Az olasz Botka László az új sztár az EU-ban

Matteo Renzi, a fiatal olasz miniszterelnök bizonyára jobban örült volna, ha a válogatott kedd este kiverekedi magát az egyébként nem túl acélos vébécsoportjából. A szégyenteljes kiesés után ugyanis több figyelem fordul majd a februárban felállt kormány teljesítményére.

Az elvárások pedig nagyok: a miniszterelnök ambiciózus választási programjában azt ígérte, hogy megálljt parancsol a növekvő munkanélküliségnek, hadat üzen az adócsalóknak, leegyszerűsíti az államigazgatást, egy új választási rendszerrel pedig elejét veszi a kormányalkotási bonyodalmaknak. Mindezt egy baloldali alakulat, Partido Democratico (PD) éléről.

Enter Renzi

Íme néhány adat annak illusztrálására, hogy Renzi mekkora feladatot vállalt: az olasz foglalkoztatási mutató az egyik legrosszabb Európában. A lakosságnak kevesebb mint 60 százaléka dolgozik, miközben a regisztrált munkanélküliek száma meghaladja a 3 milliót, és a válság óta növekszik vagy stagnál. Az olasz szervezett bűnözés gazdasági teljesítménye az ország GDP-jének nagyjából 10 százalékát teszi ki. Ezzel a maffia számít az ország legnagyobb "vállalatának". Természetesen a bűnszervezetek által megtermelt évi 200 milliárd dollár után adóbevétele sem származik az államnak. A politikai helyzetet pedig jól jellemzi, hogy a második világháború óta Olaszországban több mint 50 kormány váltotta egymást. A politikai instabilitás eddig lehetetlenné tette a nagyszabású reformok véghezvitelét.

Renzi azzal indított, hogy márciusban elárvereztette a kormánytagok szállítására használt, több luxusautót számláló 1500 darabos gépjárműparkot. Aztán áprilisban hazaküldte az öt legnagyobb olasz állami cég (Eni, Terna, Finmeccanica, Enel and Poste Italiane) vezetőjét, és női szakértőket ültetett a helyükre.

A gazdasági válságtól sújtott és a válságot kezelni próbáló rövid életű kormányok irányítása alatt nyögő Olaszországban rekord népszerűséget hozott a fiatalos lendület és a magabiztos program: a szavazók 40,8 százalékos eredménnyel jutalmazták a PD-t és a 39 éves Renzit az európai parlamenti választáson, aki néhány hónappal ezelőtt még Firenze polgármesteri székében ült.

Helyi politikusból az EU Tanács elnöke

Az olasz Botka László azonban nem áll meg az Alpoknál: kedden a római parlamentben már az uniós soros elnökségre készülve nyilatkozta, hogy: “Európának is sebességet kell váltani.” 

A nemzetközi sajtóban máris úgy beszélnek róla, mint a régen várt hősről, aki a gazdasági stabilitás és óvatos növekedés híveivel szemben megteremtheti a szociálisan érzékeny Európát. Erre hamarosan esélyt is kap, ugyanis július elsejétől Olaszország átveszi az Európai Unió Tanácsának elnökségét, és ebben a minőségében ők diktálhatják a következő fél év törvényalkotási menetét.

Renzi ügyes alkukkal és nyomásgyakorlással a most felálló új Európai Bizottság összetételébe és politikai irányvonalába is beleszólhat. Mivel pedig az Európai Parlament második legnépesebb, szociáldemokrata frakciójában a PD-é a legnagyobb delegáció, talán még Jean-Claude Juncker bizottsági elnöki jóváhagyását is bizonyos feltételekhez köthetik. Hiába látszik ugyanis már eldöntött ténynek, hogy a volt luxemburgi miniszterelnök megkapja az állást az európai állam- és kormányfőktől, a kinevezésre az Európai Parlamentnek is rá kell bólintania.

Csak lazán, csak olaszosan

A nemzeti kormányokat összefogó Tanácsban nem teljesen nyugodtak az elnökség szervezettségét illetően. Többen nehezményezik, hogy az európai ügyeket nem miniszteri szinten kezelik az olasz kormányban. Az elnökség levezénylésével megbízott helyettes államtitkár, Sandro Gozi a miniszterelnöknek felel, aki, úgy hírlik, a saját kezében szeretné tartani az irányítást.

A tervek azonban nagyratörőek: már bejelentették, hogy az Európai Unió 2020-ig tartó stratégiáját úgy alakítanák át, hogy az nagyobb hangsúlyt fektessen a szociális programokra. Franciaországgal közösen amellett érvelnek, hogy az elmúlt években meglehetősen szigorúra szabott és kínkeservvel megszavazott stabilitási és növekedési paktum engedékenyebb legyen a nehéz gazdasági helyzetben lévő tagországokkal szemben.

A leköszönő szociális és munkaügyi biztos, Andor László, felbátorodva a nemzetközi helyzet alakulásán egyenesen arról beszélt múlt héten, hogy a Bizottságnak automatikusan kellene pénzt injekciózna azokba a régiókba, ahol a munkanélküliség kritikus szintet ér el. Az ehhez hasonló, úgynevezett “automatikus stabilizátorok” lehetnek a következő időszak kulcstémái.

Németország, az európai pénzügyi szigor letéteményese persze hivatalosan ellenez bármilyen módosítást a stabilitási paktumban, ami érdekes csatározásokat vetít előre az új törvényhozási ciklusra. A füves pályán már nem látunk olasz–német összecsapást, az európai politikában azonban hamarosan összemérhetik az erejüket.