A britek túl sikeresek voltak a migrációban

Mostanra a brit pártok között egyetértés alakult ki arról, hogy tiszteletben tartják a nyári népszavazás eredményét és kilépnek az Európai Unióból, mondta Iain Lindsay budapesti brit nagykövet egy brexitről rendezett keddi beszélgetésen az Európa Pontban.

A brit alsóház múlt szerdán jókora többséggel megszavazott egy állásfoglalást, hogy március végéig indítsák be a kilépési folyamatot. „A Munkáspárt is felismerte, hogy ha hátat fordítana a népszavazási eredménynek, politikai katasztrófa lenne” – indokolta a brit nagykövet, hogy miért álltak be az alapvetően EU-párti képviselők is a kilépés mögé.

Egyáltalán nem az volt az eredeti szándék, hogy a parlamentnek is beleszólást enged a brexit-vitába a brit kormány, jegyezte meg Gálik Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem docense. A legfelsőbb bíróság még tárgyalja, hogy a brit kilépés csak a parlament beleegyezésével lesz-e érvényes, vagy elég felhatalmazást ad erre a népszavazás. Az alsóház most a brexit körülményeiről egyeztetett. A Munkáspárt az egyeztetésen keresztül valódi, jogilag kötelező feltételeket szabna: például, hogy a kormány hozza nyilvánosságra a tervét, ami alapján tárgyalni fog az uniós intézményekkel.

Öt modell van? Akkor egy hatodikat rendelnénk meg!

 A brexithez a tervek szerint jövő márciusig adnák be a hivatalos kérvényt.

Senkinek sem érdeke, hogy a tárgyalásokon mindkét fél veszítsen,

a britek a távozásuk után is jó kapcsolatot akarnak fenntartani. „Nincs más választásunk”, mint hogy siker legyen a brexitből. A nagykövet Orbán Viktort idézte, aki méltányos megállapodást szeretne a feltételekről. (A magyar kormányfő egyébként véletlenül épp a beszélgetés napján fogadta az Európai Bizottság brexit-főtárgyalóját.)

Igaz, hogy öt létező modell közül lehet választani, de az Egyesült Királyság „nem Norvégia vagy Svájc”, hiszen övék a világ ötödik legnagyobb gazdasága, úgyhogy egyedi megoldást szeretnének.

A britek korlátoznák a szabad munkavállalási jogot az EU-val szemben, amit az uniós politikusok egyben kezelnek a közös piaci tagsággal. Iain Lindsay szerint a briteknek nincs baja a migrációval, hiszen például a londoni polgármester is muszlim, csak a britek

túl sikeresek voltak benne.

Egyes helyekre aránytalanul sokan érkeztek, az oktatás és az egészségügy nem tudta tartani a lépést. Ez „bizonyos értelemben a mi hibánk”, ismerte el a saját felelősségüket, de ettől még valamilyen ellenőrzés kell a bevándorlás és a szuverenitás felett.

Vagyis az uniós országoknak elemi érdeke a zavartalan kereskedelem. Különösen a németek adnak el sokkal több árut a briteknek, mint fordítva.

A nagykövetet az a felvetés sem zökkentette ki, hogy ha Brüsszel túl engedékeny, azzal olyan EU-ellenes politikusoknak adnak precedenst a könnyed kilépésre, mint a francia Marine Le Pen vagy a holland Geert Wilders. A nagykövet másutt nem nagyon lát akaratot a kilépéshez, csak a „a briteknek volt mindig is különleges kapcsolata az EU-val”. Reméli, nem akarják, hogy az Egyesült Királyság veszítsen, amiért demokratikus döntéssel elhagy egy „klubot”.

Kemény brexit felé haladunk?

Gálik Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem docense kevésbé tűnt derűlátónak.

Ezt azért említette, mert a jog elvesztése fájdalmas tökön rúgásként érné a londoni Cityt, ami a brit gazdaság jelentős részét adja. Akkor viszont szerinte vámszövetségben sem maradnának az EU-val. Egy ilyen esetben csak a Világkereskedelmi Szervezet kötné össze az Egyesült Királyságot az Európai Unióval, ami a leglazábban szabályozott szabadkereskedelmi kapcsolat a meglévő modellek közül.

Az Egyesült Királyság sehol máshol nem látott alapossággal vizsgálta az EU jogköreit, és arra jutott, hogy 95 százalékuk szerintük jól pozicionált volt. Az előző brit miniszterelnök reformlistájának minden elemét, többek között a jóléti juttatások korlátozását is teljesítették. Most a meg sem választott utódja tárgyal, miközben

Az egész EU, köztük a magyarok is a terveikre várnak, amelyekről a nagykövet is elismerte, hogy még nincsenek készen.

Az Egyesült Királyság az 1950-es évek után meg volt róla győződve, hogy globális hatalom. Csak az 1970-es években fordultak az európai integráció felé, de most Gálik Zoltán ugyanazt a magabiztosságot látja náluk, mint akkor. Ami változott, hogy azóta még inkább függnek egymástól a világ országai.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!