Újra tejben-vajban fürödhet az EU

Gondolná, hogy volt olyan időszak, amikor az eurokraták egyik fő gondja az volt, hogy mit kezdjenek a túl sok tejjel, vajjal és tejporral? Az 1980-es évekre ez volt a helyzet az EU elődjében, az Európai Gazdasági Közösségben, köszönhetően a világpiacinál magasabban garantált tejtermék-átvételi áraknak. A tejtavak és vajhegyek olyan jelképeivé váltak a béna brüsszeli szabályoknak, mint a mostanában is sokszor emlegetett görbe uborkák. Megoldásként azt találták ki, hogy 1984-től megszabták, melyik tagállamban mennyit termelhetnek, kvótákat vetettek ki, persze csak egy ideiglenes időszakra. Több, mint harminc év lett belőle.

Támogatás pusztításra

Túltermeléssel kellett szembenézni a boroknál is, de itt főleg az olcsóbb asztali lőrék jelentettek gondot. A minőségi nedűk helyzetbe hozására hivatkozva 2008-ban elég drasztikus lépéseket vezettek be. Átmenetileg (2015-ig, indokolt esetben 2018-ig) gyakorlatilag befagyasztották a szőlő termőterületének növekedését. Csak úgy lehetett borvidékeken új tőkéket ültetni, ha ugyanannyi régit elpusztítottak. Sőt, egy ideig még támogatást is adtak az ültetvények kivágására a nem elég hatékony, túl kicsi gazdaságokban – hogy aztán pár évvel később már a korlátozások feloldásáról menjen a vita.

Kínában és más, rohamléptekben fejlődő országokban egyre szélesebb a középréteg, amelyik változatosabban akar és tud is étkezni. „Mivel tíz éven belül a világgazdasági növekedés mintegy 90 százaléka Európán kívül valósul meg, a növekvő piacok megszerzéséért erős verseny folyik” – mutat rá az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) EUrologushoz eljuttatott elemzése. 

Kvótán nélkül sem lesz nagy ugrás

Emiatt a tej és belőle készült termékek iránti fizetőképes kereslet a világon gyorsabban nő, mint a termelés, miközben az uniós gazdaság még mindig kábán támolyog a válság óta. Az EU úgy döntött, hogy április 1-től eltörli a kvótákat. A lépéssel főleg azok a tagállamok kaphatnak lendületet, amelyekben már így is megközelítették vagy meghaladták a mennyiségi határt, ám Magyarország nem tartozik közéjük. A Földművelésügyi Minisztériumban azzal számolnak, hogy az utóbbi évek hazai tejtermelési szintje fennmaradhat vagy enyhén növekedhet.

Fejlődünk, de még van hova

A Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója ehhez hasonlóan úgy látja, hogy a kvóták kivezetése – közvetlenül – várhatóan nem változtatja meg a magyarországi tejpiaci viszonyokat. Harcz Zoltán szerint „a következő években a versenyképesség lesz a döntő, ezért sem szabad a technológiai fejlesztéseket tovább halogatni”.

Az AKI elemzése alapján ebből a szempontból Magyarország sokat lépett előre az utóbbi időben. A kedvező piaci helyzet és az ágazatnak nyújtott, uniós viszonylatban igen magas támogatások hatására a tej termelése, felvásárolt mennyisége, és a tejelő tehenek állománya is nőtt valamelyest a közelmúltban, megújulhatott a technológiai háttér. Azért még van min javítani, főleg a nyugati országokhoz képest – a feldolgozóipar például jórészt elmaradt a fejlesztésekkel.

Ajánlhatok egy új-zélandi Sauvignon blanc-t?

A boroknál szintén főleg az ázsiai piac hajtja az uniós változtatásokat, ráadásul olyan országok szálltak be a termelési versenybe, amelyekre elsőre nem is nagyon gondolnánk.

Miközben Európában a korlátozások miatt egyre kisebb területet borít szőlő, Dél-Amerikában és – természetesen – Kínában épp fordított a folyamat. Utóbbi már lehagyta Francia- és Olaszországot is a termelőket összefogó nemzetközi szervezet, az OIV adatai szerint. Bár Európa tartja az első helyet, egyre több palack tünteti fel származási helyként például az Egyesült Államokat, Argentínát, a Dél-afrikai Köztársaságot vagy Új-Zélandot.

Mennyire illiberális a magyar szőlő?

Elvileg az EU azzal vette volna fel a kesztyűt, hogy teljesen felhagyott volna a termőterület korlátozásával. A teljes liberalizációt azonban a tagállamok közel fele, köztük Magyarország is ellenezte. Végül uniós módra egy kompromisszum zárta le a vitát: 2016. január 1-től lehet terjeszkedni, de évente csak legfeljebb az addigi termőterület egy százalékával tagállamonként. Az AKI elemzése arra jut, hogy így jobban jártunk, mint a teljes liberalizálással, ez ugyanis a fejlettebb, versenyképesebb uniós országok termelőinek kedvezett volna, komoly versenyhátrányba hozva a hazai, kevésbé tőkeerős termelőket.

A tagállamok az egy százalékosnál kisebb arányt is meghatározhatnak. Magyarországon jelenleg is dolgoznak a szabályozáson, de a Földművelésügyi Minisztérium az EUrologusnak elküldött válaszában úgy vélte, hogy a plafon teljes kihasználása az ágazat érdekét szolgálja. Vagyis várhatóan ezen nem fog múlni, hogy mondjuk tíz év múlva egy felkapaszkodott kínai család magyar borral koccint-e a sikereire.