ET emberi jogi biztos: Ritka, hogy egy EU-s tagállamban kell vizsgálódnom

2014.12.30. 09:40 Módosítva: 2017-01-27 01:30:33
Nils Muižnieks, az Európa Tanács emberi jogi biztosa december közepén erősen kritikus jelentést tett közzé az emberi jogok magyarországi helyzetéről. A média szabadsága, a széles körben elterjedt intolerancia és diszkrimináció, és a bevándorlók jogainak hiányos védelme szerepeltek az aggasztó jelenségek között. Az EUrologus Strasbourgban ült le beszélgetni a lett emberi jogi szakértővel.

Nils Muižnieks

Lett származású emberi jogi aktivista és politikatudós. Lettországi menekültek gyermekeként született az Egyesült Államokban. A Berkeley Kaliforniai Egyetemen doktorált. 2012 januárja óta az Európa Tanács emberi jogokért felelős biztosa.

Mit gondol a magyarországi tüntetésekről?

A gyülekezési joggal nincsenek különösebb problémák Magyarországon, a jelentésben ezt nem is érintettem. A tüntetések a demokratikus társadalom normális részei. Úgy tudom, hogy ezek békésen zajlottak, és a hatóságok nem reagáltak erőszakosan.

Viszont

a kétharmados kormányzó erőnek óvatosabbnak kellene lennie, ha olyat tesz, ami hatással van a szólásszabadságra, a gyülekezési szabadságra, vagy a civil szférára.

A kormány néha figyelmen kívül hagyta a rendes törvényhozási eljárást, elmaradtak a konzultációk, nem tartották tiszteletben a független szerveket, lerövidítették a hivatali időket. 

A magyar kormány gyakran arról beszél, hogy külföldről támadják, többek között a nemzetközi szervezetek.

Az én munkám nem támadás. Mi segítséget nyújtunk a kormányoknak, amit ha akarnak, elfogadnak. Az Európa Tanács minden országában ugyanazt csinálja, és ugyanazokkal a témákkal foglalkozik. 

Ha az észrevételeimet támadásként fogja föl a magyar kormány, akkor persze minden európai országot támadok.

Miben változott a helyzet az előző jelentés óta?

A médiatörvénnyel kapcsolatban megoldódott néhány aggályunk, különösen az újságírói források védelme. A legnagyobb probléma a Médiahatóság által kiszabható büntetések mértéke, a rágalmazás szabályozása, és a hirdetési piaccal kapcsolatos kezdeményezések. Az is nyugtalanító, hogy a kétharmados többség választhatja ki a Médiahatóság összes tagját.

A legjobban viszont azon lepődtem meg, hogy a fogyatékkal élők jogai mennyire korlátozottak Magyarországon. A kormány egy megdöbbentően hosszú, harmincéves határidőt szabott magának arra, hogy megteremtse a fogyatékkal élők intézeten kívüli gondozásának feltételeit.Magyarországon az egyik legmagasabb a gyámság alatt élők aránya, miközben a magyarok hagyták jóvá elsőként az EU-s tagállamok közül a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezményt.

Az alapjogok érvényesülése szempontjából hova helyezné el Magyarországot, összehasonlítva a többi európai állammal?

Néhány probléma az egész térségre jellemző: a volt szocialista országokban sok fogyatékkal élőt tartottak intézetben. Ez az örökség megmaradt. Több országban EU-s támogatást is felhasználtak az intézetek felújítására, és újak építésére, ahelyett, hogy segítették volna kijutni a bentlakókat.

A sajtószabadság ügyében viszont Magyarország helyzete egyedi a régióban. Az utóbbi időben csak Törökországban, Azerbajdzsánban és Montenegróban indult hasonló vizsgálatom.

Ritka, hogy egy EU-s tagállamban kell a sajtószabadság helyzetéről jelentést készítenem,

de úgy éreztem, hogy az elmúlt évek ellentmondásai miatt  szükség van rá.

A bevándorlás kérdésében is hasonló a helyzet. Tavaly Magyarországon csaknem kilencszeresére emelkedett a menekültstátuszért folyamodók száma, ami egészen meglepő. Láttunk hasonló számokat más országokban, de egyiket sem Közép-Európában. Törökország, Olaszország, Spanyolország néznek szembe hasonló kihívással.

Honnan érkeznek menekültek Magyarországra?

A legtöbben a Nyugat-Balkánról, elsősorban Koszovóból. Magyarország korábban is ki volt téve a bevándorlásnak: a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától kezdve a balkáni háborúkon át. Ebből a szempontból Magyarországnak nagyobb a tapasztalata jövevények befogadásában, mint más kelet-közép-európai államoknak.

Ennek ellenére a bevándorlás kezelésével jelentős problémák vannak. Az egyik ilyen, hogy Magyarország nem tekinti magát célországnak, ezért nincsenek is megfelelő eszközök, programok a menekültek segítésére.

Úgysem akarnak itt maradni – mondják sokan – tovább akarnak állni nyugatra.

Persze, hogy tovább akarnak állni, ha senki nem segít nekik, hogy megtalálják a helyüket. Így válik önbeteljesítő jóslattá az, hogy egy ország tranzitországnak tartja magát.

Németország és Svédország a legkedveltebb célpontok. Ezek nyilván jómódú országok, de egyúttal ők teszik a legtöbbet azért, hogy a menekültek beilleszkedhessenek a társadalomba: nyelvtanfolyamokkal, szociális segítésnyújtással, szakképzésekkel. Mert azt szeretnék, hogy a bevándorlók munkát találjanak, adót fizessenek, a gyerekeiket iskolába írassák. Minden országnak ezt kellene tennie Európában.

A jelentés szerint az idegengyűlölet és a cigányellenesség is aggasztó méreteket ölt Magyarországon. Hogyan lehet ezt mérni?

A rasszista indítékkal elkövetett támadások számával, vagy a szélsőséges csoportok parlamenti, illetve társadalmi jelenlétével. A Jobbik jelenléte nyugtalanító, úgy is, hogy az előző választási kampányban visszavettek a romaellenes, zsidóellenes kijelentésekből. Jó dolognak tartom, hogy a hatóságok betiltották a Magyar Gárdát, de ez a kihívás folyamatos odafigyelést igényel. Nagyon fontos, hogy a cigányellenes retorika ne mérgezze a közéletet, de sajnos vannak erre utaló jelek.

Az EU-nak milyen szerepet kellene vállalnia az emberi jogok és a jogállamiság védelmében?

Az EU-nak korlátozottak a jogkörei, viszont ahol fölléphetne, ott sem cselekszik elég erélyesen. A diszkriminációellenes politikában például nagyobb szerepet vállalhatna. 

Miért teljesít rosszul az EU még azokon a területeken is, ahol vannak jogkörei?

Azt hiszem azért, mert az Európai Bizottság nem szívesen kerül összetűzésbe az erős tagállamokkal. De például annak örülök, hogy a Bizottság eljárást indított a romákat érő diszkrimináció miatt Olaszországban és Csehországban.

Mi lehet a következménye a Magyarországról szóló jelentésnek?

Vannak olyan országok, ahol jelentős reformokat indít be egy-egy jelentés. Új törvények alapjául szolgálhat, megváltoztathatja a politikai irányvonalat. Az Európa Tanács jelentései hivatkozási alapot nyújthatnak a civil szervezeteknek, vagy az Európai Bizottságnak. A jelentések után gyakran párbeszéd  indul a nemzeti hatóságok és az Európa Tanács között. Idén négyszer jártam Ukrajnában. Jövőre nem szándékozom négy alkalommal Magyarországra utazni, de nem zárom ki, hogy egy-egy ügynek utánajárok. Az első reakciók alapján az a benyomásom, hogy

a mostani jelentés fölött nem fognak elsiklani Magyarországon.