Többet tud az EU-ról, mint egy hátrányos helyzetű iskolás?

Ha van valami, ami elég unalmasnak, cserébe legalább jó bonyolultnak tűnik ahhoz, hogy iskolásokkal megértessék, akkor az az Európai Unió. A középiskolás történelem tantervbe ugyan bekerült, de a végzősök általában csak az utolsó év legvégén jutnak el idáig, ha egyáltalán. Addigra a túlzsúfolt anyag miatt a tanároknak már gyakran rohannia kell, és nem sok idő marad az EU-ra, pláne nem arra, hogy a gyakorlatban hogy működik, és mire jó vagy nem jó, így aztán a politikusok továbbra is nyugodtan halászhatnak a Brüsszelt övező zavarosban. A legutóbbi Eurobarometer közvélemény-kutatás alapján épp azok ítélik meg rosszabbul az EU-n belüli demokráciát, akik semmit vagy csak keveset tudnak a működéséről.

„Ugye, máskor is lesz ilyen?”

Két körben jártak a sulikban. Az EUrologus a villányi FM DASzK, Szakképző Iskola – Teleki Zsigmond Mezőgazdasági Szakképző Iskolájába kísérte el az egyik óraadó párt. Bártfai Bea és Vidák Gábor – Milutinovits László segítségével – olyan feladatokat találtak ki, amelyek a helyi, EU-forrásból finanszírozott fejlesztésekről is szóltak, hogy megmutassák, hol látszik az unió szerepe a mindennapi életben.

Egy helyi cég napenergiát is felhasználó pincészetét nem kellett senkinek külön bemutatni, de a többi képpel is jól boldogultak csapatmunkában.

Jártatok már uniós tagállamban?

Magyarország is az!

– vágták rá öntudatosan a kérdésre. Az országismereti játékok végére magabiztosabban, pontosabban válaszoltak az olyan kérdésekre, mint hogy hány tagja van az EU-nak vagy hogy mi is az a schengeni övezet. A visszajelzésekben is arról beszéltek, hogy sokat tanultak, és többen olyasmit kérdeztek, hogy „ugye, máskor is lesz ilyen?” (bár a lelkesedést az is hajtotta, hogy dolgozat helyett tartották meg az uniós órát).

Információ nélkül kiszolgáltatottak

A két civil szervezet önkéntesei a sajókazai Dr. Ámbédkar Iskolába is ellátogattak. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település 3000 lakójából 1000 roma. „Nagy a szakadék a társadalom gazdagabb és szegény rétegei között, előfordulnak visszaélések, a kiszolgáltatott helyzetben levőket gyakran kihasználják, ellehetetlenítik. A hátrányos helyzetben levők különösen ki vannak téve a tudatos vagy információhiányból származó félretájékoztatásnak, manipulációnak” – írja a projekt iskolai bemutatkozó oldala.

A diákoknak tartottak ügyességi játékot is pálcikákkal, a legnagyobb sikere pedig annak a feladatnak volt, ahol a kérdésekre adott helyes válaszaikkal kókuszgolyó hozzávalóit gyűjtötték össze, mesélte a Sajókazán órát tartó pár egyik tagja, Reif Márk. Böröcz Dorottyával közös tapasztalataik alapján tényleg érdeklődőek voltak a fiatalok, velük maradtak még az óra után is. Többen kérdeztek arról, hogyan lehet külföldön munkát vállalni és önkénteskedni.

Törökország még szimulálva sem csatlakozhatott

Pécsi iskolásokkal lejátszották Törökország EU-felvételi tárgyalásait is. Ankara éppen a migránsválság hátán próbálja felpörgetni a csatlakozási folyamatot, de ennek számtalan akadály áll az útjában – ezeket Pécsett sem sikerült elhárítani. Hiába állt kezdetben nyerésre és kaptak kezdetben nagy engedményeket a diákminiszterektől, a második körre több területen visszavonulót kellett fújniuk, és a tagállamokat játszó iskolások végül az örmény népirtás és a hadsereg miatt megbuktatták a török próbálkozást.

A játék elején kiosztott kártyák utasításai azokat a szerepeket osztották ki, amiket az uniós diplomaták játszanak, miközben gyűrik egymást. Nem mintha nem ígérne óriási izgalmakat, ha az ember az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot képviseli, de talán könnyebben érthető, mi történik, ha Aladárként vagy Stewie-ként teszi ugyanazt. A projekt márciusi zárókonferenciáján is tesztelt játékos szimuláció jól hozta a hangulatot, a két próbacsoportból az egyikben még az utolsó utáni pillanatokban is győzködték egymást, sikertelenül.

Nem ez a vége

A szimuláció és a többi feladat tapasztalatait egy módszertani kézikönyvben foglalták össze. Szabó Nikolett, a Pillar igazgatója azt ígéri, hogy folytatják a projektet.