Az Európai Parlament tanult a magyar vitákból

Mintha tanultak volna az elmúlt években a magyar kormánnyal folytatott vitákból Strasbourgban és Varsóban. A kedd esti európai parlamenti ülésen az összes olyan hibát igyekeztek elkerülni a főszereplő politikusok, amelyek ahhoz vezettek, hogy Orbán Viktor az Európai Unió ügyeletes mumusává vált a nemzetközi sajtóban.

Beata Szydło lengyel miniszterelnöknek esze ágában sem volt átvenni ezt a szerepet. Nem támadt, nem heccelt senkit, nem szólt vissza önérzetesen, és legalább annyiszor elismételte, hogy Lengyelországnak mekkora szüksége van az EU-ra, mint azt, hogy demokratikus választáson kapott felhatalmazást a kormányzásra, és köszöni a nyugat-európai aggodalmakat, de majd ők eldöntik, hogyan tesznek eleget a választók kéréseinek. Sikerült a hízelgésnek, a panaszkodásnak és a határozott kiállásnak egy olyan elegyét kifőznie, ami meghatotta a legelszántabb kritikusait is. Az eredmény az lett, hogy egész értelmesen, szinte már konstruktívan beszélgettek a felek majdnem három órán keresztül Lengyelországról.

Mindenki nyugodjon meg

Pedig minden adott volt egy szaftos csetepatéra. A múlt héten éles levélváltásba keveredett az Európai Bizottság a lengyel igazságügyi miniszterrel, aztán övön aluli nyilatkozatokat osztogattak egymásnak német és lengyel politikusok. A strasbourgi vita előtt viszont mindenki hátrált egy lépést.

A lengyel államfő, a szintén kormánypárti Andrzej Duda vasárnap a Financial Times-ba írt egy véleménycikket „Lengyelország még mindig Európa-párti” címmel. A legnagyobb EP-frakcióban, az Európai Néppártnál (EPP) eldöntötték, hogy német képviselők nem fognak felszólalni a vitán, hogy elejét vegyék a nacionalista villongásnak. „A lengyel kormány nem a helyes irányba indult el – mondta Manfred Weber, a Néppárt német frakcióvezetője kedden délelőtt. – a saját országukat próbálják megosztani, különbséget tenni „jó” és „rossz” lengyelek között.” Európai szinten pedig „a németek és a lengyelek közötti neheztelést próbálják újra tematizálni, amiről már azt hittük, hogy magunk mögött tudtuk. Nem akarunk ebbe a csapdába belesétálni.”

Nem lett belőle belpolitikai adok-kapok

A lengyel ellenzéki Polgári Platform képviselői sem szólaltak föl a vitán. A hivatalos magyarázat szerint azért, hogy ne Strasbourgban rendezzenek belpolitikai cirkuszt. Néppárti forrásaink szerint pedig azért sem, mert tudták, hogy a lengyel alkotmánybíróság mostani átszervezésével kapcsolatban ők is sárosak. Még a küszöbönálló októberi választási vereségük előtt, utolsó leheletükkel szerettek volna kinevezni öt új alkotmánybírót, kettőt közülük jogtalanul, mert nekik csak decemberben járt le a mandátuma.

A november elején kormányt alakító Jog és Igazságosság (PiS) párt azzal állt bosszút, hogy mind az öt bírónak a kinevezését érvénytelenítette, és ezzel kezdődött az egész kalamajka.

Európában diktatúra-para van

Frans Timmermans, az Európai Bizottság (EB) alelnöke elmagyarázta: alapesetben az alkotmánybíróság dolga lenne, hogy vizsgálja, egy országban sérült-e a jogállamiság. Lengyelországban azonban pontosan az alkotmánybíróság működését szabja át az új kormány, ezért sürgős, az EB intézkedjen. Ezért indítottak vizsgálatot Lengyelországban.

Guy Verhofstadt, a liberális–demokrata frakció vezetője úgy gondolta: nem azzal van baj, hogy az új lengyel törvényhozás

• megkurtította az alkotmánybíróság elnökének és alelnökének a mandátumát
• a bírák kétharmados többségéhez kötötte az alkotmánybírósági döntéseket
• arra kötelezi a bíróságot, hogy időrendben foglalkozzon az ügyekkel
• kilenc helyett 13 bíró jelenlétét követeli meg a döntések meghozatalához a 15 fős testületben,

mert egyenként ezek mind rendben vannak. De egyszerre bevezetve már alkalmasak arra, hogy megbénítsák a testület működését.

A spanyol Esteban González Pons (EPP) történelmi elbeszélésbe ágyazta az egész problémát. Felidézte, hogy ő is egy olyan országból jött, amelyet évtizedekig diktatórikusan irányítottak, és emlékeztetett rá, hogy alig van olyan állam ma Európában, amelyik nem esett át hasonló elmebeteg időszakon a huszadik században. Ebben a megvilágításban érthető az európai politikusok rettegése a jogállamot felügyelő testületeket átalakító kormányoktól. A legrosszabb zsarnokság mindig belülről jön, nem kívülről, mondta, és a sajtószabadság megromlása lehet az első jele annak, hogy sérül a demokrácia. Arra utalt ezzel, hogy a lengyel kormány bejelentette: az eddig kereskedelmi alapon működő lengyel közmédiát „nemzeti médiává” alakítanák át, amelynek tevékenységét egy új testület, a Nemzeti Médiatanács felügyelné, valamint megszüntették a közmédia korábbi vezetésének mandátumát, és átmenetileg – június végéig – a kincstárügyi miniszterre bízták az újabb kinevezéseket.

Íme Beata Szydło receptje a határozott, de még EU-konform fellépésre:

• Nem enged: fenntartotta a véleményét, hogy az alkotmánybíróság és a média átszervezése jogosan és a választáson kapott demokratikus felhatalmazásuk alapján történt. „Egyetértek vele, hogy 15-ből 8 bírót az ellenzék válasszon! Ebben is különbözünk az előző kormánytól” – mondta. Szerinte politikai, nem jogi vita megy az alkotmánybíróság körül. A közmédia átszervezésével kapcsolatban megjegyezte, hogy a Velencei Bizottság (az Európa Tanács alkotmányozási kérdésekben tevékenykedő tanácsadó szervezete) 2010-es ajánlását tartották szem előtt, amely a műsorközlő és a műsorközlőt szabályozó testületek szétválasztását javasolta.

• Szembe dicsér: „Egy olyan Európához csatlakoztunk, ami egy csoda volt, egy álom mindannyiunknak, az egyenlőség és tisztesség eszményképe. […] Az Európai Unió bajnokai szeretnénk lenni, mindig is ez volt a lengyel nép álma.”
• Szimpátiát kelt: amikor harmadik országok, külső erők próbálták megoldani Lengyelország problémáit, az általában katasztrofális eredményre vezetett – mondta, és szegények millióiról beszélt, akik Lengyelországban élnek, és arra vágynak, hogy ugyanolyan lehetőségeket kapjanak a boldogulásra, mint mások. Idézte még II. János Pál pápát is, aki azt mondta: „Soha ne féljetek.”
• Burkoltan fenyeget: „Lengyelország máris befogadott egymillió ukrán menekültet.” És: „nem akarom, hogy a lengyelek euroszkeptikusok legyenek.”
• Viccesen beszól: Martin Schulz, az EP elnöke egy ponton rendre utasította a galériát, ahol hallhatóan sok lengyel kormányszimpatizáns foglalt helyet, akik megtapsolták és éljenezték a PiS felszólalóit. „Vendégszeretőek vagyunk, de ha a lengyel parlamentben viselkednének így, kidobnák önöket” – mondta. „Nálunk az a szokás, hogy megendjük az embereknek, hogy kifejezzék a véleményüket” – vágott vissza a lengyel miniszterelnök.

Minden jó, ha a vége jó

Azzal lett vége a vitának, hogy nyájasan biztosították egymást a felek, hogy együtt fognak működni. Az Európai Bizottság pártatlan, a bizonyítékokon alapuló eljárást folytat majd le, a lengyel kormány pedig nyitott a párbeszédre.

Beata Szydło mindazonáltal többszöri felszólításra sem válaszolt arra a kérdésre, hogy ha megszületik a Velencei Bizottság véleménye a lengyel alkotmánybírósági szabályokról, akkor be fogják-e tartani az abban foglaltakat. „Ha elkészül, nagyon alaposan meg fogjuk vizsgálni a véleményt” – tért ki a válasz elől.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !