Indul a brexites hullarablás

A britek még be sem adták a hivatalos kérelmüket, amivel megkezdenék a kilépési tárgyalásaikat a Európai Unióból, több tagállam már rámozdult a brexitből lepattanó lehetőségekre. Jónéhányuk szemezik az Angliában található két uniós ügynökséggel, amelyektől a britek az EU-val együtt búcsút kell, hogy vegyenek, így új székhelyet kell majd keresni az intézményeknek.

Bankszabályok és gyógyszerengedélyek

Egyikük az Európai Bankhatóság (EBA). Nem csoda, hogy ez annak idején épp a britekhez került: egy európai bizottsági forrás korábban arról beszélt, hogy a szigetország mindig keményen lobbizott, ha pénzügyi szolgáltatásokról volt szó (a brit gazdaság nagyjából tizede ilyen forrásból származik). A körülbelül 150 fős intézményt, amelynek magyar az ügyvezető igazgatója, 2011-ben, a gazdasági válság hatására hozták létre. Az a célja, hogy egységes szabályozási és felügyeleti keretet hozzon létre a teljes uniós bankszektorra. Többek között egységes szabálykönyvet dolgoz ki, és központilag nyilvánosságra hozza az uniós bankokkal kapcsolatos felügyeleti adatokat, ami elsőre elég komolynak hangzik, de lehetett volna belőle sokkal fontosabb intézmény is. A neve alapján kézenfekvőnek tűnt volna, hogy az uniós bankfelügyelet ide kerüljön, de ehelyett az EU jegybankjáé lett a feladat – hasonlóan, mint ahogy Magyarországon a pénzügyi felügyeletet ekkortájt beolvasztották a Magyar Nemzeti Bankba.

A másik, otthon nélkül maradó intézmény, a jóval nagyobb, közel 900 főt foglalkoztató Európai Gyógyszerügynökség (EMA) a zsírosabbnak tűnő falat. Ha egy gyártó az egész EU-ra érvényes engedélyt akar kapni a gyógyszerkészítményére, ide adja be vizsgálatra. Emellett az EMA tudományos tanácsadást és segítséget biztosít a vállalatoknak új termékek kifejlesztéséhez, összehangolja a nemzeti hatóságok munkáját és felügyeleti hálózattal ellenőrzi, hogy mennyire biztonságosak a gyógyszerek.

Egyik sem lenne akkora fogás, mint mondjuk az uniós határőrizeti szerv, ami a lengyeleknél van. A két szervezetet még a „tíz uniós ügynökség, amiről sosem hallottál” típusú válogatásokba sem szokták beválogatni.

Új befektetők jöhetnek az intézményekkel

A többi uniós ország már a brexit-szavazás előtt kezdte nyújtogatni a kezét az intézmények felé. A bankhatóságért főleg a Londonnal versenyezni akaró pénzügyi központok, Párizs és Frankfurt indultak be (utóbbi városban van az Európai Központi Bank), de többek között Madrid és Milánó is versenybe szállt. A gyógyszerügynökségért Bulgária, Dánia, Franciaország és Svédország állt sorompóba. Legutóbb Lengyelország jelezte, hogy mindkét intézményt szívesen látná.

A magyar kormányt – amely már a britek idei uniós Tanács-elnökségére is megpróbált lecsapni – nem kellett külön biztatni. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter már egy hónappal a brexit-népszavazás után arról beszélt, Magyarország Budapestre költöztetné a bankhatóságot. A gyógyszerügynökség elhappolását külön kormányrendelettel kezdték előkészíteni.

Az intézmények megszerzése egyrészt presztízsnek se lenne rossz, ráadásul a szakterületükön segíthet „feltenni a térképre” a házigazda várost. Részben itt kellene lobbizni, az ügynökségek saját rendezvényeire szerte az EU-ból jönnének vendégek.

Varga Mihály szerint például gazdasági előnyök sora fűződhetne ahhoz, ha megszereznénk a uniós bankhatóságot: új pénzügyi szereplők, bankok és befektetők jelenhetnének meg idehaza, ez pedig fellendülést hozhatna a bankszférában.

A korábbi ügyességből hátrány lehet

A pénzügyminiszter kijelentései alapján a magyar kormány az állam- és kormányfők olyan döntéseire épít, amelyekkel előnyt kell adni a 2004 óta csatlakozott tagállamoknak és azoknak, ahol ilyen szervek még nem kaptak helyet. Ezekre valóban szoktak figyelni, és az első feltétellel még jól állunk, de a másodikkal már gond lehet.

Magyarország ugyanis korábban már elhappolt egy uniós ügynökséget, ráadásul éppen a britektől. Az EU rendőrakadémiájáról (CEPOL) van szó, amit egy európai bizottsági forrásunk szerint

Ebben szerinte sokat segített, hogy az ügynökség vezetője, Bánfi Ferenc magyar, és Pintér Sándorral ismerik egymást. A belügyminiszternek nagy szerepe volt abban, hogy a CEPOL 2014-ben Budapesten kötött ki. Korábban az Egyesült Államok létrehozott nálunk egy „FBI-akadémiát”, ami szintén segíthetett az uniós kiképzőközpont megszerzésében.

Egy másik uniós intézmény is nálunk van. Az Európai Innovációs és Technológiai Központot 2008-ban alapították, hogy a kutatás-fejlesztésben összekösse egymással a tagállamokat, és egymáshoz kapcsolja az üzleti világot, a felsőoktatást és a kutatóintézeteket. Bizottsági forrásból úgy tudjuk, itt keményen kellett lobbizni, hogy a tudományos központnak Budapest adhasson helyet.

A gond az, hogy két intézménnyel a zsákunkban nehéz lehet kiharcolni egy harmadikat. A mostani helyzet nem annyira aránytalan. Hiába gondolunk magunkra kis tagállamként, Magyarország közepes EU-országnak számít, a hasonló lakosságszámú Portugáliának és Görögországnak is két-két intézménye van. Ha viszont még egy zsákmányt szerzünk, már felszaladhatnak a szemöldökök, ráadásul pont a Varga Mihály által is emlegetett egyensúlyozás üthet vissza. A gyógyszerügynökségre bejelentkező, hétmilliós Bulgáriának például még semmilyen uniós intézménye sincs, ahogy a többi, viszonylag új keleti EU-tagnak, a 4,2 milliós Horvátországnak és a húszmiliós Romániának sem.

Pofára eshetünk egy uniós bürokráciacsökkentéssel

Még nagyobb baj, hogy mindkét, nálunk lévő intézménnyel van valamilyen probléma. A CEPOL Budapestre költöztetésekor az volt az eredeti terv, hogy olvasszák be az EU hollandiai rendőri ügynökségébe. A téma európai parlamenti felelőse, Gál Kinga munkájának is köszönhetően nem így lett, de 2015 elején megint fellángolt a vita. Az EP költségvetési bizottságában olyan módosítók jelentek meg, amelyek megint az összeolvadást szorgalmazták. Deutsch Tamás ebben Magyarország elleni szocialista-liberális támadást látott. A különálló CEPOL-t végül sikerült megvédeni.

Az innovációs intézetet 2015 tavaszán vették tűz alá az Európai Parlamentben: a képviselők nem hagyták jóvá a 2013-as költségvetését. Az ok az átláthatóság hiánya és a túl soknak vélt meghívásos pályázat volt, de a költségvetési bizottság elnöke az EUobservernek azt is megkérdőjelezte, valóban van-e hozzáadott értéke az intézménynek. Ingeborg Grässle szerint „az EIT egy régóta fennálló adminisztratív és pénzügyi probléma”. Egy évvel később az Európai Számvevőszéktől jött fejmosás, bár ők megállapították, hogy az intézménynek „kétségtelenül van létjogosultsága”. Bizottsági forrásból úgy tudjuk, hogy a problémák régebbiek és időközben javítottak rajtuk, Navracsics Tibor oktatási biztos saját állítása szerint külön intézkedéseket hozott erre.

A brexit miatt viszont hamarosan ki fog esni az uniós költségvetés egyik nagy befizetője, Nagy-Britannia. Lehet, hogy az EU Lázár János nyomdokaiba lépve nekiáll megnyirbálni a háttérintézmények számát.

Múlt hónapban még maga az uniós ügynökségek hálózatának idén márciustól soros elnöke, Bernhard Url is lehetségesnek nevezte, hogy „azt mondják, talán kevesebb ügynökségre van szükség a jövőben”, és az intézmények összeolvasztásának „nem kellene tabunak lennie.” Ha így lesz, a kormánynak nagyon oda kell figyelnie, nehogy a brexit miatt még a végén nem több, hanem kevesebb ügynökség maradjon.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!