foglaló, szélsőjobb felé hajló euroszkeptikusok terve az előzetes találgatások szerint az volt, hogy hét párt közös frakciót alakít: a francia Nemzeti Front, az osztrák Szabadságpárt, a holland Szabadságpárt, a belga Flamand Érdek, az olasz Északi Liga, és a svéd Demokrata Párt a szlovák SNS-szel állt volna össze, de úgy tűnik, a szlovák nacionalisták nem jutottak be – mivel a frakcióalakításhoz 7 különböző ország képviselőire van szükség, ezen akár el is bukhat a pártcsoport.

Fotó: Anadolu Agency / Europress / Getty

Franciaországban a szélsőjobb a 2009-es három darab mandátuma után a mostani 25 százalék fölötti eredményével és 22 mandátumával fölényesen győzött. Olaszországban 5 százalék körüli eredményt ért el az Északi Liga, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) 20,5 százalékkal harmadik lett: sokat nyertek, 2009-ben még csak 12,7 százalékot értek el. Dániában, Ausztriában, Magyarországon, Svédországban, Lengyelországban, Finnországban és Görögországban is erősödhettek a szélsőjobboldali pártok.

Az exit pollokhoz képest jobban szerepelt Hollandiában Geert Wilders idegengyűlölő Szabadságpártja (PVV) az európai parlamenti választásokon: a csütörtök éjjel közzétett exit pollok negyediknek mérték, az ANP holland hírügynökség vasárnap éjszakai összegzése szerint a PVV holtversenyben a második helyen végzett, 4 helyük lesz Brüsszelben, ahogy a Demokratáknak is. Wilderst korábbi felmérések alapján eredetileg befutónak várta több közvéleménykutató.

A Nigel Farage vezette függetlenségi párt viheti el a brit szavazatok többségét. A karizmatikus politikus legfőbb fegyvere a kelet-európai bevándorlók kiűzésének ígérete volt, a konzervatívok későn és erőtlenül próbálták koppintani tőle a témát. Az előző ciklusban az EP-ben az euroszkeptikus erőket tömörítő EFD-t is vezető Farage ugyanakkor már kijelentette, hogy sem Le Pennel, sem Wildersszel nem kíván együttműködni, mivel mindegyik pártot túlságosan szélsőségesnek találja.

Egy mikrohajszállal megfordult a trend

Az EP-ben ünnepélyesen jelentették be, hogy először sikerült emelkednie az összeurópai részvételi aránynak az elmúlt 35 évben a megelőző EP-választáshoz képest, de így is csak alig 0,1 százalékkal sikerült túlszárnyalni a 2009-es 43 százalékot. Több országban szavaztak kevesebben az öt évvel ezelőttihez képest, mint ahol többen, viszont ez utóbbiak nagyobb országok – Franciaország és Németország –, így nőhetett a teljes részvétel.

Természetesen a belgák és a luxemburgiak voltak a legaktívabbak, hiszen mindkét országban kötelező szavazni. Mindkét országban 90 százalék volt a részvétel, de rekord egyik esetében sem született. Negatív rekord viszont igen, Szlovákiában: 13 százalék körüli részvétellel végeznek a lista végén. A függetlenségért küzdő Katalóniában 2009-ben 36,94 százalékos volt a részvétel, most viszont 47,44 százalék ment el szavazni, de amúgy egész Spanyolországban az EU-átlag fölötti volt a részvétel. Magyarországon is csak 28,92 százalék szavazott, miközben öt éve még 36 százalék ment el az EP-választásra.

Az MSZP nagyot bukott, a Jobbik második

A Fidesz fölényesen, több mint 50 százalékkal megnyerte az EP-választást, a 21 magyar EP-képviselőből 12 az övék lesz. Csak 693 szavazaton múlt, hogy nem most produkálta a szocialista párt a valaha volt legrosszabb eredményét, az LMP 295 szavazattal lépte át a bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt. A Jobbik 3, az MSZP és a DK 2-2, az Együtt-PM és az LMP 1-1 mandátumot szereztek, itt megnézheti a bejutott képviselők tablóját is. Mesterházy Attila az eredmények kikerülése után benyújtotta lemondását, a szombati választmányi ülés dönt az ő és a teljes elnökség sorsáról. A magyarországi EP választásról itt olvashatja a legfontosabb tényeket, részletes elemzésünket pedig itt találja.

Marad még azért némi bizonytalanság

És hogy mi van a Néppárt és a szocialisták várva várt csatájával? Ahogy az várható volt, a jobb- és balközép nagyon szoros eredményt ért el (212-186 az EP hétfő hajnali mandátumbecslése szerint), a liberálisok a vártnál jobb eredményt értek el, és bekerült közel száz olyan képviselő az új EP-be, akinek politikai hovatartozását egyelőre nem lehet pontosan tudni.

A nagy kérdés az, hogy a a két nagy politikai frakció, az Európai Néppárt, vagy az Európai Szocialisták és Demokraták Szövetsége tud-e majd több képviselőt felmutatni. Nagyon úgy néz ki, hogy az eddigi 275 képviselőjükből így is jelentősen veszítő néppártiaknak áll a zászló, de a vasárnap esti eredményt még nem tekinthetjük teljesen véglegesnek.

20 uniós országban ugyanis preferenciális szavazatot adhattak le a választók, ami azt jelenti, hogy a listán hátrébb szereplő jelölteket előbbre sorolhatják. Pártszövetségek esetében ez jelentősen megkavarhatja a lapokat, hiszen a listán hátrébb szereplő jelölt lehet, hogy másik pártcsaládba ülne be, mint a listavezető. 14 országban (például Magyarországon) pedig bejutási küszöb van, és vannak olyan kis pártok, amelyek csak a szavazatok 100 százalékos feldolgozása után tudják biztosan, hogy bejutottak-e az Európai Parlamentbe. Tovább nehezíti a tisztán látást, hogy egyes pártok még nem kötelezték el magukat egyetlen európai frakció mellett sem, és ezzel egészen június 23-ig kivárhatnak.

Mindezek ellenére nem valószínű, hogy a szocialisták magukhoz tudnak csábítani 27 új EP-képviselőt, és ezzel letaszítják a Néppártot a dobogó első fokáról.

Fotó: Frederick Florin

Ezért is fontos, melyik a legnépesebb frakció

A frakció méretének most elsősorban azért van jelentősége, mert a választások előtt az Európai Parlament politikai erői egymás között abban állapodtak meg, hogy a legnagyobb frakció bizottsági elnökjelöltjét támogatják (a jelöltekről részletesen itt olvashat). A Néppárti Frakció jelöltje a luxembourgi Jean-Claude Juncker, aki mindenféle káros szenvedélye ellenére az egyik legtapasztaltabb európai politikus. Igaz, karizmából még a mostani elnöknek, José Manuel Barrosónak is több jutott, mint neki.

Juncker támogatását az Európai Parlament kedd délelőtt teheti nyilvánossá. Szintén kedden este ülnek össze az európai állam- és kormányfők, akik az uniós alapszerződés értelmében javaslatot tehetnek az Európai Bizottság elnökének személyére. Ennek során figyelembe kell venniük az európai parlamenti választások eredményét is, de nem kötelesek az európai pártok által állított jelöltek közül választani. Ráadásul az európai vezetők nem akarnak sietni, május 27-én még biztosan nem döntenek majd a jelölt személyéről, ahogy azt Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke nyilvánvalóvá tette a múlt héten.

Indul a nagy alkudozás

A bizottsági elnök személyéről azért is nehéz megállapodni, mert a legfontosabb európai vezető pozíciókat a tagállamok általában csomagban osztják el egymás között. Négy ilyen poszt sorsáról kell dönteni: az Európai Bizottság, az Európai Tanács, az Európai Parlament elnökéről, illetve az EU „külügyminiszteréről”, azaz kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéről. A posztot betöltő személy alkalmassága mellett egy csomó szempont érvényesül az alkudozások során, például, hogy a jelöltek lehetőleg Európa különböző földrajzi térségeiből érkezzenek, ne billenjen meg teljesen a nemek közötti arány, illetve a kulcspozíciók kiosztása nagyjából tükrözze a politikai erőviszonyok aktuális állapotát.

A rengeteg szempont, jelölt és önjelölt gyakorlatilag végtelen kombinációs lehetőséget teremt, és ebben a fázisban lehetetlen megjósolni, hogy ki milyen pozícióra esélyes. Juncker szocialista ellenlábasa, a német Martin Schulz például túlságosan ellentmondásos jelöltnek tűnik az európai jobboldal számára ahhoz, hogy bizottsági elnök váljon belőle. De Brüsszelben azt rebesgetik, hogy a német politikus szívesen vigasztalódna a külügyi főképviselő szerepkörében.

Ugyanakkor nagy a nyomás, hogy valamelyik vezető posztot egy új tagállami politikus kapja, és a külügyérek közül állítólag a lengyel Radek Sikorski is a külpolitikai főképviselő pozíciójára törne. Igaz, a lengyel politikus keményen szorgalmazza a Moszkvával szembeni szankciókat, ami többeket elriaszt. Bizottsági elnökjelöltekből és önjelöltekből sincs hiány. A pártok emberei mellett az elmúlt hetekben többek között a néppárti versengésben egyszer már elbukott Michel Barnier, Helle-Thoring Schmidt dán miniszterelnök-asszony, Jyrki Katainen, finn miniszterelnök neve is felmerült.

376 voks a cél

Az alkudozások az Európai Parlament különböző politikai csoportjai, az Európai Tanács és a tagállami fővárosok között zajlanak majd. Az állam- és kormányfők valószínűleg csak következő, június 26-27-én esedékes találkozójukon nevezik meg az általuk kívánatosnak tartott bizottsági elnökjelöltet, akinek a személyéről az Európai Parlament július harmadik hetében szavazhat.

Fotó: Maja Hitij / AFP

A jelöltnek a 751 fős intézményben 376 támogató szavazatot kell összegyűjtenie. Nagy valószínűséggel számíthat saját politikai csoportja támogatására, de ez mindkét nagy frakció esetében csak a sikerhez szükséges szavazatok nagyjából 60 százalékát jelenti. A többit máshonnan kell összekalapozni.

A kompromisszumok által gúzsba kötve

Ha a tagállamok által javasolt személy nem az EP-frakciók által eredetileg állított jelöltek egyike, akkor könnyen lehet, hogy az Európai Parlament első körben el fogja őt utasítani, és megpróbálja arra szorítani az európai vezetőket, hogy javasoljanak új személyt. Egyébként is rettenetesen nehéz feladata lesz annak, aki az Európai Bizottság új vezetője szeretne lenni, ugyanis az EP-ben rég voltak ennyire kiegyensúlyozottak a politikai viszonyok.

A politikai közép meggyengülése, és az euroszkeptikusok magas aránya miatt az EUrologus a jobb- és balközép összeborulását, azaz egyfajta európai nagykoalíciót tart valószínűnek. A két nagy frakció összefogása továbbra is biztosítaná az európai jogalkotás folyamatos működését, ugyanakkor az új bizottsági elnök, elődjéhez hasonlóan, arra lesz kárhoztatva, hogy egyfolytában a különböző politikai csoportosulások, és az európai országok között egyensúlyozzon.

Ez a lavírozási kényszer megfosztja a bizottsági elnökjelöltet attól a lehetőségtől, hogy karakteres politikát képviseljen, pedig csak sarkosabb álláspontot képviselő vezetők tudnák a távoli és bonyolult uniós politikát az emberekhez közelebb hozni. Addig azonban, amíg az uniós vezetők kezét gúzsba kötik azok a kompromisszumok, amelyeknek pozíciójukat köszönhetik, hiába várunk kemény politikai csatákra. Így aztán megvan annak a veszélye, hogy az uniós politika nagyrészt továbbra is nehezen érthető és unalmas marad az átlagos választópolgár számára.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!