Hogyan lett uniós lobbibáró az ELTE-ből?

Az Európai Unió átláthatósági jegyzéke alapján az ELTE költötte a legnagyobb összeget brüsszeli lobbizásra. Utánanéztünk, miért.

Közhelyszámba megy, hogy Brüsszel a lobbizás paradicsoma. Már magáról a szóról is sokaknak valami sötét ügyködés jut eszébe, zárt ajtók mögötti találkozók szivarfüstös szobákban, ahol mamutcégek képviselői beszélnek lyukat a politikusok hasába. Pedig a lobbizás ennél azért tágabb fogalom: legalábbis az európai uniós intézmények minden olyan tevékenységet beleértenek, amely hatni próbál a döntéshozatalra. Ebben az értelemben egy környezetvédő civil szervezet ugyanúgy lobbistának minősül, mint egy nagy olajcég.

A baj nem is azzal van, ha mindkét fél elmondja az érveit, hiszen csak így lehet minden véleményt figyelembe vevő döntést hozni. A gondok akkor kezdődnek, ha nem tudni, kinek és mekkora befolyása volt egy-egy jogszabályra. A magyar dohányárusítást monopolizáló javaslat egy változatánál például egy érintett cég vezetője szerepelt szerzőként. Lázár Jánosnak utólag kellett magyarázkodnia, hogy egyébként is sokat szoktak találkozni vele és kikérték a véleményét. Ha az egyeztetésekről lett volna egy nyilvántartás, máris tisztább lett volna a helyzet.

Nem muszáj, de nehéz kihagyni

A hasonló problémák kivédésére vezette be az Európai Bizottság és az Európai Parlament, hogy a lobbisták egy-egy – mostanra egyesített – jegyzékbe regisztráljanak. A feliratkozás nem kötelező, de számos előnnyel jár, ami miatt szinte elengedhetetlen. Csak regisztrációért cserébe jár például európai parlamenti belépő az érdekkijáróknak, akiknek az adatai egy nyilvános listán is elérhetőek (így egyből lehet tudni, honnan és mire van badge-ük, szemben Orbán Viktor tanácsadójával).

Az Európai Bizottság tagjaival is csak azután találkozhat lobbista, ha regisztrált. Hasonló rendszerben a magyar miniszterelnök-helyettesnek sem kellett volna magyarázkodnia, kivel egyeztetett a vasárnapi zárva tartás ügyében.

A találkozók körülményeit és sok más szabályt egy magatartási kódex részletezi. Az Európai Bizottság a megkeresések alapján azt is előre nyilvánosságra hozza, kikkel egyeztetnek a következő héten a biztosok, ami elég hasznos átláthatósági szempontból.

– kérdeztek vissza például egyszer az EUrologus érdeklődésére egy magyar párttól, miután érdeklődtünk egy magas rangú képviselőjük és egy uniós biztos tervezett találkozójáról.

Félreérthető kérdés

A különféle előnyöknek köszönhetően az EU átláthatósági nyilvántartásába már csaknem 8500 szervezet regisztrált. A sajtkészítőktől kezdve a liftgyártókon, szlovén halászokon és a brit fogászokon át a habarcsiparig mindenki képviselteti magát. Persze akad rajta egyre több nagyvállalat, de egyházak és oktatási intézmények szintén felvetetették magukat a listára.

Köztük van az Eötvös Lóránd Tudományegyetem is, amely külön kiemelkedik a mezőnyből. A lobbizásra költött összeg alapján ugyanis tavaly

Az adatoknál 94,4 millió eurót (közel 30 milliárd forintot) tüntettek fel kiadásként. Csakhogy ez az egyetem teljes éves költségvetése, míg a végrehajtási segédlet alapján a „közvetlen vagy közvetett lobbizáshoz kapcsolódó valamennyi személyzeti jellegű ráfordítás költségrészét” kellett volna itt feltüntetni. „Félreérthetőnek tartjuk a megfogalmazást, ebből adódott, hogy az ELTE teljes éves költségvetése került a rovatba” – közölte kérdésünkre az egyetem PR és Kommunikációs Irodája.

A jegyzéken végignézve úgy tűnik, hogy mások is így voltak vele, a tíz legtöbbet költő regisztrált közt ugyanis meglepő módon egyetlen világcég vagy sok megbízóval dolgozó „konzultációs cég” sincs. Helyettük épp egyetemből van a legtöbb, de a második helyen például a Temes megyei önkormányzat szerepel.

Az ok valószínűleg tényleg a nyakatekert kérdés, mert nem a lobbizásra költött összeget, hanem „a nyilvántartás hatálya alá tartozó tevékenységekhez kapcsolódó éves költségekre vonatkozó becslést” kérik. Az egyszeri céllal, először regisztrálókat könnyen megvezethette az idétlenül megfogalmazott mondat, főleg, hogy előtte az általános tevékenységükre vonatkozó kérdésekre is válaszolniuk kell (bár lejjebb a teljes költségvetésüket is be kell írniuk).

	Szervezet	Kiadás (millió euró)
1.	Eötvös Loránd Tudományegyetem	94,45
2.	Temes Megyei Tanács (Timiş County Council)	81,48
3.	Helsinki Művészeti Egyetem (Taideyliopisto)	71
4.	Portugál Katolikus Egyetem (Universidade Católica Portuguesa)	68,09
5.	Szlovák Köztársaság Légiforgalmi Szolgálatai (Letove prevadzkove sluzby Slovenskej republiky, statny podnik)	64,45
6.	Svéd Szakszervezeti Konföderáció (The Swedish Trade Union Confederation)	60
7.	Bűnmegelőzési Miniszterközi Bizottság Főtitkársága (Secrétariat général du Comité interministériel de prévention de la délinquance)	50
8.	Lisszaboni Egyetem Reáltudományi Kar (Faculdade de Cięncias da Universidade de Lisboa)	33,87
9.	Indiai Közegészségügyi Alapítvány (Public Health Foundation of India)	29,31
10.	Színesfémintézet (Instytut Metali Niezelaznych)	26,9

Az ELTE nem is azért regisztrált, hogy valami óriási lobbihadjáratot indítson, egyszerűen csak egy egyetemi hálózatot mutatott be a rektoruk Navracsics Tibor oktatási biztosnak. A szabályok szerint viszont ehhez az egyszeri alkalomhoz is végig kellett menniük a bürokratikus eljáráson.

Vannak gondok

És itt kezdődnek a nagy problémák, mert ha valaki Brüsszelben végignézte volna az adatokat, valószínűleg neki is feltűnik, hogy valami nem stimmel – csakhogy ezek szerint nincs rendes ellenőrzés. Ez azért baj, mert ugyanannyi erővel, ahogy az egyetemek véletlenül túl magas összeget adtak meg,

A szabályok egyébként is sokféleképp megkerülhetőek, például ha az érdekkijárók alsóbb szintű eurokratákat céloznak meg, akikre már nem vonatkoznak az előírások. Azt sem szabad elfelejteni, hogy még mindig csak egy önkéntes rendszerről van szó.

A miniszterek Tanácsa nem csatlakozott a regiszterhez

Emellett hiányzik az uniós „jogalkotási háromszög” egy fontos tagja: a tagállami miniszterekből álló Tanács, amely nem volt hajlandó csatlakozni döntéshozói társához, az Európai Parlamenthez és a javaslattevő Európai Bizottsághoz. Pedig például az egyes európai gyártók dízelautóinak károsanyag-kibocsájtása körüli botrány az egyik legjobb példa arra, miért lenne szükség az ő bevonásukra. Az Európai Bizottság már korábban is tudott róla, hogy a tesztek kijátszhatóak, és a botrány kitörése előtt új szabályokat javasolt. Ezek bevezetését a nagy autógyártó tagállamokkal próbálja elhúzni az autólobbi, felpuhíttatva az eredeti terveket. (Nem mintha a Bizottságot ne dolgoznák meg.)