Miről szavaznak vasárnap a görögök?

Nehéz hol elkezdeni a vasárnapi görög népszavazással kapcsolatos problémákat. Maga a kérdés: „El kellene-e fogadni a javaslatot, amelyet az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap a június 25-i Eurócsoporton terjesztett elő és két részből áll, amelyek az egységes javaslatukat képezik? Az első irat címe »Reformok a jelenlegi program befejezéséhez és azon túl«, és a második az »Előzetes hitel-fenntarthatósági elemzés«.” Azon kívül, hogy görög legyen a talpán, aki egy ilyen mérsékelten világos kérdést meg tud válaszolni, akad egy-két bökkenő:

• egy hét telt el a népszavazás bejelentése és a lebonyolítása között, így nehéz normális vitát lefolytatni egy ilyen témában, és nem is felel meg az Európa Tanács (amelynek közvetlenül semmi köze az EU-hoz) ajánlásainak;
• külföldön nem lehet szavazni, holott több mint félmillió görög van távol a hazájától (nagyrészt a válság miatt más EU-tagállamban dolgoznak). Jelentős részük lemaradhat a referendumról;

• az intézményeknek nem ez volt az utolsó szava, és a végső változat kedvezőbb lenne a görögöknek (a jobb feltételek mellett kiegészítené egy 35 milliárd eurós befektetési csomag is);
• a dokumentumok csak munkaanyagok, azaz a vázolt követelések soha sem volt hivatalosak;
• de ha még azok is lettek volna, annak a mentőprogramnak a meghosszabbítására vonatkozna, ami június 30-án lejárt, magyarán már nem is lenne az asztalon;
• eredetileg nem voltak elérhetőek a hivatkozott iratok, és a publikálásuk után le kellett fordítani azokat görögre, amivel tovább ment az amúgy is kevés idő;
• ráadásul az egyik fordítás rosszul szerepelt a népszavazási honlapon, nem is kicsit: az eredeti verzió azt állítja, hogy a szigorúbb megszorítások esetén fenntartható lesz a görög államadósság 2030-ig, míg görögül történetesen épp az ellenkezőjét jelentette a szöveg.

Az IMF a Sziriza pártjára állt

Lényegi szempontból viszont a végleges ajánlat és a dokumentumokban vázoltak közti különbségek nem sokat számítanak, mert az utolsó métereken már tényleg viszonylag apró részleteken vitatkoztak. Az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker zárt ajtók mögött elárulta, hogy mindössze 60 millió eurón ment a huzavona. Összehasonlításképp: ez a június 30-án lejárt mentőcsomaggal elvesztett 16,3 milliárd eurónak kevesebb mint 0,4 százaléka.

Az ajánlatok ráadásul soha nem tartalmazták a nagyobbik görög kormánypárt, a Sziriza régi és a tárgyalások alatt fel-feldobott óhaját, a bruttó nemzeti össztermék (GDP) több mint 175 százalékára rúgó államadósság részleges elengedését vagy legalább átütemezését. (Az euróövezeti szabályok ennek nagyjából a harmadát, 60 százalékot engednek. Magyarországon 80 százalék körül állt az államadósság, amikor a Fidesz hadat üzent neki.) A Sziriza a népszavazási hajrában kapott szövetségest a követelései mögé, méghozzá az egyik hitelezőjét, a Nemzetközi Valutaalapot.

Az IMF szerint egy 60 milliárd eurósra taksált újabb mentőcsomag mellett húszéves visszafizetési haladék és valószínűleg a GDP 30 százalékának megfelelő adósságleírás kellene. A magánhitelezőknél 2012-ben már tartottak egyszer egy ilyen „hajnyírást”, így őket már nem nagyon lehetne megkopasztani. A kintlevőségek nagy része az euróövezeti tagállamok kezében van, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy főként az országok adófizetői pénzének egy részéről mondanának le.

Két penge a görögök torkán

Hétfőn korlátozásokat vezettek be a Görögországban kivehető pénzmennyiségre. Akkor jelentette be az Európai Központi Bank, hogy nem bővíti tovább a görög bankoknak nyújtott vészhelyzeti likviditási segítséget (ELA), és ehhez azóta is tartja magát. Ennél keményebbet is léphet az EKB kormányzótanácsa, amely a népszavazás után, hétfőn is összeül, mert akár azt a 89 milliárd eurót visszakövetelheti, amelyet eddig az ELA-val kiosztott. A keménykezű német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble állítólag úgy gondolja, hogy az EKB akkor is meg fogja védeni a közös uniós valutát, ha a népszavazáson a nemek nyernek, ezzel a bank benntarthatja Görögországot az euróövezetben.

Más kérdés, hogy mi lesz július 20-án, amikor a görögök 3,5 milliárd eurós hitelrészlettel jönnek az EKB-nak. Ha ezt nem tudják visszafizetni, kétséges, hogy az uniós központi bank tovább finomkodna.

Ráadásul a görögök torkánál ott egy másik penge, amelyet az EU régebbi mentőalapja, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) tart. Ez összesen csaknem 145 milliárd eurót kérhet vissza egyetlen döntéssel. Egyelőre az EKB-hez hasonlóan kivár, de a mentőalap csődnek vette az IMF-nek elmaradt részletet, és fenntartotta a jogát a cselekvésre. Klaus Regling igazgató azzal keménykedett, hogy a nemfizetés „súlyos következmények előtt nyitja meg az ajtót a görög gazdaság és a görög nép előtt”.